Irodalmi Szemle, 1974

1974/1 - Fogarassy László: A Sajó-völgy és Rozsnyó eseményei a proletárdiktatúra idején

át Poprád felé, az előnyomuláshoz képest Breznobánya, majd Liptőszentmiklós felé kellett felderítő osztagokat küldenie. A jobboldali hat oszlop (XII. vadászzászlóalj) Tornáról Szepesremetén át Márkusfaivára volt előnyomulóban.102 A 17. dandár ütegei 16-ára virradó éjjel 1 óra 30 perckor lőni kezdték a Nagy- és Kisveszveréstől északra elterülő, az ellenféltől megszállt magaslatokat. A tüzérségi előkészítés után a vörös 13-asok Szu- 16 patak völgyében a Nyilas (Hnilec) felé vezető út mentén támadásra indultak, amelyet az ugyancsak támadásra felsorakozott Prignot-csoport visszavert, ugyanúgy a reggel 6 órakor megismételt támadást is. A csehszlovák ellenakció most sikerrel járt: fél kilenc órakor elfoglalták Henczkó községet. A cseh hadtörténész feljegyzi, hogy a csapatok csak akkor tudtak megindulni Nagyveszverésre, amikor a vörös ütegek lövedékeiket a hegység északkeleti részére irányították. Utána viszont a géppuskák kellemetlenkedtek.103 Ezért a Prignot-csoport támadása csak 14 órakor kezdődött meg Nagyveszverés — Betlér — Sajóháza irányában, valamint az északkeleti 975-ös és 1286-os magaslatokról Csúcsom felé. Nagyveszveréstől délre a hátráló vörös gyalogság még megállott és a támadókre tüzelt. Valamennyi cseh és szlovák forrás egybehangzóan említi, hogy Sajóházán a 13. vörös gyalogezred hét tisztje, egy őrnaggyal az élén, eltorlaszolta magát egy házban, és tüzelésével egy egész zászlóaljat (az 5. domobrana- zászlóalj) feltartóztatott, mialatt csapataik Rozsnyó felé menekültek. Azonban a cseh tengerészszázad a vasúti töltés védelmében eljutott Sajóháza déli szélére, és az ellenállási pontot képező magányos házat hátulról vette ostrom alá. A védekező vörös tiszteket megadásra szólították fel, amit azok elutasítottak, miután pedig töltényeik elfogytak kézitusában egytől egyig hősi halált haltak.504

A rendezetlenül visszavonuló vörös csapatok egy részének üldözését a dragonyos század vette át, amely 16 órakor behatolt Rozsnyóra, és 18 órakor Berzétét is elérte. A Prignot csoport a rozsnyói csatában 14 vörös katonát elfogott és 12 géppuskát zsákmányolt, vesztesége pedig 5 halott és 42 sebesült volt.1-05

A légionáriusok Rozsnyó elfoglalása után ledönötték a Kossuth-szobrot, és több üzletet kiraboltak. Pacelt rozsnyói járási főnök szerint a vörös katonákra nem volt panasz. Az általuk megszállt terület falvai közül csak Berzétén volt fosztogatás, de ott sem a vörös katonák, hanem inkább a helyi lakosság rabolt. Ugyanő írja, hogy Rozsnyón 300 ember kérte felvételét a magyar Vörös Hadseregbe.

Roton francia őrnagy csoportja egyidejűleg megtámadta a Krasznahorka váralját tartó XIII. vadászzászlóaljat, és Alsőmecenzéfet elfoglalta. A cseh hadtörténelmi források szerint a 17. dandárt azért nem sikerült elfogniuk, mert gyors visszavonulásával kisiklott a bekerítő gyűrűből. (A Sajóházán elesett vörös tisztek önfeláldozása is késleltette a csehszlovák előnyomulás iramát.)

A rozsnyói csatával egy időben folyt le az Aujeský-ktílônítmény és a Battesti-csoport egybehangolt akciója is. Az Aujeský különítmény felvonulása közben Annafalvára (Han- lcová) ért, amelynek lakossága sem a tanácsrendszerrel, sem a magyarokkal nem rokonszenvezett. Itt Aujeský őrnagy részletes tájékoztatást kapott a lakosságtól a vörös csapatokra vonatkozólag, sőt megbízható vezetőket is a nehéz erdős-hegyes terepen. Az. elővéd Ochtinán biztosító vörös osztagot talált, amelyet rövid harc után kiszorított, s ugyancsak visszaverte a csetneki Szontágh-gyárnál álló vörös tábori őrsöt. Csetneken

'°2 HL TI 62. doboz (III. hadtest iratai), 613/12 hdm.

l°5 Rudolf 63—65.

104 Kala, Novosti 1938. IV. 22, Ježek 170, ugyanattól: Ücast dobrovolníkü v bojích o Slovensko a Téšínsko v letech 1918—1919. Praha 1937, 232—233, Rudolf 68., stb.

1953 nyarán Sajóházán a temetőben megtaláltam hat elesett vörös tiszt cseh nyelvű sírem- lékét, amelyet helyi lakosok szóbeli közlése szerint a Sajó völgyében harcoló csehszlovák csapatok parancsnoksága állíttatott fel. A sírkövön a következő nevek olvashatók: Grosz J.

százados, Valkó Z. tőhadnagy, Voget E. főhadnagy, Kinderman főhadnagy, Neupauer P. hadnagy, Paulkovics hadnagy, a felirat szerint a 12. magyar ezred tisztjel. Ilyen ezred nem harcolt a Sajó völgyében, illetve ekkor már beolvadt a 19. vörös ezredbe, amelynek menetzászlóaljaival a 13. ezredet feltötötték. Az elesetteknél talált ún. halálbárcák láthatóan még az I. világháborúban voltak kiállítva. A sírkövön azért áll csak hat név, mert egy őrnagy holttestét családja exhumáltatta és elvitette. Mellettük vörös katonák sírjairól már nagyrészt hiányoztak a keresztek.

1°5 Rudolf 68—69.