Irodalmi Szemle, 1970
1970/6 - FIGYELŐ - Fogarassy László: Liptai Ervin: Vörös katonák, előre!
orosz katonai segítségtől és a peremországok munkásságának forradalmi megmozdulásától várta. A hadügyi népbiztosok közt nem volt egy aktív tiszt sem, a szerző azonban említ egy dokumentumot, amely szerint Kun Béla népbiztosi beosztást szánt Steinbrück Ottó századosnak.4 (Ugyanúgy Münnich Ferencnek is, aki tartalékos főhadnagy volt.) A szerző általában ismert dolgokat ír a keleti és északi fronton lezajlott eseményekről, ezúttal egyes parancsnokok és vezérkari főnökök nevét is említi. Olyan alakulatokat, amelyektől a dicséretben fukarkodó ellenfelek nem tagadták meg az elismerést, szintén nyugodtan kiemelhetett volna. Futólag kitér a szerb és osztrák helyzetre, foglalkozik az orosz frontnak a Kárpáí-medence szempontjából érdekes eseményeivel is. Egy harmadik kiadás esetén feltétlenül föl kellene használnia dr. W. Kutschabsky könyvét a nyugatukrán kormány történetéről, mert nemcsak magyar vonatkozások vannak benne, hanem jó betekintést nyújt az antibolsevista táborban uralkodó kaotikus helyzetbe, adalékot szolgáltatva a besszarábiai fronton működő XIV. bolsevik hadsereg történetéhez is.5 Az 1960-as kiadás 25. sz. térképvázlatában (a tiszai támadás) fölfedeztem a rajzoló tévedését: Kunmadarasnál Kunhegyes felé (és egyúttal a nemzetközi dandár irányában is) a 2. román lovashadosztály támadott, Kenderes felé pedig az 1. román gyaloghadosztály, azonban a vázlaton e két csapat helyzete meg van cserélve. Habár a tévedés a szerző szövegéből is kitűnik, biztonság okából Kiritesco román szerző könyvének ugyanide vonatkozó vázlatát és szövegét is megnéztem. Csodálatos, hogy ezt a botlást a népszerű kiadás is átvette (lásd a 376—377. oldalon levő térképvázlatot!). A 120— 121. oldalon levő térképvázlathoz annyit, hogy Belényestől délkeletre Vaskút nevű helység nincs, a helyes név: Vaskóh. A szerző írja, hogy a prágai katonai történelmi levéltárban megtalálta a magyar Vörös Hadsereg 1919. július 20-i hadrendjét. Meg kellett volna említenie, hogy ugyanabban a dobozban megvan az 1919. május végéről való, ugyancsak megközelítő pontosságú hadrend is, a magasabb parancsnokok és vezérkari főnökök nevével és rendfokozatával. A népbiztos hadsereg- illetve hadtestparancsnokok ebben tábornokoknak vannak feltüntetve, sőt maga Kerekess József is, aki akkoriban alezredes és az 1. hadosztály parancsnoka volt. Nem olyan biztos tehát, hogy éppen az a tény befolyásolta döntően a Júliusi hadjárat összeroppanását, hogy az antant kémszervezete elért « vezérkarig. Híreket, amelyek utólag is megbízhatóknak nyilvánultak, a gödöllői hadiszállás is szerzeitt. Látszatra elhanyagolható apróság, de meg kellett volna említeni: Kiskörénél és Tisza- bőnél a győri 19. ezred átkelt a Tiszán, hogy egyrészt az I. hadtest balszárnyát fedezze, másrészt pedig a nemzetközi dandárral biztosítsa az összeköttetést. Még két megjegyzést: a hídfőhadosztály feloszlatását 1919. július 23-án elrendelték ugyan, de a parancsot egészen a román megszállásig végre nem hajtották. Való tény, hogy a budapesti IV. hadtestnek volt 32 zászlóaljban 21000 puskája (pontosan 20 938), ámde ebből a látszatra tekintélyes mennyiségből 13 865 puska esett a vöröshadosztály nem kombattáns rendészeti dandárára. Harcba vethető volt ugyanazon hadosztály karhatalmi dandára 2025, a hídfőhadosztály 1843 és a vasashadosztály 3200 puskával.8 Sajnáljuk, hogy a szerző most is ragaszkodott ahhoz az álláspontjához, hogy a magyar Vörös Hadsereg történetét 1919. augusztus 1-ével kell lezárni. Egy történész sem tesz pontot az 1848/49-es szabadságharc történetére 1849. augusztus 11-ével azért, mert Kossuth Lajos mint kormányzó és a Szemere-kormány ezen a inapon leköszönt. Ezen az alapon ki kellene maradni a világosi fegyverletételtől Komárom kapitulációjáig terjedő időszaknak! Márpedig az 1919-es kapitulációs időszak pontosan 1919. augusztus 3-tól 8-ig terjedt. Ez ösztönzött arra, hogy Liptai Ervin könyvének folytatását meg4 Liptai, 86. o. Egyébként Steinbrück szervezte a katonai tüntetést mind Bartha, mind pedig Pogány ellen. Talán az utóbbi akció miatt később mellőzték, ámbár Böhm szerint Szántó Bélának is benne volt a keze. 5 Dr. W. Kutschabsky: Die Westukraine im Kampfe mit Polen und dem Bolschevismus in den Jahren 1918 — 1923. Berlin, 1934, 439. p., 6 térképvázlat. 6 Kerekess József ny. vezérezredes kiadatlan emlékiratai a budapesti Egyetemi Könyvtár kézirattárában.
