Irodalmi Szemle, 1972
1972/8 - JEGYZETEK - Pukkai László: Kosút és Tornóc forradalmi hagyományaihoz híven
(Adalék a Týn nad Vltavou-i 1945-ös csehszlovák—magyar antifasiszta összefogás történetéhez.) Folyóiratunk idei 5. és 6. számában közöltük Somogyi Mátyás írását az 1945 tavaszán Týn nad Vltavou-ban és környékén kialakult cseh—magyar—szovjet fegyverbarátság kialakulásáról, illetve e hagyomány ápolásáról. Mivel a Týn környékén, a cseh ellenállási mozgalom oldalán harcoló magyar alakulatokban sok dél-szlovákiai magyar is volt, a galántai magyar gimnázium történelmi szakköre az 0j Szőban megjelent cikkek alapján elhatározta, hogy felkutatja a járás területén élő „týni magyarokat“. Munkájukat siker koronázta. Tizennégy személyt fedeztek föl, akik mind igazolták a dél-csehországi antifasiszta együttműködés nagyszerű tényét. Az alábbiakban ismertetjük a ga- lántai diákok munkájának eredményét. A hazai, valamint a magyarországi sajtó az utóbbi időben sokat foglalkozott — véleményünk szerint nem is érdemtelenül — a Týn nad Vltavou-i eseményekkel, népeink internacionalista összefogásával: csehek, magyarok, oroszok fasisztaellenes harcával. Az olvasók sok forrásból, többek között Somogyi Mátyás és Pozsonyi Tivadar tanulmányaiból és cikkeiből értesülhettek arról, hogy a második világháború utolsó hónapjaiban a dél-csehországi Týn nad Vltavou környékén megalakult a Šumava II. parti- zánaiakulat, amelynek feladata a német utánpótlás megakadályozása és a lakosság védelme volt. Mint ismeretes, ebben a partizánalakulatban magyarok is harcoltak, közöttük járásunk lakosai is. A galántai járás munkásmozgalmi múltját, haladó hagyományait bizonyítja jelenlétük, részvételük az említett harcokban. A kosúti és tornóci események nem tűnhettek el nyomtalanul a második világégés forgatagában sem, s továbbra is megmaradtak az emberek gondolkodásmódjában. Eddigi kutatásaink alapján megállapíthatjuk, hogy járásunk területéről 14 személy vett részt a Týn nad Vltavou környéki antifasiszta mozgalomban, amelyet a már említett Šumava II. partizánalakulat irányított. A dokumentumok és a ma is élő személyek visszaemlékezései alapján a névsor a következő: Csanaky István és Thúman Károly, diószegi (Sládkovičovo!), Borsányi Lénárd, Majba Gyula, Mészáros Dezső peredi (tešedí- kovói), Barczi Rudolf, Keppert József és Wolner Aladár galántai, Erdélyi Gyula zsi- gárdi (žihareci), Varga Gyula negyedi, Szalontay Oszkár alsószeli (Dolné Saliby-1), Koday Ferenc tallósi (tomašíkovói), Zofcsák Sándor taksonyi (matúškovói), valamint egy jánosházi volt honvéd, akinek a nevét, kilétét a mai napig nem sikerült kideríteni. A legtöbbjük fényképpel, írásos dokumentummal igazolja részvételét az antifasiszta harcokban. A beszélgetések tanúsága, valamint az iratok szerint a felsorolt személyek többsége az akkori komáromi és érsekújvári katonai alakulatoknál teljesített szolgálatot. Majba, Mészáros, Keppert a komáromi 2. fogatolt vonat pótosztályhoz tartoztak; Barczi, Thúman, Zofcsák pedig az érsekújvári 6. felderítő osztály katonái voltak. A beszélgetések során a nagy események még élő tanúi többféleképpen reagálnak a kérdésekre. Egyesek már nem nagyon emlékeznek rá vissza, mások szívesen, apró részletekre is kitérve mondják el az eseményeket. Az indítóokok feltárásában, sőt legtöbb esetben a részletkérdések megválaszolásában azonban mindnyájan megegyeznek. Horthy hadseregében „büdös felvidéki kommunisták“ voltak, bár csupán humanista, demokratikusan gondolkozó emberként akartak jegyzet Kosút és Tornác forradalmi hagyományaihoz híven
