Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Bányai Pál és a magyar szocialista regényírás kezdetei

kesztőség; egy terjedelmesebb részletet közöl belőle, s előtte (feltehetően Balogh Edgár) ezt írja a szerzőről: „Morvay Gyula, Dömötör Teréz, Sellyei József szlovenszkói paraszt- s munkásírásai mellett tűnik fel Bányai Pál első könyve, mely a testvérsorsú szlovák dolgozók életét, szlovák favágók, munkanélküliek és napszámosok gyötrődéseit és osztályharcát mutatja be éles szocialista realizmussal“. A „Felsögaram" első kiadását az államügyészség elkobozta. Az elkobzás többek közt „erkölcsrendészeti megokolásokra is támaszkodik, ami új szakaszt nyit a szlovenszkói cenzúra történetében“ (1934. 10. sz.). A Pozsonyban, majd Prágában élő író később is marxista és antifasiszta szellemben nyilatkozott a szlovákiai magyar értelmiség számos akciójában, így pl. az 1936-os Tavaszi Parlamentben, a Magyar Nap hasábjain folyó ankétban: a „Toll és Hit“ vitájában stb.

A Csehszlovákiát feldaraboló müncheni diktátum Bányait Prágában érte, s 1939-től kezdve nincsenek megbízható adataink további életéről. Bizonyára bujdosnia kellett régebbi kommunista tevékenysége és zsidó származása miatt is. A fasizmus uralomra jutása után egy időre visszatért Szlovákiába, Besztercebányára, majd Budapestre került, s itt egyesek szerint szívszélhüdés érte 1942-ben. (Mártonvölgyi László — volt menyasszonya szavait idézve — azt írja, hogy a budakeszi tüdőszanatóriumban halt meg 1943. december 13-án.)

Bányainak egyik osztályharcos riportjával a CSKP hivatalos magyar nyelvű lapjában, a Munkásban találkozunk 1928-ban „A kapitalista konszolidáció luőeneci képe“ címmel, s ez bizonyára egyike első nyomtatásban megjelent írásainak. Később is írt riportokat és tudósításokat a munkások küzdelmes életéről, sztrájkjairól: Cerná Skáláról, Polomkáról, Po- horeláról, Fülekről. Riportjainak mind mondanivalója, mind stílusa erősen hasonlít regényeiéhez, nyilvánvalóan ezek a riportok jelentették a nyersanyagot és az indítékot nagyobb lélegzetű epikájához. Összehasonlításul idézzünk a „Füleki pokol“ címűből:

„A háború utáni konjuktúra tette naggyá a gyárat. Ebben az időben feküdt rá az egész környékre, mint holmi gonosz árnyék. Éjjelnappal füstölögtek kéményei, éjjel-nappal remegett a föld a gyár közelében, a dolgozó népek erejétől.

A konjuktúra tette naggyá a gyárat és még valami: a határmenti magyar munkásság nagy tragédiája: a munkanélküliség és az olcsó munkabérek.

Először a losonci Rakottyai-gyár szüntette be az üzemet. Majd egymásután sorra került valamennyi nagy- és középüzem: a Mezőgazdasági Gépgyár, Sternlicht-gyár, a gácsi és apátfalvi posztógyárak. Ezrével kerültek ki a munkások az utcára.

Sírkövek voltak a hideg, füstnélküli kémények.

Kezdetét vette a nagy kivándorlás. Francia- országba, Argentínába, Kanadába, Magyarországra menekült a magyar munkás: új munkát találni a régi helyébe.

Bizonytalanság feküdt rá az egész környékre. Az emberek eddigi biztos élete kilendült, mint egy bolondul elpöckölt inga.

Csak egy volt biztos. A füleki gyár.

Akik otthon maradtak, valamelyik szürke hajnalon ott álltak feketén és gyűrötten a füleki gyár vasrácsos <kapuja előtt, és bebocsátást kértek.

Sziget volt a gyár a munkanélküliség tengerében.

Videfalváról, Gácsról, Apátfalváról, Losoncról, Püspökiről, Csákányfalváről és még soksok faluból ide jöttek dolgozni a munkanélküliek.

A gyár kapuja kinyílt, és elnyelte a munkásokat."

(Megjelent a Magyar Napban, 1936. aug. 9-én.)

„Valóságirodalomnak“, „szociális“ regénynek nevezték a kritikusok Bányai első nagyobb epikai alkotását, a saját kiadásában 1934-ben megjelenő „Felsögaram“-ot is, melyben ugyanazokról a tényekről is olvashatunk, mint az idézett riportban: „Mégis megindultak a munkanélküliek a vasútépítkezés helye felé. Losoncról, ahol sok gyár kéménye meredt füst- telenül az égnek, Apátfalváról, Gácsról, ahol fogatlan öregasszonyokként sírtak a szövőgépek, Korlátról, ahol megpenészedtek a kövek a bazaltkőbányában, Zólyomból, ahol patkányok tanyáztak az edénygyár megsiketült termeiben, Besztercebányáról, ahol hallgatott a gyufa-, posztó-, bútorgyár, ahol hallgattak a fűrészek, a Zólyombrézó környéki falvakból, az egész Felsögaram völgyéből.“ Amint az idézetből látjuk, a regény egyes részletei riportszerűen írják le a valóságot; ez megfelelt a szocialista esztéták akkori programjának is, sőt a mű egyik kritikusa, Fábry Zoltán azt kifogásolja, hogy a regény nem következetesen — elejétől végig — ilyen. „Vannak valóságregények, melyek zenélni akarnak. Valóságregények, melyek a téma primitívségével megsejtik a szunnyadó kottát, és görcsösen, fegyelmezetlenül magukhoz kaparintják, és megerőszakolják. A valóságból zene csap ki; fák, rét, állatok, emberek egy nyel