Irodalmi Szemle, 1972
1972/4 - Nagy Barna: A filozófusi Böhm Károly
Nagy Barna a filozófus BÖHM KÁROLY A filozófia olyan, mint a Minerva madara, amely — egy német gondolkodó kifejezésével élve — csak napszálltakor kezdi meg repülését. Ugyanez a gondolkodó hozzáteszi, hogy a nevezett tudomány a maga kora gondolatokba foglalva, s ezért balgaság azt hinni, hogy bármely filozófia túlmehetne a jelen határán. Platóm akkor kezdi meg tevékenységét, amikor a jón-dór természetfilozófia úgyszólván kiábrándult azokból a mitikus képzetekből, melyekből minden emberi gondolkodás kialakult. Descartes a nyugodt Hollandiába megy, és ott írja meg alapvető értekezését a módszerről; e korszaknyitó francia gondolkodó egyik utóda, Baruch de Spinoza, a csöndes Haga melletti Voorburgban, a kollégiánusok társaságának szeretetektől övezve írja meg főműve-, a modern filozófia egy klasszikus csodáját. Kant olyan, mint a síkságra kiérő nag> német folyók, melyek lassan, gondtalanul és nyugodtan hömpölyögnek. Az első jelentékeny magyar filozófiai rendszer, a Böhm Károlyé is az anarchizmus után, tehát akkor kezd kialakulni, amikor látrejön az Osztrák-Magyar Monarchia gazdasági politikai egysége. Szelleme nem a legmagasabb rendű, de munkásságának nagy érdemét nem is abban kell keresnünk, amit a tradicionális filozofálás meghatározott szakterületeknek nyilvánított, hanem abban a felismerésében, hogy az axiológia vagy éntéktan a többivel egyenrangú filozófiai diszciplína. Ebből a gondolatból kiindulva, bölcselőnk végigmegy a filozófia és logika problémáin, és rendre kimutatja — szerintem igen tévesen —, hogy azok valamennyien értékdiszciplínák. E művek közül első és a legfontosabb az Ember és Világa hat kötete, mely 1883-ban látott napvilágot, de a szerző 1911-ben bekövetkezett haláláig alakulóban volt. Egységes, egyetlen alapgondolatból kiinduló rendszeres filozófiáról már csak ezért sem beszélhetünk. Mégis azt kell mondanom, hogy a Böhm-féle doktrínák összessége az első, a hagyományos filozofálás minden problémájára kiterjedő zárt egész. Míg Apáczai Csere János. Tőke István, Pap József, Kerkápoly Károly és mások úgyszólván elszigetelt jelenségek maradnak, addig Böhm Károly egy központi gondolatból kiindulva, elképzeléseit minden problémamegoldásban érvényesíteni igyekezett. Böhm 1846. szeptember 17-én született Besztercebányán (Banská Bysrica), s erre a városra élete végéig szeretettel gondolt vissza, végrendelkezésében is meghagyta, hogy annak temetőjében pihenjen majd. Édesatyja szintén besztercebányai polgár volt, tekintélyes kovácsmester, anyja Zsufay Anna, egy Árva megyei nemesi család sarja, akinek ősei IV. Béla királytól kaptak tekintélyes birtokot és magyar nemesi címet. Böhm Károly az elemi iskola elvégzése után, 1854-ben a besztercebányai evangéliku> gimnázium tanulója lett. Ez a gimnázium, amely a XIV. század elején keletkezett, kitűnő tanárokkal rendelkezett, s Böhm Károly itt az Iskola legjobb tanulója volt es maradt. A gimnázium V. osztályából kapott kitűnő bizonyítvánnyal beiratkozott a pozsonyi evangélikus líceumba, s ottani tanulmányai elhatározó jelentőségűek lettek a későbbiek számára. Többek között itt mélyedt el a klasszika-filológia tanulmányozásában s itt tanult meg kilenc nyelvet. A líceum utolsó esztendejében kezdett foglalkozni’ vallásbölcseleti kérdésekkel, e téren vezetői Hermann Sámuel, Reimarus és ennek tanítványa, a költő Lessing voltak, akinek hatására egyébként eposzokat is írt. 1868-ban Németországba utazik, itt különös előszeretettel hallgatja az akkori Németország legnagyobb gondolkodóját, Hermann Lotzet, akinek Logikája óriási hatással volt 322
