Irodalmi Szemle, 1972
1972/5 - Hamar Kálmán: Adalék az 1919. május 1-1 komáromi felkelés történetéhez
bezárni. A helyzet veszélyes, mert minden elbocsátott munkás a bolsevikok sorait szaporítja.“2 A forradalmi munkásság, amelynek akcióit a statáriális törvénykezés kegyetlen előírásai gátolták, illegalitásban harcolt, ellenállásra buzdította a dolgozókat, és nyílt harcra készülődött. A losonci járásban május elején cseh, szlovák, olasz és magyar nyelvű röpinatokat terjesztettek, amelyeket a „Nyitrai Forradalmi Tanács“ adott ki. Körmöcbányán a katonai laktanyák közelében röplapokat találtak „Magyarországi cseh és szlovák forradalmi bizottság“ aláírással. A magyarországi szovjethatalom védelméért folytatott agitáció központjai a nagytapolcsányi és nyitrai munkásegyesületek voltak. A komáromi földalatti mozgalom 1919. április 30-án, abban az időben, amikor a csehszlovák intervenciós hadsereg átlépte a demarkációs vonalat, fegyveres felkelésbe csapott át. A puskákkal és kézigránátokkal fölszerelt komáromi munkásság megtámadta a Duna-híd csehszlovák őrségét. Ez a támadás nem sikerült. Május elsejére virradó éjszaka fölfegyverzett győri és tatabányai munkások és bányászok jöttek segítségül; három helyen keltek át a Dunán. Lefegyverezték a vasúti híd és a vár őrségét, s a komáromi munkásokkal és katonákkal együtt az állomásig hatoltak. A gyorsan átcsoportosított katonai egységek azonban kiszorították a városból a munkásokat. A fegyveres! munkások nagy része elesett a harcban. A felkelés elfojtása után, 1919. május elsején a katonák a városparancsnok rendelkezésére statáriális úton, vizsgálat nélkül 21 lakost Mvégeztek.3 A komáromi felkelés felelet volt a burzsoázia ellenforradalmi támadására. Habár nem sikerült, legalább részben tehermentesítette a Vörös Hadsereget. Hasonló jellegű volt a többi partizánakoió is, amelyeket a csehszlovák csapatok háta mögött hajtottak végre a dolgozók. A hivatalok a komáromi felkelésről 1919. május másodikán jelentést tesznek Pozsonyba A komáromi ütközet címen: „Április 30-án éjfélkor a magyarok megtámadták, tüzérség támogatásával Komáromot. A szovjetek körülzárták a várost, megszállták a főhidat, eljutottak a kishíd közepéig. Ellentámadással reggel 4 óráig visszavetettük a magyarokat a demarkációs vonalon túlra. Reggel 8 órakor már általános csend volt. A város központja, a vasútállomás, az erőd tüzérségi tűz alatt állott. Feltételezik, hogy a vörösök a harcokban kétszáz halottat hagytak hátra. A csehszlovák csapatok vesztesége 17 halott, 33 sebesült volt.“4 A harcokban részt vett a helyi esendő,rség is. Különösen Karai Matejfiík és Anton Jezdík tűnt ki az ellentámadás alatt, s ezért a területi főparancsnok külön felterjesztésében részesültek. Május l-<én magyar parlamenterek jelentek meg a demarkációs vonalon, és kijelentették Makalusi ezredes, a csehszlovák parancsnok előtt, hogy a támadást a győri munkások a tüzérséggel és a Vörös Hadsereg más alakulataival a budapesti kormány tudta nélkül hajtották végre. A komáromi megyei hivatal az ütközet után Újvárba költözött. Komáromban bevezették a katonai diktatúrát, amelynek élén Makalusi ezredes állt.6 Lombardini, aki maga is részt vett a harcokban, május 20-án ikülönjelentésben számol be a komáromi eseményekről. „Komáromtól nyugatra munkások átjöttek a Dunán. A vasúti hídnál levő legionáris őrséget elfogták, és rakétákkal jelt adtak, hogy a többiek átjöhetnek a hídon. Egy részük megszállta a szigetet, másik részük bejött a városba, és megszállták az I—II. erődöt, a pozsonyi utat körülbelül 500 méterre a vasútállomástól. A városban nagy felfordulás volt. A főhídról a legionárusok kénytelenek voltak visszavonulni a Dunapart északi oldalára. Az egész csehszlovák hadsereget riadóztatták a vörösök ellen. Az ütközet 12 óráig tartott. Reggel öt és hat óra között sikerült a vörösöket átnyomni a túlsó oldalra.“6 Lombardini azt állítja, hogy saját szemével látott 120 magyar halottat a szigeten és húszat a főerőd udvarán. „A támadók többségben győri vagongyáriak és tatabányai bányászok voltak. Harmadnapra foglyainkat hazaengedték, visszaadtuk az ő foglyaikat is, közöttük egy cseh bol2 SSU A' 1840/1919 adm. 3 M. Vietor: A Szlovák Tanácsköztársaság .... * ŠSA. A 2548/1919 adm. 5 Uo. 6 Uo.
