Irodalmi Szemle, 1966
1966/7 - SZERVEZETI ÉLET - Turczel Lajos: Magyar művészeti élet az első Csehszlovák Köztársaságban
funkcionáriusának, Brogyányi Kálmánnak informatív jellegű cikke ad hírt. Sajnos, ezeknek a tervbe vett nagy horderejű munkálatoknak és létesítményeknek egy része nem jutott túl a tervezés stádiumán, másik részük pedig a gyakorlati megvalósítás kezdeti szakaszában hiúsult meg. A Szlovenszkói Magyar Képtár elgondolásáról Brogyányi a következőket írta: „A terv szerint először az összes reprezentáns szlovenszkói magyar művésznek egy-egy jelentős alkotását szereznők meg, hogy egybegyűjtve — a helyiségkérdés végleges megoldásával — a közönség és a szakérdeklődők elé tárhassuk Szlovenszkó magyar képzőművészetének rangos termését. Ebből az anyagból később külföldön esetről esetre reprezentációs kiállításokat rendezünk. Az első alapok lerakása után fokozatos figyelemmel kísérjük Szlovenszkó képzőművészetének fejlődését, és képtárunk fejlesztésének arányával gyűjteményünk is nyomról-nyomra fogja követni művészetünk fejlődését... Ezen első feladatok elvégzése után tékintsünk majd általánosabb szempontok felé: a teljes szlovenszkói és az egyetemes képzőművészet alkotásainak gyűjtéséhez.“3) Ebből az eszményi, de nem irreális elgondolásból csak a „képtár első alapjaiként“ fokozatosan eszközölt kisebb arányú vásárlások — többek között Gwerk, Reichental, Weiner, Pro- hászka, Lőrincz, Schubert, Jánoska, Stern Ármin és Fleischmann Artúr kisebbségi magyar művészek néhány alkotásának megvétele — valósultak meg. A képtár további gyarapítása a Masaryk Akadémia anyagi helyzetében beállt gyors bomlás következtében lehetetlenné vált. Hasonló sorsra jutott a Szlovenszkói Magyar Kultúrmúzeum terve is. Ennek gondolatát valószínűleg Tichy Kálmánnak a népművészeti kutatás és gyűjtés érdekében beadott javaslata váltotta ki. Tiíhy teljesen szakszerű alapokra fektetett népművészeti kutató, gyűjtő és feldolgozó munka tervét terjesztette a művészeti osztály elé, és egyúttal a saját maga által végzendő gyűjtőmunkára pénzt kért (és kapott is). Az a nagyarányú és széleskörű néprajzi és népművészeti gyűjtőmunka, amelyet a művészeti osztály a létesítendő kultúrmúzeum megalapozására még 1933 elején meg akart indítani, az említett anyagi bajok következtében sem akkor, sem később nem tudott kibontakozni. Töredékesen valósult meg az a redukált terv is, amely a csallóközi és mátyus- földi népi kultúra megmaradt kincseit legalább a fényképezés segítségével akarta megőrizni. 3) B. K.: Szlovenszkói magyar képtár és kultúnmúzeum. Magyar Figyelő, I. évf. 1—2. sz. Az ábrándként szétfoszlott Szlovenszkói Magyar Kultúrmúzeum gyéren összegyűlt s többnyire fotóanyagból álló „alapjai“ végül is a somorjai Csallóközi Múzeumba kerültek; ennek a Khin Antal által alapított és vezetett intézménynek a gyűjtőmunkáját a Masaryk Akadémia pénzsegélyekkel támogatta. A csehszlovákiai magyar képzőművészek egyesületei és a szlovák és cseh művészcsopor- tosulások között intenzívebb kapcsolat, tar- tósabb koordináció nem volt. Az az össz-szlo- vákiai jellegű szervezet — a Szlovenszkói Képzőművészek Egyesülete — amelyet 1926- ban Flache Gyula kezdeményezésére magyar, német és szlovák művészek alapítottak meg, nem bizonyult életképesnek, és egy kiállítás megszervezése után szétesett. A harmincas évek alkalmi összefogásai, közös fellépései közül kettő emelkedik ki: a Prágában megrendezett szlovenszkói kiállítás és a köztársasági elnök látogatása alkalmából Pozsonyban összehozott nagy ünnepi kiállítás. Ennék az utóbbi rendezvénynek a hátterében egy fontos tervhúzódott meg: a szlovákiai művészkamara felállítása. A kiállítást rendező művészeti szervek és az illetékes hatóságok erről előzetes megbeszéléseket folytattak, de a szociális szempontból jelentősnek ígérkező intézmény nem jött létre. A magyar képzőművészek szociális helyzete és fejlődési lehetősége a cseh és szlovák átlagnál sokkal kedvezőtlenebb volt. A Masaryk Akadémia néhány évig tartó aktivitását leszámítva hivatalos támogatáshoz és képvásárláshoz ritkán jutottak, a külföldi ösztöndíjak, művészeti díjak és jutalmak elosztásánál pedig jóformán szóba sem jöttek. Művészetet értő és igénylő közönség hiányában nem lehetett kielégítő az a támogatás sem, amelyet a szociális struktúrájában előnytelenül eltolódott és a gazdasági kapacitásban erősen meggyengült kisebbségi társadalomtól lehetett várni. A kedvezőtlen fejlődési feltételek (a szociális ellátatlanság, a kisebbségi társadalommal való belső összeforrottság hiánya stb.) következtében a csehszlovákiai magyar képzőművészet kibontakozása nehézkes, színvonala pedig egyenletlen volt. „Művészi életünkből hiányzik a fejlődés és a nívó természetes hierarchiája — írta Brogyányi Kálmán, 1937-ben. — Egy síkon mozog a dilettáns, a féltehetség és a rangos művész. Az önállósult szlovenszkói művészetből így hiányzik a kiválasztódás és a tradícióképzés lehetősége. Lendületet, erjedést és letisztult értékeket csak azután várhatunk, ha a megbecsülés és az értékelés helyes méreteire ébred a szlovenszkói magyarság egyeteme. A művészet a nemzeti kultúra lényeges alkotórésze, de hogy társadalmi tudatosító szerepét
