Irodalmi Szemle, 1975

1975/5 - Szigeti László: Szembesítés — évek távlatából

írünket. Az egyik Mogyorósi főhadnagy, Győr melléki tanító volt, ha jól emlékszem, a 304-es könnyűhadoszlop parancsnoka, a másik doktor Berki főhadnagy, hatalmas szlvíí győri ember. Sok sebesült és épségben hazakerült köszönheti neki az életét. Lehet, hogy él. Utána kellene nézni. Mert ilyenek is voltak a magyar hadvezetésben, csakhát nagyon kevés. Mint tengerben a cukor... Drága mulatság volt nekünk a háború. A 302. utász- hadoszlop ötszáz katonájából százharmincnyolcan maradtunk életben és egyik sem egészségben.

— A háborúról csak akkor volna érdemes beszélni, ha többet nem jönne közénk — mondja Ozsvald Ferenc. — De ki biztosítja ezt? A kocsmában éppen tegnap este volt sző a háborúról, meg a régi falu életéről. Hát a fiatalok el sem hiszik, mi volt azelőtt a népnek a sorsa.

— Én elhiszem.

— Messziről jöitt ember azt mond, amit akar. Ötven fiatal közül, ha egy komolyan veszi a történelmet, az már sok. És a történelem ismerete nélkül építeni, jövőt teremteni, már nem is hiba, de őrültség.

A két falut csupán 973 ember lakja — Keszölcést 251, Vajkát 722 —, harminchárommal kevesebb, mint amennyiről az 1970-es népszámlálás tud. Az elmúlt két évben tíz család költözött Somorjára, pedig a vajkai, doborgazi, somorjai és tejfalusi földművesszövetkezet egyesítése észrevehetően növelte a szövetkezeti dolgozók átlagbérét. Ezt nemegy embertől hallottam. Igaz, hetvennégyben csak két építkezési engedélyt kaptak a járástól, hetvenötre már egyet sem, pedig öt igénylő volt. Vajka nem fejlődő irányzatú község. A fiatalok Somorja és Pozsony felé orientálódnak, s még az sem marasztalja őket, hogy falujuk, Bodakkal és Doborgazzal együttesen, a majdani bősi vízierőmű építése miatt szigetre kerül és üdülőközponttá, államilag védett területté nyilvánítják. Miután Cséfalvay József leánya, Erzsiké, Magyarországra ment férjhez, s nyolc évi — a járási szervek által is bizonyított — eredményes tevékenység után fölmentést kért az ifjúsági szervezet elnöki tisztségéből, a SZISZ vajkai alapszervezetében hat elnök cserélődött. A község pártelnöke, Iványi Miklós, aki egyben a helybeli iskola igazgatója is, sem a CSEMADOK, sem egyéb tömegszervezetek munkájával nincs megelégedve.

— A falu harmincéves fejlődéséről beszéljek? — kérdezi. — Hát jó. Amikor idejöttem a faluba, 1958-ban, akkor a színjátszó-, a tánc- és egyéb kulturális csoportok sokkal jobban működtek. Igaz, nincsen helyiség. S ami van, kicsi. Egy népgyűlésen például zsúfolásig megtelik. Legutóbb is a felszabadulásunk 30. évfordulójára rendezett ünnepségen széket sem lehetett volna betenni. Bár Vajka nem fejlődő irányzatú falu, ennek ellenére, ha minden jól megy, őszre lerakjuk a kultúrház alapjait. ,,Z”-akcióban csináljuk. Ebben a községben állami költségvetéssel az utóbbi harminc év alatt még nem épült semmi.

— Talán az utóbbi tíz, esetleg tizenöt év alatt, akarta mondani.

— Nem túlzók. Az utóbbi harminc év alatt. Nézze, itt ez az iskola. Hetvenkettőben adták át. ,,Z”-akcióban épült, akár az üzlet, az óvoda, a sportöltöző és a járdák. így végeztük a parkosítást is. Maga nem ismerte a régi Vajkát. A Madách Naptárban van egy kép róla, az archívumból való. Az egyik járási értekezleten fölmerült, milyen volt Vajka harminc évvel ezelőtt? Sáros, nádfedeles és nagyon vallásos falu. Ma már csak három nádfedeles házat laknak. A semmiből indultunk; s mert a polgárok iátják ezt az óriási fejlődést, ezt a jobb életet, hát nem mentik ki magukat a közös munka alól.

Áz ország egyik legfiatalabb hnb-elnöke, a huszonhét éves Nagy László. Irodájának egyik sarkában az új házszámok várnak kiosztásra. A felszabadulás óta 177 házat építettek vagy alakítottak újjá a két faluban együttvéve. Gondoljunk bele: Vajkán a 219-es, Keszölcésen pedig a 67-es a legmagasabb házszám, s így minden nehézség nélkül kiszámítható, hogy az embereknek közel hetven százaléka él új, illetve újjáépített házban. Az emberek esténként nagy szorgalommal csinosítják az udvart, dolgozgatnak a kertben, baromfiudvarban, az ólakban és a szénaillatú szérűkön. S bár a tavaszi kertimunkákra még korai az idő, tudják, hogy a kerítések és palánkok tövében már kinőtt a kásagyom, terpeszkedik a bogáncs, kiteríti zöldjét a lapu, serken a békavirág és a kutyatej, az élekhalok is ott hajlong a kocaszilvák alatt. Leveleiből kiolvassák az öregek a jövőt: az életet vagy halált. A fiúk és lányok persze itt is más miatt számolgatják az élekhalok levélkéit. Az alacsony és roskatag kerítések mögött látom a felnőtteket és egyre inkább értem hallgatásuk titkát. Többségük délután négyre, ötre vagy késő estére érkezik meg