Irodalmi Szemle, 1973

1973/4 - FIGYELŐ - Tolvaj Bertalan: Sütő András: Anyám könnyű álmot ígér

Nincsen annyi csillag az égen, ahányszor köztünk elhangzott az elmúlt évek során: többet kell irnod, az írást nem tekintheted pótcselekvésnek, a szorgalom, kitartás, következetes munka is a tehetség tartozéka. (...)

Az olvasók már indulásodkor rád adták szavazatukat. Mondjam azt, hogy becsaptad őket? Igaztalanul túlzás lenne. Egyelőre csak önmagadat áltatod, ha továbbra is megbékélsz íróalkatod rapszodikus természetével. Ha továbbra is vallód: nem a művek száma beszél, eggyel is úszni lehet a halhatatlanságot.

Ez igaz —elvileg. De azért az egyért meg kell szenvedni, íróasztal mellé kell ülni. Ennek az egy műnek meg kell íródnia! És ezt neked kell megírnod. Ragyogó tehetséged állíttatta velünk ilyen magasra a mércét; Ezt tudomásul venni — kötelességed. Kibúvó nincsen, kolléga! (...)

Pontosan egy éve annak, hogy az Igaz Szóban félbemaradt Anyám könnyű álmot ígér című hazai tudósításod közlése. Indokolt ez a szaggatottság? Van-e mentség erre a kihagyásra?

Minden ízedben közösségi ember vagy, aki nem tud saját tehetségétől annyira meghatódni, hogy írói gőg-golyváján kívül mással ne törődjék. Közügyi, írószövetségi, lapszerkesztési gondok erdejében vágod az ösvényt — Pusztakamarástól Bukarestig. S mert vérbeli művész érzékenysége munkál benned, naponta mindkét végén meggyújtod a közösség iránti felelősségérzet gyertyáját. Mert — s ebben igazad cáfolhatatlan

— közömbösen sem élni, sem írni nem lehet. De teremteni, Andris, írni, írni! Ez az út szabatott ki számodra. Ezen az úton hagyd magad sodorni, sodortatni, minden által, amitől zengőbbé, igazabbá válik a szó, fényesebbé a lélek, emberibbé az ember.“

Az idézett levélrészietek nemcsak az író eddig legnépszerűbb könyvének fogantatási körülményeire derítenek fényt, hanem azért is lényegesek, mert mindaz, amit belőlük a szerző írásművészetéről és emberi magatartásáról olvashatunk, ma is érvényes, helytálló megállapítás.

Csupán egyet kérdőjeleznék meg, hogy tudniillik az Anyám könnyű álmot ígér volna-e valóban az az „egy mű, amely az írói alkotás csúcsát jelenti Sütőnél? Meggyőződésem, hogy ez csak egy újabb sikersorozat kezdete, hiszen a Rigó és apostol már azóta született.

A kép teljességéért még azt tenném a hét évvel ezelőtti jellemzéshez, amit maga Sütő mondott Tamási Áron halálakor: „Tömörség, gondolatiság, költői szárnyalás, jellemfestés, természetleírás, nyelvi invenció dolgában már első írásaival könnyedén szárnyalt föl a legjobbak társaságába.“ Az Anyámmal Sütő András is ide érkezett.

A könyvnek már az indítása is megkapó. Igazi „biztató“:

„Egy napon így szólt anyám:

— írhatnál rólunk is valami könyvet.

— Nocsak! — néztem a szavai után, majd tréfára fogván a dolgot, azt kérdeztem boltos módra: milyen könyv legyen az, vidám-e vagy szomorúságos?

— Igaz legyen — mondta. (...)

— Ez nekem is gondom — adtam meg magam.

— Hallgass arra a gondra, s az álmod könnyebb lesz!“

Megvalósult-e az írói szándék? Az „epilógusában kapunk rá sejtető választ:

„Az esztendővel együtt könyvemnek is a végére értem.

Anyám könnyű álmot ígért hozzá. Nem tudom: kinyújthatom-e kezem a felkínált pohár után. Az a különös érzés szorongat most, hogy a hullámok másfelé sodortak, mint amerre evezőimet irányítottam: ezt várták-e vajon az otthoniak? A gondjukban akartam velők osztozni, de minden jel szerint csak a magamét sikerült velük megosztanom.“

Én úgy vélem, a mi gondjainkat is osztotta. Mert amikor önmagáról, családjáról, falujáról (a Kolozsvártól negyven, Marosvásárhelytől hatvan kilométernyire fekvő), Pusztakamarásról ír, nemcsak a székelység, hanem a mi sorsunk is tükröződik a „naplójegyzetekben“. Hiszen ez a könyv több, mint naplójegyzetek gyűjteménye, s több, mint irodalmi szociográfia. Műfaji meghatározására azonban nem vállalkozom. Módszere a szociográfus módszere is, a feltárt és feldolgozott valóságanyag írói megformálása azonban művészi hitelességű szépprózai mód is.

Csábító volna most arról írni, hogyan láttatja velünk az író anyját, apját, rokonságát s az egész népközösséget. De nem teszem. Nem rekonstruálom a műben lejátszódó