Irodalmi Szemle, 1973
1973/8 - Turczel Lajos: Csehszlovákiai magyar valóságirodalom
helyen kisebb, a másikon nagyobb mértékben nyilvánult meg. Arra a hatásra, melyet a német proletárirodalmi prózára az új tárgyiasság (és közvetve talán a Bauhaus is) gyakorolt, már korábban utaltunk. A magyarországi szocialista és szocialisztikus prózának abban a rétegében, melyet Gergely Sándor, Nagy Lajos és átmenetileg Kodolányi János képvisel, a naturalista mozgalomnak és a századelő úttörő magyar szocialista irodalmának indító hatása mellett a proletárirodalmi mozgalom hatását is megtaláljuk (nem annyira termékenyítő, mint inkább aktivizáló vonatkozásban). A mi valóságirodalmunk — csekély kivételektől eltekintve — sokkal egyszerűbb képletet mutat, egyöntetűbb képződményt képvisel. Benne a nemzetközi proletár- irodalmi mozgalmat eluraló RAPP-hatás — a moszkvai magyar szekció emigráns Iró- tagjainak a csehszlovákiai magyar kommunista sajtóban való folyamatos és intenzív szereplése, valamint a RAPP-eszmékkel azonosuló Fábry szuggesztív egyénisége révén — kezdettől fogva rendkívül erőteljesen és más áramlatoktól elszigetelten nyilvánult meg. A puritán rappista jelleg kialakulásában az is közrejátszott, hogy valóságíróink között nem voltak olyan nagyobb formátumú művészegyéniségek, akik az irányzat művészi szűkösségét meghaladva művészileg kiemelkedő teljesítményre lettek volna képesek. A szépirodalmi műfajokban (elbeszélés, karcolat, tárca, regény, napló) produktív valóságíróink (Bányai Pál, Dömötör Tíeréz, Háber Zoltán, Ilku Pál, Morvay Gyula, Sellyei József) közül Bányai volt az, aki írói működése során a valóságirodalom rappista koncepcióját leginkább meghaladta. A vagyonos polgári családból származó Bányai Pál (polgári nevén: Munels)H fiatalon a munkásmozgalomhoz csatlakozott és egy ideig a kommunista párt funkcionáriusaként is dolgozott. Harcos riportokat írt, melyek közül néhányhoz — két regényéhez hasonlóan — szlovák környezetből merített témát. Első regénye, a Felsőgaram (1934) még tipikus valóságirodalmi alkotás: tematikailag erős kapcsolatE'an 'ván ’a szerző riportélményeivel, módszerét tekintve pedig a riport és széppróza ötvöződik össze benne. A két építőelem között nincs meg az a szerencsés arány, amelyre az igazi riportélmény fel tud épülni, a riporter szemével konstatált nyers valóságelemek sokasága viszont megakadályozza az ábrázolt valóság művészi elmélyítését, amire Bányai már itt is tudatosan törekedett. Ezt a meghiúsult törekvését Fábry nem esztétikai fogyatékosságként, hanem rappista szemszögből feleslegesnek tartott esztétikai többletként bírálta. A valóságirodalom koncepcióját meghaladó esztétikai többletet Bányai a második regényében, az 1936-ban megjelent Fakó földek ben érte el, éspedig úgy, hogy osztályharcos angazsáltságához hű maradt. Művészi szempontból nem hibátlan alkotás ez sem, de a módszere jóval igényesebb és összetettebb, mint a valóságirodalmi regénytípusé: a cselekmény értő kezelése és több szálon futtatása mellett atmoszférát is tud teremteni és a főhőst sokoldalúan jellemzi. Bányai mindkét regénye úttörő szerepet tölt be a csehszlovákiai szocialista magyar regényírásban: a zsenge színvonalú Felsőgaram a munkásregény első kezdeményezésének, a Fakó földek pedig az első olyan regényalkotásnak számít, mely a műfaj szigorúbb követelményeit is kielégítik. Mint azt már tudjuk, Dömötör Teréz abban az akcióban nevelődött valóságíróvá, melyet Az Ütban Fábry Zoltán és Balogh Edgár szerveztek meg a munkáslevelezök irodalmi mozgósítására. A somorjai munkáslány valóban a saját sorsáról és élményeiről, tapasztalatairól írt az osztályos társainak. Riportjai és naturalisztikus nyersességű tárcái, elbeszélései Az Útban, Korunkban, Munkásban és a Munkás- és parasztnaptárakban jelentek meg. A Klingeréknél című kisregényszerű alkotása eddig kéziratban feküdt. A Párizst járt lévai szabósegéd, Háber Zoltán, a munkásszínjátszás szakértőjeként vált ismertté. Szervező és rendező tevékenysége mellett elméleti jellegű cikkeket és drámai jeleneteket írt, klasszikus és modern műveket dramatizált (János Vitéz, Toidi, Taraszov—Rogyionov Csokoládé ja). Riportírói működése is számottevő. Szépprózai kísérleteit — melyek a valóságirodalom ihletésében születtek és a karcolat, tárca műfajára korlátozódtak — proletár életképeknek lehetne nevezni. Ilku Pál — aki a csehszlovákiai magyar szellemi életben a harmincas évek derekán lépett fel, és apósával, Czabán Samuval az Új Korszak című haladó pedagógiai lapot 27 Életrajzi adatait és irodalmi tevékenységét — a többi valóságirőéhoz hasonlóan — csanda Sándor tárgyalja részletesebben az Első nemzedék című könyvében.
