Irodalmi Szemle, 1968
1968/5 - FIGYELŐ - Monoszlóy Dezső: Kettős bemutató a MATESZ színpadán
ülteti az öngyilkost, s a széteső történetrészeket az öngyilkos kivetíthető, de valójában belső monológjává változtatja. A továbbiakban Is figyel a darab időnként felcsendülő fekete humorára, a helyenként kiaknázható lírai részletek pasztellszíneire, ennél többet azonban a darab érdekében ő se tehet. A gics- ■cses vég feltartózhatatlanul és indokolatlanul bekövetkezik, és ez ellen a kitűnően megválasztott főszereplői hármas is tehetetlen. Eltekintve azonban a darab ilyen értelmű kudarcától, külön örömet jelent Turner Zsigmond öngyilkosa. Ogy érzem, hosszú idő óta nem sikerült ilyen plasztikus és meggyőző alakítást nyújtani. Sokszor patetikusnak tűnő szerep- felfogása ezúttal a szerephez simulón melankólikussá, helyenként fanyarrá és öngúnyolóvá is vált, s ezeken a regisztereken belül azt a magát a szerepet is mérlegelő fekete humort Is megcsillantotta, amely a nézők intellektuálisabb részében a Szép Ernő-i figurával szemben a „könyörgöm, akassza már fel magát“ kajánságát is Inspirálta. Gálán Géza és Thirring Viola szerelmespárja ezúttal nem volt anakronisztikus, a Szép Ernő adta lehetőségek skáláján maradéktalanul eljátszották a ligetficsúr és a masamód lány Rómeóját és Júliáját. Talán ezúttal Júlia átalakulása volt túl gyors a párváltás után, de ezért ismét csak Szép Ernő és nem Thirring Viola a felelős. Amit még a komáromi bemutatóval kapcsolatban pozitívumként kiemelhetek, az a kísérletező kedv. Nemcsak maga a kettős bemutató gondolata, hanem a darabválasztásnak az a nem sztereotip gyakorlata, hogy ne a sokszor eljátszott és kipróbált darabok kerüljenek a komáromi Területi Színház színpadára. A kitaposott úton járni mindig könnyebb, új darabokkal próbálkozni, amelyeknek rendezői gyakorlatát nem lehet lekopírozni, mindenesetre figyelemreméltó és bátor vállalkozás. Ha ez nem Is jár mindig teljes sikerrel, mégis azt kívánom, hogy sok olyan darabot mutasson be a komáromi színház, amelyeknek ősbemutatói újszerűséget ad az a körülmény, hogy évtizedek óta nem találkozik a magyar- országi színházak megszokott repertoárjával. Ennek a kísérletező kedvnek bizonyára megfelelő légkört teremt az az új és szabadabb kultúrpolitikai légkör is, amely köztársaságunkban kialakulóban van, s amelynek üdvös, átalakító és Inspiráló hatásában őszintén reménykedünk. Monoszlóy Dezső
