Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Fogarassy László: Aiz augusztusi dráma (1919)

Az élen levő román csapatokat a Kálvin térnél értük utol, és a román tiszteket virágokkal láttuk földíszítve, amelyeket az útvonalon kaptak. Ez volt a legrettenetesebb, amit megéltem, mert egy időre elvesztettem hitemet mindenben.18

Augusztus 4-én még a következő jelentések érkeztek be a hadseregfőparancsnokság Dorottya utcai épületébe:

Werth Henrik alezredes, mint az I. hadtest vezérkari főnöke telefonon jelenti, hogy a románok „megőrzés alá“ vették a csapatokat, fegyvert, felszerelést és tüzérséget elszállítanak, csak a hadtestparancsnokság és a 7. hadosztályparancsnokság személyzete mozog még szabadon. Délután odaérkezik Mosoiu román hadtestparancsnok, akit rá akar bírni, hogy a tisztek és a parancsnoksági személyzet hazatérhessen. Információt kér a fegyverszünettel kapcsolatosan, mivel teljesen tájékozatlanok.19

Kőbányáról jelentik a főhadiszállásnak, hogy a románok felrobbantották a vasúti pályatestet, a 31. gyalogezredből foglyokat ejtettek, Rákoson az őrszolgálatot teljesítő rendőrzászlóalj 74. századát a románok szétverték, és több rendőrt lelőttek. Ugyanakkor a 6. hadosztály parancsnoksága jelenti, hogy csapatait augusztus 5-től élelmezni nem tudja, mert a románok lefoglalták a hadosztály ellátó hivatalát Kőbánya alsó pályaudvarán, a személyzetet elzavarták, a felvételező csapatokat pedig visszaküldték. A 101. gyalogezred jelentette, hogy a románok a volt 1. honvédgyalogezred laktanyájában elhelyezett zászlóalj összes vonatát a mozgó konyhával és az emberek holmijával lefoglalták. A 2. dandárparancsnokság az Aréna úti trénlaktanyából jelentette, hogy a Budapestről beérkezett részleg legénysége, mivel megszállott területről való, együtt maradt. Augusztus 5-re virradó éjjel 1 órakor a román csapatok megszállták a városparancsnokságot, s amikor a román katonák Horváth alezredes városparancsnokkal „nem kielégítő módon“ bántak, egy városparancsnoksághoz beosztott tizedest kiraboltak és megvertek.19 A zalaegerszegi határvédparancsnokság azt a jelentést küldte, hogy az antant augusztus második felében általános támadást tervez, s Radkersburgból Zalaegerszeg irányában erős nyomás várható.20

Az Ipoly vonalától északra és nyugatra álló 21. csehszlovák dandár igen érdekes jelentését vette aznap 22 óra 20 perckor a Mitterhauser-féle hadtestparancsnokság Pozsonyban. Ebben jelentették, hogy a románok már Budapesten vannak, sőt Constantiu ezredes az 5. lovasdandárral már átvonult a Dunán. Az új kormány és a románok még nem urai a fővárosnak, a burzsoázia és a munkásság egyaránt azt kívánja, hogy a csehek (eredetiben is így) szállják meg Budapestet, mert a román hadsereg brutálisan bánik a lakossággal.21 A magyar hadügyminisztérium egyik első intézkedése a románok bevonulása után az volt, hogy elrendelte a kaszárnyákban levő legénység hazabocsátását, mégpedig fegyvertelenül. Nyilván a fogságbaesés elkerülése végett.22 A leszerelési parancsot megkapta a hídfőhadosztály, a 9. vasashadosztály, a rendőrfőkapitányság, a városparancsnokság, a gyári munkásezredek felügyelősége, a hadihajós főparancsnokság a 6. hadosztályparancsnokság, a 2. dandárparancsnokság és az „eddigi hadsereg- parancsnokság".

A Budapesten és a Duna-Tisza-közben levő vörös csapatok lefegyverzése a románok részéről még augusztus 7-én és 8-án is folyt. Egyes csapatok még a román bevonulás kezdetén elmenekültek a Dunántúlra, ahol vagy a nemzeti hadsereghez csatlakoztak (5/38 üteg, valamint a Lasalle-laktanyából a Hódy-féle székely pótzászlóalj), vagy pedig feloszlottak. Egy ideig Martonvásár környéke tele volt bújkáló vörös katonákkal.

Guido Romanelli alezredes legelső dolga volt, hogy megjelenjen a román városparancsnokságon, és tiltakozását jelentse be Budapest megszállása ellen. Ennek termé18 Stromfeld Aurél: Népköztársaság és tanácsköztársaság Magyarországon. — A románok bevonulása Budapestre 1919. augusztus 4-én. Független Szemle, II. 1922. dec. 1., 12. sz., 289. o. Harrer Ferenc „Egy magyar polgár élete“ című emlékirataiból (Bp. 1968, I. kötet 418—427. o.) az tűnik ki, hogy ő a Kispesten történt átadásnál nem volt jelen. V. ö. még Ágoston Péter Naplóját is. (Párttörténeti Közlemények IV., 1963, 2. sz. 157 — 160. o.)

19 HIL TI 50/501.

20 HIL TI 50/508.

21 Vojenský historický ústav Praha (továbbiakban VHÚ — a prágai Hadtörténeti Intézet) A Mit- terhauser-csoport iratai 8. doboz, 6/8 sz. (1919-es szlovákiai iratanyag.)

22 HIL TI 50/506, Breit J.: A vörös háború. (Gratz G.: A bolsevizmus Magyarországon, Bp. 1920. 290. o.)