Irodalmi Szemle, 1970
1970/7 - Bereck József: Fekete, fehér meg szürke
Miközben a fogait mosta lusta, köröző mozdulatokkal, eszébe Jutott, hogy egy szexbomba, miután megkérdezték tőle, mit érez csókolózás közben, azt válaszolta lakonikusan, hogy a partnerei fogkrémének ízét. Kár, hogy azok a férfiak nem Thymolint használtak! A tükör Picasso-feldolgozásban dobta vissza a képmását. Régi tükör. Anyja párolgó tejaskannával Jött elő az istállóból. Izmos lábaszára megvillant a nyá- rikonyha ajtajában, tudta, hogy még fiatal, s abban a pillanatban szívből kívánta neki, hogy még sokáig elégedetten keljen fel reggelente. Borotválkozás közben enyhe nyomást érzett a hasában. Majd a kocsmában, gondolta; már ősz van, és ilyenkor nagyon huzatos a fabódé, s az ülőke fényesre kopott deszkája is jéghideg. A vendéglőben központi fűtés van. A Csallóközben, de talán másutt is, akkor van ősz, amikor a meggyújtott gyomkóró füstje fennakad a csupaszodó, kertaljai gyümölcsfák koronáin, s ernyedt szomorúsággal mérgezi meg az embereket. Az utca fény nélküli világosságában még ott úszott a dús szakállú erdész szivarjának bűze (illata?), aki már tizenöt éve mindennap szivarral fekszik, szivarral ébred, és természetesen szivarral a szájában rohan a félhetes vonatra. örült, hogy a kocsmában nem volt senki, örült, hogy az úton nem találkozott senkivel, őrült, hogy a kocsmáros nem szólt semmit, amikor teát rendelt, s örült a központi fűtésnek, mert nem lesz hideg a vécé ülőkéje. Más nem jutott eszébe, aminek örülhetett volna. A tea is jólesett, mert meggondolta, s kért hozzá egy rumot. Hol vannak azok az emberek, akiket a nagyon rendes fiatalok féltek parasztoknak nevezni? Talán már elmentek Hantóba kórót vágni, mert be kell takarni a takarmány- répasáncokat? Mit szégyellettek azok a hülyék? Hogy 1967 őszén is meg kell óvni a marharépát a fagytól? S hogy a tört pillantású parasztok Tarasz Bulba-szagú, bütykös ökleiket foltozott, hajdani ünneplő kabátjuk zsebeibe dugva, 1967 őszén kiballagnak (biciklin már hideg van) Hantóba? A vécé ülőkéje kellemesen langyos volt; s közben bűzlő etetőkkel, néma, szőrös emberekkel telt meg a söntés. Egy kamera hideg lencseszemével nézte a szinte misztikus némajátékot. A billiárd posztója piszkosszürkére kopott, az embereken fekete kabát, fekete nadrág, fekete kalap. Csak az úrnapi fehér hiányzott róluk; szögletes mozdulataikban, megtört fényű pillantásukban rejtőzött, de soha nem néztek egymás, sem mások szemébe. ... megvetéssel néztem a bűzlö etetőket, de lassan, lassacskán érteni kezdtem a jámborságukat, s ahogy idomtalan fejüket, kisírt szemüket néztem, újra elfogott az érzés, hogy testvére vagyok ezeknek az embereknek ... Borovicska, sör ... Szilvórium, sör ... Vodka, sör ... A hosszú combú postáslány áthozta a napilapokat, és tíz deka majonézas salátát, két kiflit, egy üveg kofolát s egy doboz Olympiát vett. Még megkérdezte, hogy friss-e a saláta, aztán elment. A kellemesen meleg fűtőtest mellől, az etetők szögletes vállai fölött rendelt egy borovicskát meg egy sört. Egyetlen hatalmas szemmé, egyetlen érzékeny szeizmográffá zsugorodott össze a sarokban, a fekete lelkek legapróbb rezdüléseire vadászott, de csak saját gyomorfalának ideges rezgését tapasztalta. Borovicska, sör ... Szilvórium, sör ... Vodka, sör... Hol az a feszültség, amit az apja félszavaiban fedezett fel, ami idült csuklóikat olajozza, ami egy-egy pillanatra jámborságuk, baromi közönyük kétszínűségét sejteti? Hol az elkeseredés? Hatvanötben, amikor a Duna felbolydult méhkast csinált az egész Csallóközből, másfél hónapi non-stop nyitás mellett tiszta húszezret vágtam zsebre, mondta egy.szer a kocsmáros, és látszott rajta, hogy a lelkiismerete távolról sem akart ementáli sajtot csinálni belőle. Eh, egy vagy több borovicska kell még, meg sör, sírni vagy dalolni, megcsókolni a bűzlő etetők szőrős pofacsontjátl ... az undok átok, amely súlyosan nehezedett ránk, de azokra is, akik idejöttek vagy elmentek innen, megszeppenve, gazdagon vagy sem, mondjuk, mint urak, de kiderült, hogy ezek az urak a saját megalázottságukban, amely vérrokona a butaságnak, nem képesek másra, csak elszegényedni, vagy annak a látszatát kelteni, ami persze még
