Irodalmi Szemle, 1970
1970/4 - HAGYOMÁNY - Fried István: Cseh-magyar kapcsolatok a nemzeti ébredés korában
Ismerve a szlovenszkói színészet ezen labilis alapjait, egyszerűen nem szerződik le, nem tudva azt, hogy nem-e veszíti el máról holnapra a kenyerét? ... Pedig oly egyszerű volna a kiút! A szanálás módja csak egy lehet és az a... pozsonyi megállapodásnak betartása, erőskezű végrehajtása.“í0 Az előbbiekben már említett, 1920 elején hozott döntésre utal itt Faragó, de ennek irányelveit nem tartották be már sohasem. A hivatalos körök állásfoglalását nem sikerült megváltoztatni. Jellemző erre a politikára az a huzavona is, mely a koncessziók megadását jellemezte. A koncessziókat eleinte egy szezonra adták meg, több esetben az utolsó pillanatban, úgy, hogy a társulatok megszervezése csak a legnagyobb nehézségek árán történhetett meg. Az 1921. április 22-én keltezett, Faragó részére kiadott koncesszió például 1921. IX. 1-től csak 1922. IV. 1-ig érvényes — tehát még egy teljes szezonra sem —, és pontosan meghatározza, hogy milyen városokban játszhat a társulat. De az egyes városokra (Pozsonyra és Kassára is) csak a maximális játszási időt határozza meg, és a szezonbeosztás ügyében a Szlovák Nemzeti Színházhoz és a városi tanácsokhoz utalja az igazgatót.21 Faragó 1921. augusztus 12-én beadvánnyal fordul a minisztériumhoz, hogy a koncessziót legalább a színházi szezon végéig hosszabbítsák meg, s legalább egy további állomáshelyre terjesszék ki (Eperjes, Igló, Nyitra, Besztercebánya, Nagyszombat közül valamelyikre). A beadványnak csak annyiban volt eredménye, hogy a koncessziót meghosszabbították, a felsorolt városokba azonban a magyar társulatot már nem engedték be.22 (Befejező rész a júniusi számban.( 2<> Szabadság 1921. IV. 10 21- OSzK Faragó iratai 1/89 22 OSzK Faragó iratai 1/105 E kérdés többször foglalkoztatta már a kutatókat. Sárkány Oszkár, J. Macűrek, Richárd Pražák, valamint e sorok írója több tanulmányban hangoztatta, hogy éppen a megújhodás, a nemzeti ébredés, a felvilágosodás s a romantika korszakában, azaz a XVIII. század végén és a XIX. század első évtizedeiben a leggyümölcsözőbbek, a leginkább számottevőek a cseh s a magyar tudós- és irodalmi világ kapcsolatai. A párhuzamos fejlődésből adódó természetes összefüggésektől, a személyes érintkezéseken, a lelkes érdeklődésen, a tudomásul vételen s a befogadáson át a közös munkáig, mindenféle kapcsolatra találunk bőven példát. Az egy kormányzat s egyazon elnyomás alatt élő cseh s magyar élet egy célban látta a jövőt. Ezt a magyar jakobinusok alkotmánytervezete fogalmazta meg a legélesebben, a legnyíltabban: a független magyar köztársaság „örök védelmi szövetséget köt Csehország királyával“. A kapcsolatok leginkább Dobrovský s a cseh történetírók első nemzedéke, valamint a pesti, jakobinus hajlandóságú értelmiségi körök között alakult ki. Dobrovský — egy kis túlzással — „félig magyarnak“ vallotta magát, egyik levelében igencsak érdeklődött a finnugor nyelvészet kérdései iránt. Hogy ez életművének fontos, számon kívül nem hagyható része, azt Richárd Pražák már bebizonyította remek monográfiájában. Részben ez az érdeklődés eredményezte, hogy Dobrovský ezután tekintélynek számít, akire hivatkozni lehet, akinek véleménye vitás kérdésekben perdöntő. Dobrovský és Pest között Jura] Ribay közvetített. Ű nemcsak vállalta, hanem sikeresen magasra fejlesztette e kapcsolatokat. Dobrovský ismerte a pesti történész-nyelvész Fried István eseh-magyar kapcsolatok a nemzeti ébredés korában
