Irodalmi Szemle, 1975

1975/4 - HAZAI TÜKÖR - KOMÁROM ÉS VIDÉKE - Szuchy M. Emil: Emlékezés Berecz Gyulára

A Jókai-szobor leleplezése

a tudatosan stilizált formaképzése főleg sírkövein, domborúművein, temetőkben felállított hadi emlékein észlelhető a leginkább. Művészete határozott: vonalvezetése lágy, kifejező ereje egyre erőteljesebb.

— Nem vagyok avantgarde, és nem vagyok modernista sem. Az egyszerű emberek előtt akarok közérthető lenni. Azt szeretném, hogy szobrom egy gondolat, egy társadalom, egy kor érzéseinek legyen a kifejezője. Remélem, futja erőmből, hogy a Jókai-pályáza- tot megnyerjem — vallotta.

1936 szeptemberében a Jókai Egyesület kiadta a jelszót: állítsunk szobrot Jókainak a szülővárosában! A jelszóban rejlő internacionalista gondolat és a komoly szándék mindenképpen méltó volt arra, hogy mindenki felfigyeljen rá. A Jókai-szobor nem lehet kis mellszobor egy park lombos fái között — visszhangozta a közvélemény. Az emlékmű monumentális legyen, és méltó módon hirdesse Jókai Mór szellemi nagyságát, színesen szárnyaló romantikáját s egész világot átfogó emberszeretetét.

Berecz Gyula szobra éppen ezt a melegszívűséget fejezi ki. A szobor nagyságát ízlésesen hangolja össze a lépcsőzetes posztamentum nyugalmi állapotával, a terjedelmes kőpáholyban ülő, mosolygós arcú alak humanizmusával. A test szerkezete, a felépítés biztonsága valóban egy ülő ember természetességével hat. A szobrot 1937-ben leplezték le ünnepélyes keretek között.

Illendő lett volna a Jókai-ünnepségek során emlékkiállítást rendezni Berecz tiszteletére. Ám művei szerteszóródtak (nem is volt belőlük túl sok), s nagyobb méretű szobrait legfeljebb csak fényképeken mutathatnánk be, ami nyilván nem lenne célszerű.

Berecz Gyula halálhíre osztatlan megrendülést keltett. Egyik barátját motorbiciklijén vitte ki a HÉV cinkotai állomására. Útközben megálltak iaz egyik budai dombtetőn, hogy szemrevegyék az esteledő körképet.

— Nézd, milyen gyönyörű ez a város — szólalt meg Berecz Gyula ábrándozó lelkesedéssel. — Mintha mozaikkockákból rakták volna ki Budapest színeit... — Azután térdre rogyott, talán a beteg szívéhez is odakapott... és csendben kialudt élete...

1951. október 7-én halt meg 56 éves korában Árpádföldé határában. Sírja a csömöri temetőben van. Kegyelettel gondolunk rá Jókai Mór születésének 150. évfordulóján, elismerésünket fejezve ki a komáromi Jókai-szobor alkotójának.