Irodalmi Szemle, 1969

1969/7 - Fogarassy László: Aiz augusztusi dráma (1919)

a csehszlovák haderő is rövidesen be fog avatkozni. Ennek következtében augusztus

1-én délelőtt 11 órára összehívták a Forradalmi Kormányzótanács és a pártvezetőség közös ülését, amely úgy határozott, hogy a kilátástalan politikai és katonai helyzetre való tekintettel visszaadja megbízatását a budapesti Munkás és Katona Tanácsnak. Délután 17 órára össze is hívták a budapesti ötszázas Munkás és Katona Tanácsot, amely a Forradalmi Kormányzótanács lemondását elfogadta, és megválasztotta a szak- szervezeti kormányt. Ebben mint hadügyminiszter helyet foglalt Haubrich József, a IV. vörös hadtest parancsnoka is, aki egyúttal a hadsereg parancsnokságát is átvette. A harcoló csapatok csak augusztus 2-án értesültek a kormányváltozásról, Haubrich egyúttal elrendelte, hogy a magyar hadsereg zászlója ezentúl az egyik oldalon vörös, a másik oldalon pedig piros-fehér-zöld színű legyen, anyaghiány esetén pedig a vörös zászló mindkét oldalát nemzetiszínű csíkkal kell szegélyezni.

Augusztus 1-én az I. vörös hadtest még visszafoglalta Szolnokot, ámde a Zagyvától északra kiépült román hídfőt már nem volt képes fölszámolni. A románok elsősorban a 6. hadosztály által feladott vonalszakaszon operáltak tevékenyen, gyorsan mozgó lovasalakulataikat Budapest irányába legyezőszerűen kitolták, a vasúti összekötettést Budapest—Cegléd és Budapest—Miskolc között megszakították, s ezzel augusztus 2-án az I. hadtest és az 1. hadosztály visszavonulási útját is elvágták. E nap délutánján az I. hadtest különvonatáról a hadtest vezérkari főnöke ezt táviratozta a hadseregparancsnokságnak:

„Helyzet folyó hó déli 12 óráig. A kormányváltozás kihirdetése után úgy a hadtestparancsnoksághoz, mint a hadosztályparancsnokságokhoz beosztott volt politikai megbízottak teljes számban ellógtak. Jelenleg a hadtestparancsnokságnál csak a beosztott tisztek maradtak a helyükön. A volt politikai osztály oszlopos alakulatai / terrorcsapat, testőrszázad stb.) a megszokott módon, a raktárak alapos kijosztogatása után szintén eltávoztak."

A továbbiakban azt közli, hogy román csapatok érkeztek Ceglédre, de tekintettel a folyamatban levő fegyverszüneti tárgyalásokra, a hadműveleti ellenintézkedésektől elálltak, és hadikövet útján érintkezésbe léptek az ellenséges lovas hadosztályparancsnoksággal. A hadosztályparancsnokságok már reggel 6 és 7 óra közt fölvették a kapcsolatot a románokkal.3 Ehhez csak azt kell hozzáfűzni, hogy Haubrich a kormányváltozást közlő parancsában azt is elrendelte, hogy a politikai megbízottak maradjanak a helyükön, mert továbbra is meg akarta őrizni a hadseregnél a munkásosztály befolyását.

Szolnok ugyanezen a napon, 15 órakor ismét román kézre került. A Julier vezérkari főnök ellenzése dacára végrehajtott szolnoki akció eredménye csak az volt, hogy a még használható 23 zászlóalj és 24 üteg odaveszett. Ha ezeket a csapatokat Budapest védelmére vonták volna vissza, meg lehetett volna akadályozni a magyar főváros románok általi megszállását, és a politikai helyzet kulcsa a diktatúra elvének feladása után is a munkásosztály kezében maradt volna.4 A Budapest felé vonuló 6. hadosztályt és az 1. ezredet az 5. és 3. román lovasdandár, valamint az 1. és 2. román vadászhadosztály vette üldözőbe.5 Arra a hírre, hogy egy román lovasjárőr állítólag elérte Túrát, délután 16 órakor kiürítették Gödöllőt, és a főhadiszállást Budapestre költöztették,6 s a Dorottya utcai Magyar Király szállóban talált otthonra, ahol a IV. hadtesparancsnokság is székelt. A 80. dandár Egerből beért Vácra, mire a hadseregparancsnokság utasította a váci 1. dandár parancsnokságát, hogy a nemzetközi csapatokat lefegyverzés végett Dunakeszin gyülekeztesse. Erre a célra a IV. hadtestnek egy zászlóalját és egy üteget kellett Dunakeszire küldenie.7 A nemzetközi csapatokat augusztus 3-án tényleg lefegyverezték. Ugyanakkor a Somogyszobon állomásozó 11/26. nemzetközi zászlóalj felajánlotta szolgálatait a Peidl-kormánynak, és a hűségesküt is letette.8 Augusztus 4-én Vácon Baintner

3 Dr. Szabó László: A bolsevizmus Magyarországon. A proletárdiktatúra okirataiból, Bp. 1919, 171-172. o.

4 Lásd bővebben: Dr. Fogarassy László: A magyar vörös hadsereg utolsó csatája. (Szolnok, 1919. augusztus 1.) Jászkunság VII. 1961, 3 — 4. sz. 159 — 164. o.

5 Gén. Mardárescu: Campania pentru desrobirea Ardealului si occuparea Budapestéi, 1918—1920, Bucuresti 1920, 9a sz. térképvázlat.

6 Hadtörténelmi Intézet Levéltára, Budapest (továbbiakban HIL), tanácsköztársasági iratok, 50/480. sz. okmány.

7 HIL TI 50/487.

8 HIL TI 50/496.