Irodalmi Szemle, 1975
1975/5 - Szigeti László: Szembesítés — évek távlatából
Márcsak azért is érdemes itt a háború nyomainak utána járni, mert nyilván a köz- birtokossági erdőterületnek tulajdoníthatóan — alig élt a faluban igazán módos család. A közbirtokot — erdőt — osztatlan állapotban, közösen használták, csak a közös birtoknak ki tudja, milyen okkal-móddial megszerzett felerészét bíró Molnár famíliának volt kövérebb a pénztárcája. A falubelieknek csak kisebbik hányadát teszik ki az egykét holdon gürcölő parasztok; a többi részes arató, zsellér, földtelen, vagyontalan, akik részben vágták a fát az erdőjoggal rendelkezők birtokán. Vagyis éppen azok, akiknek pusztulása a magyar hadvezetőség szerint nem veszélyeztethette a magyar fajt. A 2. magyar (doni) hadsereg nemcsak szegény emberekből verbuválódott össze, hanem a nemzetiségekből és a Horthy-kormányra nézve veszélyes elemekből is. így természetes, hogy a felvidéki „kommunista-gyökereknek” és „Beneš-ivadékoknak” a halálraítéltek első soraiban volt a helye. — Hirtelen ért a doni „utazás” híre — mondja Cséfalvay József, nyugállományban levő zootechnikus, jelenleg éjjeliőr. — Hirtelen jött a parancs, hogy vállaljam önként. Mondtam, nézzék, nekem nem az az életcélom, hogy önként menjek a halálba. A parancsot teljesíteni kell, de önként a halálba nem megy senki. A somorjai kaszárnyából indultunk — most a híres somorjai ménesnek ad helyet —, és amikor letettek Ivano- vón, erre jól emlékszem, Ivanovón, öt vagy hat napi gyaloglás után már kint voltunk az első vonalban. — Ki volt a parancsonka? — Egy alezredes. Hülye ember volt! Simor Ernőnek hívták, fölöttese meg Czére ezredes volt. A Bolsevovisz, Bolsevo—Pasenkovo vonalon szolgáltam. Hadosztályom számára nem emlékszem. Semmilyen számra nem emlékszem. — Rangja volt? — Nekem? ... Megmondta szépen a főhadnagyom: nézd, itt az értesítés, kitüntetett segédlevente oktató voltál Várpalotán, de a helytanácstól az jött, hogy kommunistagyökér vagy. Az alezredes nem írja alá az előléptetésedet. No, nem mondom, tíz nappal a leszerelés után megkaptam. Itthon, Vajkán. Az írnok hozta ki biciklivel Somorjáról. í - • i . ’ . 1 V • — Tudták a fronton, hogy a 2. magyar hadsereget pusztulásra szánta a német hadvezetés? — Nemcsak a német, a magyar is. Erre még visszaemlékezni is szomorú. Szégyen... Ezt a magyar le nem mossa magáról soha, lehet bárhol a világon, bármilyen tenger sójában megfürödhet... Halálát érezte ott az összes katona. És többnyire földtelen eíftberek voltak kint. A vajkai katonakötelesekből csak Csiba Viktornak és .Zsigmondi Jancsinak volt földje. Még most is a fejemben búg, hogy a tehetősebbek közül csak ezt a kettőt Vitték oda, a többi Itthon maradhatott, vagy nem abba a hadseregbe rukkolt. M*oSt rágondölva, nagy ésszel dolgoztak és persze gazemberséggel, akik összeterelték a 2. magyar hadsereget, ök már tudták, hogy áldozati bárányokat válogatnak akolba. Fríber János Cséfalvay József Ozsvald Ferenc
