Irodalmi Szemle, 1968
1968/9 - Fogarassy László: Az őszirózsás forradalom Pozsonyban
Fogarassy László az őszirózsás forradalom Pozsonyban ötven évvel ezelőtt, pontosan 1918. október 28-a és 31-e között az Osztrák-Magyar Monarchia a folytatólagosan kitört prágai, zágrábi, bécsi és budapesti forradalmak következtében felbomlott. Pozsony abban az időben a monarchia magyar felének második legnagyobb gyárvárosa volt, német-magyar jelleggel és elég jelentős szlovák kisebbséggel. Három nemzet kultúrája találkozott ebben a városban, és ugyancsak három állam tartott reá igényt. A város lakossága az 1910. évi népszámlálás adatai szerint 78.223 fő volt, ezek közül 32.790 német, 31.705 magyar, 11.673 szlovák, 1242 cseh és 813 egyéb nemzetiséget vallott. Azon peremközségek lakossága, amelyeket harminchat év múltán Pozsonyba olvasztottak, az említett népszámlálás adatai szerint 14.291 embert tett ki, közülük 7810 szlovák, 5243 német, 2003 magyar, 142 cseh és 123 más nemzetiségű. Jelentős zsidóság is élt a városban, amelynek körülbelül kétharmada német nemzetiségűnek jelentkezett. 1918. október 20-án Budapesten gróf Károlyi Mihály vezetése alatt megalakult a Magyar Nemzeti Tanács. A pacifista politikus célja a háború mielőbbi befejezése, a teljes magyar állami függetlenség megvalósítása, valamint a területi integritás alapján a nemzetiségekkel való kiegyezés volt. A jelentős belpolitikai reformokat is kilátásba helyező Károlyi abban az időben Magyarország legnépszerűbb politikusa volt. Október 31-én, tehát éppen azon a napon, amikor Budapesten kitört az őszirózsás forradalom, Pozsony is csatlakozott a Magyar Nemzeti Tanácshoz. Ezen a napon a Batthyány téren (ma Prímás tér) népgyűlést hirdettek, amelyre a vasutasok és a tudományegyetem hallgatói magyar nemzeti színű, a Siemens-Schuckert gyár (ma BEZ) munkásai pedig vörös lobogók alatt vonultak fel. Számos katonatiszt és legénységi állományú katona is részt vett a népgyűlésen, már nemzeti színű szalaggal bevont sapkarózsával. A Batthyány téri népgyűlés kimondotta a helyi Magyar Nemzeti Tanács megalakulását, amely rögtön húsztagú végrehajtóbizottságot is választott. Ebbe a polgári pártok részéről többek közt bekerült Brolly Tivadar, Arkauer István, Jankó Zoltán, dr. Jankovich Marcell, dr. Trszténszky Ferenc, dr. Fehér Miksa, Sebestyén Árpád, Szappanos Lajos, a szociáldemokraták képviseletében pedig Maszár Ágoston, Nagy Gyula, Mayer Samu, dr. Wittich Pál. A 13. honvéd pótzászlóalj beküldte a végrehajtóbizottságba Leölkes Sándor alezredest és Perczel Móricz főhadnagyot. A pozsonyi Magyar Nemzeti Tanácsban a szociáldemokrácián kívül a Károlyi-féle függetlenségi párt, a polgári radikális párt és a pozsonyi demokrata párt volt képviselve. Kalmár Henrik, a Károlyi-, majd a Peidl-kormány nemzetiségi államtitkára, közben pedig a Magyar Tanácsköztársaság német népbiztosa ebben az időben Budapesten lakott, ezért nem játszott szerepet az akkori pozsonyi eseményekben. A népgyűlés után a jelenvolt munkások egy része elvonult a Belnay utcára, hogy az ottani honvédfogházban levő 220 katonai rabot kiszabadítsa. Köztük volt egy zala-
