Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - Sándor László: Dömötör Terézről
r\ •• •• í i 1 r rr J Uomotor 1 erezroi Ez év szeptember 28-án töltötte be hatvanadik életévét. Barátai, tisztelői, egykori fegyvertársai meleg, meghitt találkozó keretében köszöntötték ez alkalommal a Dunaszerdahelyről indult proletárírónőt. Már első írásai, amelyek a 30-as évek elején a K o r u n k-ban és Az Ü t- ban láttak napvilágot, a való élet nyers tényeire fényt villantó, őszinte emberi megnyilatkozások voltak és nyomban feléje fordították a széles népi rétegek és a haladó értelmiség figyelmét. Naturalista motívumokkal átitatott dokumentum-írásai igazi, ösztönös írói tehetséget sejtettek. Az Üt úgy muttatta be olvasóinak az akkor még Somorján élő munkásírónőt, mint a kibontakozó csehszlovákiai proletárirodalom egyik tehetséges alakítóját. Tallós-Prohászka István egykori somorjai, ma Magyaróvárott élő, festőművész fedezte fel és serkentette írásra. Tizennyolc éves. korában belép a pártba, és húsz éves, amikor Megtanult látni címő önéletírásszerű elbeszélését Gaál Gábor közli a K o r u n k-ban. Attól kezdve szüntelen harc és közdelem az élete — egészen a felszabadulásig. Végigszenvedte a cselédsors minden megaláztatását, keservét. A lélekölő, nehéz munka kimerítette, kevés szabad időt hagyott neki. Mégis, amikor csak alkalma nyílik rá, olvas és ír, végzi a reáháramló pártfeladatokat. Gyakran lép fel népgyűléseken, résztvesz a szegényparasztok, munkások tüntetésein. 1934-ben egy népgyűlésen beszédet mond. Államellenes izgatás vádjával letartóztatják, majd — miután éhségsztrájkot kezd — szabadlábra helyezik. De attól kezdve nem múlik el egy év sem anélkül, hogy legalább egy-két hétre ne zárják be a somorjai fogházba. A bécsi döntés után — a hatóságok elől bújkálva — hol Tornócon, hol Érsekújvárott, hol pedig Pozsonyban él. Később átszökik Budapestre abban reménykedve, hogy ott jobban elrejtőzhetik a nagyváros forgatagában kopói elöl. De nem kerülheti el sorsát. 1944-ben rábukkannak, letartóztatják és először a komáromi fogházba, majd a Csillag-erődbe zárják. A front közeledtével többedmagával az egyik németországi gyűjtőtáborba indítják. Útközben azonban Lakatos Péter Pál íróval megszökik. Csodával határos módon Győrbe, majd 1945 tavaszán Budapestre kerül és jelentkezik a pártba. Férjével együtt Salgótarjánba küldik pártmunkára, azután néhány évet a helsinki magyar követség szolgálatában töltenek. 1962 óta pedig mint könyvtáros a budapesti Szabó Ervin környvtárban dolgozik. Riportjai, elbeszélései, politikai cikkei a harmincas és negyvenes években gyakran feltűntek a baloldali napilapok és folyóiratok hasábjain. Ezek zömmel tudatosító-ébresztő jellegű, harcos dokumentum-írások voltak. Irt egy kisregényt is Cselédkönyv címmel, amelyet 1938-ban a budapesti Epocha Könyvkiadó elfogadott kiadásra. Sajnos, Dömötör Teréznek ez az írásműve — meg nem alkuvó tendenciája miatt — nem kerülhetett el az olvasókhoz. Jóllehet a szerző a kiadó kívánságára hozzájárult ahhoz, hogy kihagyják a kéziratból azokat a részeket, amelyek a könyv megjelentetését lehetetlenné tennék, az ellenforradalmi Magyarország cenzúrája mégsem engedélyezte a könyv kiadását. Mindenképpen csak sajnálkozni lehet, hogy Dömötör Teréznek ez a kisregénye nem látott annak idején napvilágot, és máig sem jelent meg. Fábry Zoltán 1936. július 1-én Dömötör Terézhez intézett levelében így sommázta véleményét a kéziratban olvasott Cselédkönyvről: „Szlovenszkón évek óta beszélnek reáils szlovenszkói regényről. A szocialis(ta] realizmus szlovenszkói regényét, valóságregényét Te írtad meg.“ Van még egy egyfelvonásos színdarabja is (Térkép) és még számos más írása Dömötör Teréznek, amelyek nem láttak nyomdafestéket és publikálásra várnak. Sándor László
