Irodalmi Szemle, 1975

1975/10 - FIGYELŐ - Dénes György: A 75 éves Emil Boleslav Lukáč köszöntése

A 75 évet Emil Boleslav Lukáčot köszöntjük

A századforduló évében született, s ez a körülmény mintha jelképezné egész életét, motiválná sokszálú, ellentmondásos, minden jelenségben az élet értelmét kereső Intellektuális költészetét. Hozzátapad korához, a huszadik századhoz, s minden idegszálában érzi a döbbenetet, a változó és felgyorsuló események sodrásában vergődő lélek megrendülését. Háborúk, forradalmak, nagy történelmi és társadalmi átalakulások formálják gondolkodását és művészi eszményeit, s érlelik meg benne az européert, aki következetes és szívós munkával egyengeti a Duna menti népek útját a megértéshez és barátsághoz. „Mindig a népek barátságáért és testvéresüléséért szálltam síkra, ezt dokumentálják verseim is” — vallja Lukáč, mi még hozzátehetnénk, hogy műfordítói munkássága, cikkei és tanulmányai is erről adnak számot.

Selmecbánya elővárosában, Hodrusbányán született, ahol akkoriban három nyelv: a magyar, a német és a szlovák keveredett. Gyermekéveit a festői környezetben töltötte, itt érték az első mélyebbre ható impulzusok. Itt járt elemibe, s utána a hírneves Selmecbányái líceumba. Lukáč gyermekségétől fogva két nyelven beszél, szlovákul és magyarul, hiszen szűkebb környezete, családja is e két nyelvet váltogatja. „Az édesanyámtól tanultam Írni és olvasni, mint kisgyerek s ő nevelte belém az irodalom iránti szeretet. Ö és a nővérem adta kezembe a szlovák és magyar folyóiratokat, könyveket.”

A Selmecbányái líceumnak gazdag könyvtára és kitűnő magyar tanára van. A fogékony eszű és az irodalom felé vonzódó Lukáčot osztályfőnöke, a magyar-latin szakos Klaniczay Sándor veszi szárnyai alá, eligazítja olvasmányaiban, megismerteti Adyval, kezébe adja a Nyugatot. „Ez a nyolc év nyomot hagyott egész életemen, hiszen a Rámájanától egészen Adyig megismertem a világirodalmat, sőt az utolsó két esztendőben első zsengéim is ott születtek.” Ady-élménye meghatározója volt életének és és költészetének, az újfajta versek bűvkörükbe vonták, a váteszi látomások lenyűgözték. Bár első verseit magyarul írja, még sem lesz magyar költővé, erősebbek benne szlovákságának gyökerei.

A teológiát Pozsonyban, Párizsban és Lipcsében végzi, s mint előtte Ady, ő is Párizson át tekint ki a világba. Neki azonban nem Bakony-erdője Párizs, nem menekül űzötten a honi állapotok elől, ő a fény városában a kultúra forrásait keresi s a kortárs szlovák költők közül elsőként ismerkedik a modern formaművészettel, irodalmi irányzatokkal. Impresszionista, szimbolista és expresszionista művészi eszközökkel tágítja költészetét, s erre ösztönzi szlovák kortársait is. Paul Claudelnek a hatása alá kerül, aki a modern katolikus líra vezéregyénisége. Claudelt fordítja és elsajátítja tőle a szimbólista, barokkos-himnikus kifejezési formákat. Párizsban köt barátságot Illyés Gyulával is.

Első verseskötete, a Spoveď (Gyónás) 1922-ben jelenik meg, s figyelmet kelt az irodalmi körökben. A költő világképe itt kaotikus izzású, s ebből a ködös és bizonytalan állapotból keresi a kivezető utat, a megigazulást. Következő kötete a Dunaj a Seina (A Duna és a Szajna) már megnyugtatóbb és kiegyensúlyozottabb verseket tartalmaz, szülőföldjét állítja szembe a csillogó világvárossal, a hazaszeretete t a kozmopolitizmus bizonytalanságával. Mindezt modern formanyelven mondja el, az új versépítkezés felhasználásával.

figyelő