Irodalmi Szemle, 1974
1974/5 - Szuchy M. Emil: Rákosi Ernő
Szuchy M. Emil Rákosi Ernő „A jót fölfogni, s akarni, megkísérelni a szépséges ideált annyit jelent, mint lakomára hívni meg az utánunk következő nemzedéket. Biztos vagyok benne, hogy az, ami bennem jó és tartalmas, túlél engem .. . Jönnek majd utánam, akik fölfedezik álmaim, vágyaim medrét. A tenger is elhaló hullámaival formálja ki öbleit, partjait, azt a végtelen ágyát, amelyben ring és hömpölyög” — mondotta Rákosi Ernő mintegy negyven évvel ezelőtt. A szolgálat és a használni akarás vágya oly erősen élt lelkében, mint a sárosi-szepességi táj sokszínűsége szeretett városának környéke, amelynek hűséges fia volt mindhalálig. A vihar előtti vagy utáni hangulatok, a hajnali vagy estéli látomások, a Tarcza, a Szekcső patak kanyargós medrei ihlették sok száz kép megfestésére, s hevítették, színezték elevenné elvont gondolatait is. Rákosi meggyőző példákkal igazolja, hogy a művészi érzést és a szépet nem semmisítheti meg a racionális gondolkodás, a demokrácia előnyomulása, vagy akár a technikai forradalom. „Mindez gazdagítja a művészetet! Gyarapítja a művész palettáját, mert a realitástól, a fejlődő értelemtől egy pompásabb, magasabbrendű érzékenység fejlődik ki, és az érzelmességnek az értelemmel való e meghitt társulása következtében az erkölcsi és az esztétikai haladás is újabb lendületet kap, hogy tartalmában és formájában is az emberiség javát szolgálja” — mondja a festő összefoglalásul. Valahogy a körülmények mindig a „háttérbe szorították”, talán, mert önmaga is „izolálta” magát? De különcködő, olykor furcsa viselkedése, aszketikus életmódja is okozhatta, hogy ennyire magára maradt. Kortársai, habár elismerték tudását, művészi egyéniségének kisugárzását, nem értékelték műveihez, tehetségéhez méltóan, mint tesszük azt ma, halála után egy esztendővel, amikor azon fáradozunk, hogy életművét bemutassuk. Alit festőállványa előtt és látta a táj színeit. — Vihar lesz ... A szél cibálta a fákat. Felkavarta a port. S rögzítette mindezt a mester, a táj krónikása. A szülőföld egy kis részét festette le. A kanyargós Tarcza folyó rövidke szakaszát. — Csak a természet, csak a natura lehet teljes, egységes és harmonikus — mondotta. És újra kisütött a nap.
