Irodalmi Szemle, 1969

1969/3 - FIGYELŐ - Fried István: Mária Vyvíjalová: Juraj Palkovič

(Levelezés IV. 228—29.). A Tydennjk című lapban Faludl Ferenc, Ráj'nis, Ányos, Virág, Horváth Ádám, Kisfaludy Sándor, Berzsenyi, Kis János nevét olvashatjuk, a magyar tudományos élet olyan személyiségeiről nem is szólva, mint Ki-' taibel Pál, Rumy Károly György, Schwartner Márton. A híreknek gyakori forrása: a Magyar Kurír című lap, mely bőségesen tájékoztatott a magyar irodalom eseményeiről. Palkovič igen sok hírt átvett, lefordított, s ezzel kultúra- közvetítőként is jeles szerepet vitt. A Tatranka — Vyvíjalová által is idézett cikkében — nemcsak Széchenyi Istvánt s törekvéseit említi, de Felsőbüki Nagy Pált „magyar Démoszthenészként“, Kazinczy, Ferencet nevezetesen magyar íróként méltatja. A jelzők nem hagynak kétséget Palkovič érzelmei felől.

Vyvíjalová arról ír, hogy Palkovičnak küzdenie kellett a „magyarosítás“ ellen. 1812—1818 között azonban a meghatározás igen furcsának tűnik. Ki magyarosított? Mikor I. Ferenc éppen 1812- től kezdve 13 esztendőn keresztül nem hívott össze országgyűlést, a vármegyéket — a devalváció s a hadi konjunktúra megszűnte miatt — a nemesség hirtelen nyomorúsága, az oppozíció foglalkoztatta. Az egyetlen szépirodalmi-tudományos lap, az Erdélyi Múzeum tengődött (egyébként Itt elismerő sorok jelentek meg a cseh időmértékes verselés kezdeteiről), a Tudományos Gyűjtemény 1817-ben indult meg. Kölcsey Ferenc oly reménytelennek látja a magyarság sorsát, hogy 1823-ban a Himnuszt alkotja meg, melyben az isteni gondviseléstől csupán szánalmat kér nemzete számára. Az Ifjú Vörösmarty ugyanúgy az elfajzott fiák ellen célozza költői fegyverét, mint Ján Kollár. Ki magyarosított tehát? Vyvíjalová említi a pozsonyi városi tanács intrikáit. A városi patríciusok viszont német szelleműek, műveltségűek, a Tydennjk nem is magyar lapnak, hanem a Pressburger Zeitungnak a versenytársa. A Helytartótanács pedig igazán nem vádolható magyar sovinizmussal, mikor a színmagyar iskolákban is latinul taníttatta a magyar nyelvtant. Marad a Tudományos Gyűjtemény 1817- es durva s oktalan támadása. Ez viszont tény, szomorú igazság; mai erkölcsi érzékünk joggal háborodik föl. Igaz, hogy ugyanez a Tudományos Gyűjtemény közli majd Rumy Károly György vizsgamódszerét, ki három, illetve négy nyelven (német, magyar, latin, szlovák!) szerepelteti tanulóit. Thaisz András sem nevezhető egyoldalúan nacionalistának. A Vyvíjalová közölte tény mellett megemlítjük, hogy Ján Kollárral együtt énekelgetett szlovák kuruc dalokat, ezek Kollár szlovák népköltési gyűjteményébe be is kerültek.

Ki magyarosított akkor? Nyilván vármegyei személyek magánkezdeményezései, egyes járások túlbuzgalma marad. Ezek között jócskán akad neofita, ahogy Hurbán 1861-ben írta: „Renegátok tették, elfajzottak, besték, széttépték e honban, mit összefont az ég.“ Versének első szakaszát is idézzük: „Ki választhatja szét, mit összefont az ég; szlovákot és magyart ki választhatja szét?"

Ehhez kapcsolódik az a hiányérzetünk, hogy a szerzőnő nem vázolja föl eléggé a történeti Pozsonyt, a nagy kézfogások városát (mint azt Pukánszky Béla találóan Irta), melynek hangulatát Jókai Mór könnyes-mosolyos emlékezéseiből idézzük. Jókai a XIX. század 30-as éveiben járt e városban cseregyerekként. Egyik tanulótársa, az erősen német ön tudatú Schröer Tóbiás Gottfried (egyébként Šafárik, Rumy Károly György és Kis János barátja) fia, kiből ugyanúgy lett német író, ahogy Jókaiból magyar. A nagy magyar mesemondó a magyar nyelvtant egy szlovák öregdiákkal gyakorolta. Említsük azt, hogy a német, a magyar s a szlovák önképzőkörök mintegy kiegészítették egymás munkáját? Hogy például Karol Kuzmány a Rumy Károly György vezette magyar önképzőkör hallgatója volt. Hogy még a század végén is a csak németül tudó Bruno Waltert hívták meg a városi színházhoz karnagynak, s helyettese a cseh Brzobohaty-Baldrelch? Hogy 1892-ben az akkori pozsonyi teológus hallgató, Schöpflin Aladár Komenskýhoz írott ódájában a cseh nép hősét éltette a nagy alkotóban? Pozsony falai között egyként lelt otthonra a szlovák, a német s a magyar művelődés. A német Hummel, a magyar Batthyány Lajos, a szlovák kanonok, Palkovič s a magyar irodalmat németül tolmácsoló Dux Adolf egyformán itt született. Pozsony Palkovičot a szlovák nép jogos ügyének fölkarolására, Jókai Mórt Mire megvénülünk és Karpaty Zoltán című regényeinek írására ihlette. Palacký, Šafárik, Petőfi és Lenau járta utcáit 30 esztendőn belül, s mindegyik megtalálta, amit keresett, amire