Irodalmi Szemle, 1969

1969/8 - Fogarassy László: Az augusztusi dráma (1919)

rétan a 36. károlyvárosi és a 37. ljubljanai gyalogezred, a 111/45. maribori zászlóalj, a drávai lovasezred, a drinai tűzérezred két ütege, az 1. maribori tábori üteg és műszaki csapatok. Azonkívül a Muraközben is gyülekezett három szabadcsapat: a vend, a horvát és a tengerparti légió; ezek összesen egy zászlóalj erőt képviselhettek. A csapatok zöme Uzorinac ezredes vezénylete alatt augusztus 12-re virradó éjjel Radkersburgból, ugyanakkor pedig két kisebb oszlop Ljutomer (Luttenberg) és Muraszerdahely felől vonult fel. Még ezen a napon megszállták Muraszombatot, Belatincet és az egész vend vidéket a Kerka patakig.588 Ellenállnia gyakorlatilag még nem volt kinek. Amikor azonban a szombathelyi körletparancsnokság hadikövete a jugoszláv parancsnokságnál jelentkezett (konkrétan Perkó alezredesnél Muraszombatban), barátságosan fogadták, kijelentve, hogy csupán a békekonferencia döntése értelmében nekik juttatott vend vidéket (Prekmurje) szállották meg Rédics vasúti állomásig, egyébként ellenséges szándékaik nincsenek. Ugyanakkor az alantas jugoszláv tisztek és a legénység Szombathelyig való előnyomulásról beszéltek. Az előnyomulás Domonkosfa—Karpona—Űrihodos—Kis- és Nagydulány vonalában megszűnt, de augusztus utolsó harmadában még a jugoszlávok Muraszombat tájékán előbbre tolták állásaikat.59

A jugoszláv muraszombat — belatinci akcióval majdnem egyidejűleg került sor a csehszlovák haderő dunántúli akciójára. Mittelhauser francia tábornok, a nyugati hadtest parancsnoka e feladat végrehajtására négy zászlóaljból és három ütegből álló dandárcsoportot alakított Brau francia alezredes parancsnoksága alatt, akinek még két zászlóaljból és egy ütegből álló tartalékot is alája rendelt. Konkrétan pedig az önkéntes I. ezred II. és III. zászlóalja, a II/II. önkéntes zászlóalj, a 11/108. kombinált zászlóalj, három géppuskás század (egyenként a 11. és a 21. domobrana-zászlóaljtól és a 7. légionárius-hadosztálytól), egy-egy tábori könnyű, légelhárító és nehéz üteg, a 4. árkász- zászlóalj, mint tartalék pedig a 108. gyalogezred további két zászlóalja és a 9. hadosztály egy ütege. Ahhoz, hogy csak a békekonferencia által Csehszlovákiának ítélt pozsonyi hídfőt szállják meg (konkrétan Ligetfalu községgel és Köpcsény külterületének egy részével), ilyen nagyszabású felvonulásra nem volt szükség.60 Az erre vonatkozó bőséges cseh és szlovák nyelvű irodalomból ismerjük az átkelés összes részleteit, a magyar levéltári adatokból pedig a magyar erőket. Augusztus 14-re virradó éjjel a II/I. zászlóalj pontonokon kelt át a Vödric patak torkolatánál, Görögligetben elfogott egy magyar járőrt, ugyanakkor egy szakasz rajtaütött a tizenkét tagú hídőrségen, és azt kisebb kézitusa árán lefegyverezte. Ezután eltávolították a hídon levő akadályokat, hajnali három órakor pedig a köpcsényl barakktáborban körülzárták és megadásra kényszerítették az alvás közben meglepett ligetfalusi magyar helyőrséget. (Ježek szerint 7 tiszt és 120 főnyi legénység.) Az elővéd Köpcsény községbe is behatolt, de felsőbb parancsra visszavonult. Bergnél viszont tévedésből tüzet nyitottak az osztrák határőrségre. Mittelhauser tábornok tanulmánya szerint 300 vörös katonát fegyvereztek le, akik még ötágú vörös csillagot viseltek a sapkájukon, a hivatalos helyzetjelentés azonban csak 80 foglyot említ.61 Ezek a XII. vörös határvéd-zászlóaljhoz tartoztak, amely nemcsak a köpcsényi, hanem Ausztria felé a királyhidai védőszakaszt is őrizte, s akiknek a leváltására még nem került sor. A Moson megyei katonai parancsnokság hadiköveteket küldött Pozsonyba, akik azt a választ kapták, hogy a csehszlovák csapatok nem fognak tovább terjeszkedni, és nem őhajtjáík megszállni Moson megyét.62 Föltehetően azért, mert Mittelhauser tábornok a hadikövetek tájékoztatásából megállapította, hogy Moson megyében már nincsen sem tanácsrendszer, sem pedig vörös csapatok.63

Verbőczy százados Ligetfalu megszállásának hírére azonnal riadóztatta a székely dandár Magyaróváron elszállásolt részlegét, de azt a parancsot kapta, hogy a csehek59 HIL VKF Szombathelyi körletparancsnokság iratai, HŰM 813/5 a. oszt. helyzetjelentés aug. 13. 13. d. u. 1 órakor.

60 Gen. franc, armády Mittelhauser: Operace na Slovensku 1919, Praha 1933, X. fejezet, Lili. okmány, Z. Ježek: Očast dobrovolníkü v bojích o Slovensko a Téšínsko v letech 1918/1919, Praha, 1937, 220—225. o., K. A. Medvecký: Slovenský prevrat, Trnava 1931, IV. kötet, 75—76. o. stb.

61 Ugyanott, valamint VHÜ Mittelhauser-csoport anyaga, 6338/op. jelentés 1919. aug. 14-ről.

62 Moson vármegye (magyaróvári hetilap) 1919. aug. 17., 23. sz. „Nem lesz megszállás, ha fenntartjuk a rendet.“