Irodalmi Szemle, 1970
1970/3 - Fogarassy László: A Magyar Tanácsköztársaság történetének legújabb irodalmáról
volt eléggé forradalmi. Kun Bélának ezt az állítását egyszerű számadatokkal meg lehet cáfolni: 1919. június 30-án a magyar vörös hadsereg kombattáins alakulatainak 37 gyalogezrede közül 10 ezred menekültekből, 9—9 ezred munkásokból, illetve parasztokból rekrutálódott, de még ezeken kívül volt öt budapesti sorezred, valamint két-két vörösőr- és nemzetközi ezred. Látható /tehát, hogy a magyar munkásság a parasztságot meghaladó mértékben vett részt a Tanácsköztársaság fegyveres védelmében. A hiba a politikai vezetésben volt. Kun Béla egyébként — dr. Szabó László ellenforradalmi történész tanúsága szerint — kis személyzettel olyan gyorsan dolgozott, hogy meglepte vele a tapasztalt diplomatákat. Tehát nem szellemi képességek, hanem ,a gyakorlat, tapasztalat hiánya az, amely a félresikerült diplomáciai sakkhúzásait magyarázza. A könyv néhány részlete arra vall, hogy a szerző a korai terminus miatt sietve dolgozott. Ha szakszervezeti tanács helyett szaktanács-,ot ír, hagyján, de miért ír Salgótarján helyet/t olykor Tarján-t? Helyi lakosok magánbeszélgetésében megfelel, de tudományos munkában aligha. Ugyanis egy Tarján nevű helység Komárom megyében (Tatabánya mellett) valóban létezik. Más pontatlanságok viszont nem a szerző hibájából keletkeztek, hanem annak a következtében, hogy nem minden részletkérdésre vonatkozólag jelentek meg történelmi tanulmányok. Pl. a mai napig nem jelent meg olyan átfogó tanulmány, amely a magyar vörös hadsereg összes magasabb parancsnokságainak élén álló tisztekkel foglalkozott volna. Ezért nevezi báró •Geyer alezredest dandárparancsnoknak, pedig az a kritikus időben hadosztály- parancsnok volt. (Konkréten a 8. hadosztályé.) Ha tehát a felhasznált forrás téved, a szerzőnek nincs módjában ezt megérezni, és minden apróságért a levéltári anyagban ellenőrző kutatást végezni. Pedig ilyen cikk létezik, levéltárban is megtalálható, s hogy miért nem látott nyomdafestéket, arról csak a szak- folyóiratok szerkesztői tehetnek. Ugyancsak helyesbíteni kell Hajdúnak Liptai Ervintől átvett közlését, hogy Münnich szóváltás kapcsán Békéssy alezredest akarta lelőni, mert ez az incidens Rab Ákossal történt. Külön figyelmet érdemel a Forradalom és kultúra című alfejezet. Ebből többek között >azt is megtudjuk, hogy Pogány József Napoleon című drámáját a Nyugat kritikusa nagyon rossz darabnak nevezte. Szívesen elolvasnám a darabot, és sajnálom, hogy nem vették be Pogány válogatott munkáinak gyűjteményébe. Pogány titkos álma volt, hogy katonatiszt lehessen, s elsősorban származása és külseje miatt nem lehetett az. Az olyan esetek, mint a szintén zsidó származású Hazai Samué, kivételesek voltak a monarchiában. Amikor recenziómban rámutattam a könyv egyes negatívumaira — hiszen kritikus vagyok, és nem adhatok mást, mint ami a lényegem —, nem mulaszthatom el annak a hangsúlyozását sem, hogy meg kellene lennie minden könyvtárban. A második kiadást azonban Molnár Miklós Kassától Košicéig című adat- gyűjteménye alapján — főleg a Szlovák Tanácsköztársaságra vonatkozó részeket — módosítani kellene. A Kossuth Könyvkiadó másik igen figyelemreméltó kiadványa A magyarországi forradalmak krónikája 1918—1919 (közreadja Hetés Tibor, 377 o.). A fényképekkel illusztrált könyv különböző emlékiratok részleteinek és dokumentumoknak gyűjteménye. Az I. rész a breszt-litovszki béketárgyalásoktól az őszirózsás forradalomig terjedő időszakra vonatkozó memoárrészletek és akták válogatása, a II. rész a Magyar Népköz- társaság, a III. rész pedig a Magyar Tanácsköztársaság történetére vonatkozó emlékezések és iratok válogatott anyaga. A szerkesztő Hetés Tibor ügyes összekötőszövegei mellett hiányoljuk, hogy egyes fényképekhez nem fűz bővebb kommentárt. Például a Peidl-kormány fényképéhez csak annyi megjegyzést tesz, hogy „középen ül Peidl Gyula". De kik a többiek? E sorok írója ugyan felismerte Haubrichcrt, Ágostont, Garbait és Dovcsákot, de az átlagos olvasó valószínűleg egy arcot sem fog ismerősnek találni. Márpedig A magyarországi forradalmak krónikája a laikus közönségnek is készült, amely bővebb útbaigazítást vár! A fegyverszüneti tárgyalások Pozsonyban című fényképen nemcsak a második ülő alakot kellett volna megneveznie (Mittelhauser francia tábornak), hanem meg kellett volna említenie azt is, hogy mellette ül dr. Ágoston Péter, vele szemben pedig a térkép fölé hajol
