Irodalmi Szemle, 1974
1974/1 - Fogarassy László: A Sajó-völgy és Rozsnyó eseményei a proletárdiktatúra idején
legfeljebb egy vörös zázad volt, amely a túlerejű támadás elől Kuntapolcán át Pelsőcre távozott.106 A Battesti-csoport támadása még június 15-én Muránynál a 39. dandár biztosító különítményt érte. 16-án a 11/13. vörös zászlóalj heves ellenállása dacára elfoglalta Nagy- rőcét, majd Jolsvát is. A vörös zászlóalj rendben visszavonult Harkácsra.107 A 39. vörös dandár ugyanakkor elvesztette Tiszolcot, amelyet a IV. csehszlovák dandár vett birtokába. Hennocque hadteste pedig Kassa és Eperjes felé is szabad utat kapott. Mivel a III. vörös hadtest a sajővölgyi események után nem volt képes a 17. dandárnak erősítést küldeni, Stromfeld a 17. dandárt a III. hadtest hadrendi kötelékéből kivette és újból az 5. hadosztály parancsnokságának rendelte alá, kivéve a Bódva völgyébe visszaszorult XIII. vadászzászlóaljat, amely egy napig hadtestközvetlen volt, hogy az 5. hadosztályparancsnokság Miskolc tájékán tartalékba rendelt erőiből egy erős csoportot egységesen dobjon be a Sajó völgyébe, és Rozsnyót ellentámadással foglalja vissza. A rozsnyói harcok folyamán eltűnt Valkó őrnagy, a 13. vörös ezred parancsnoka, és többé nem is került elő. Az ezredparancsnokságot átmenetileg az ezredsegédtiszt vette át.'06 Ugyancsak nyoma veszett a IV/13. zászlóalj parancsnokának is. A legjobb tisztek elvesztése demoralizáló hatással volt a legénységre. A 17. dandár parancsnoka, Siegler Géza őrnagy személyesen akarta a Sajó völgyében hátráló csapatait feltartóztatni. Sikerült is Felsőhámornai összegyűjtenie 300—400 főt, akik azonban az éj folyamán nagyrészt elszéledtek, úgyhogy a következő napon föl kellett adnia Pelsőcöt. Június 17-én a Battesti- és Prignot csoport elérte Ardó — Özö- rény — Lice — Deresk, illetve Jólész — Hárskút vonalát. Az eléggé intakt 11/13. zászlóalj visszafoglalta az átmenetileg feladott és Csoltót, de az I., III. és IV. zászlóalj katonái (kb. 1200 fő) Tornaiján gyülekezve, az engedelmességet megtagadták.109 Putnokon és Bánrévén a 250 fő 13-ast le kellett fegyverezni. A 17. dandár parancsnokságát átmenetileg Kossatzky százados vette át, mert Siegler őrnagy a főhadiszállásra utazott. A dandár ezután tartalékba került. A 65. dandár Stromfeld parancsának megfelelően még aznap felvonult Sajóvölgyébe az 5. munkásezteddel, a 11/10. zászlóaljjal, a 3/68. és 3/10. üteggel együtt. Hozzájuk csatlakozott (június 23-án Deresknél) a harcképes 11/13. zászlóalj. A felvonulás zavaró mellékzöngéje volt, hogy a III/5. zászlóaljba pótlásként beosztott régi 1/5. és II/5. zászlóalj katonái (pesti, illetve diósgyőri munkások) megtagadták az indulási parancs teljesítését, a többiek azonban engedelmeskedtek.1'0 A 65. dandár június 18-án 30 km széles vonalon támadott, és estig elfoglalta Pelsőc — Özörény — Lice — Deresk vonalát, a 11/10. zászlóalj beérkezett Aggtelekre, másnap pedig elfoglalta Szilicét. Az 5. hadosztályparancsnokság azt jelentette az ellenfélről, hogy szívós ellenállást fejt ki, főleg a magaslatokon, különösen a Sajótól nyugatra, és gyakran megy át ellentámadásba.’11 Június 20-án a 11/10. zászlóaljat Szádvárhorsára szorították vissza. Június 21-én az 5. hadosztály jobbszárnyával a szilicei fennsík — Pelsőc — Deresk vonalában harcolt, a csehszlovák „ideiglenes hadosztály” pedig Gombaszög — Szilice — Ardócska vonalát tartotta megszállva.112 Az utolsó napok eseményeiről Breit azt írja, hogy az 5. hadosztály támadott ugyan, de tért nem nagyon nyert, Ježek viszont bőbeszédűbb. Kiemeli, hogy i» Pjcelt 62—63. 1»' Ježek: Boje 169—171, Ježek: Účast 119, 136. Í08 hl hadrendgyűjteményeiben a 13. vörös ezred parancsnokának nevét nem találtam meg. Valkó őrnagy ezredparancsnokról említést tesz Tóth Imre, aki az V/19. menetzászlóaljjal került ki a 13. ezredhez. (Göcze G.—Perepatits A.: A vörös Győr. Emlékezések és dokumentumok, Győr 1964, 217. lapon.) Hogy azonos-e a sajóházai sírkövön megnevezett Valkó Z. főhadnaggyal, vagy azonos vezetéknevű személy, még nem tudni. 109 HL TI 46/58., 74. és 80. sz. okmány. 1,0 Breit az 5. hadosztályparancsnokság jelentésére hivatkozva közli, hogy az említett katonák Sajókazáről írásbeli jelentést küldtek a 65. dandárnak, hogy csapatvonatjukkal Budapestre, illetve Diósgyőrre hazamennek. Ezért a III/5. zászlóalj csak 140 puskával érkezett be. A 65. dandárparancsnokság nézete szerint a nevezett katonák magatartásának oka a zászlóalj politikai megbízottjának tehetetlensége és a katonák rossz irányú befolyása, a diósgyőriek magatartása pedig az önkényesen szabadságra ment katonák káros befolyásánk tudható be. (Breit IV. 232.) m HL TI 46/151, Liptai 402, 405. 112 HL TI 46/209, 47/3 és 19.
