Irodalmi Szemle, 1963
1963/6 - DISPUTA - Csanda Sándor: Egy téves irodalom szemléletről
teremtheti meg az igazi, tartalmában is „új iskolát“. Az, aki úgy tanítja a „Szeptember végén"-t, hogy az gyönyörűség és ezzel egy életre beoltja a gyermekbe a líra szeretetét. Az, aki olyan irodalmi ítélőképességgel vértezi fel tanulóját, hogy az olvasásra érdemes művek megválasztását akkor is jól oldja meg, amikor már irányítóként nem áll mögötte az iskola, a pedagógus. Szerencsére vannak ilyen tanítóink. A nagymegyeri és a püspöki, a komáromi és a rima- szécsi, a királyhelmeci és a kassai meg a Joratislavai iskolák tanítói és még sokan mások. És érdekes, hogy ezeknek az iskoláknak soksok a tanítási órát érdekessé varázsló segédeszközük is. Vannak képeik és gazdag szak- könyvtáruk, hanglemezeik és más érdekes szemléltető eszközük. Az eredmény pedig: irodalomrajongó embereket, tudatos olvasókat nevelnek. Igaz, hogy e pedagógusok részére lelki szükséglet ez a kis munkatöbblet, levélírás, könyvrendelés, tanácskérés és elsősorban az állandó önképzés. Egyszóval mindaz, amire „hivataluk" ugyan nem kötelezi őket, de ami éppen a pedagógusi munka ízét, lelkét, örömét adja meg. Szerencsére egyre többen vannak. Ők tudják: lehet irodalom nélkül is élni. Sivatagon át is vezet út. de ha minden gyermek kezébe kapja az igazi irodalom aranykulcsát (és az álművészetek elleni talizmánt), akkor ez a gyermek nem úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réten. Már pedig mindnyájunk részére ez a fontos. csanda Sándor egy téves irodalomszemléletről A Szlovákiai Szépirodalmi Kiadó nemrég kiadta Koloman Banšell műveit Túhy mladosti (Az ifjúság vágyai) címen doc. Mikulás Gaš- parík válogatásában és előszavával. Koloman Banšell szerencsétlen sorsú szlovák költő volt (szül. 1850-ben), Hviezdoslav barátja, s kezdő költő korában Hviezdoslavval együtt Petőfi költészetének hatása alatt állt. Bizonyítja ezt mindenekelőtt Petőfihez c. szép költeménye, melyet magyar fordításban először e sorok írója adott ki 1959-ben Magyar—szlovák kulturális kapcsolatok című könyvében. További mondanivalónk megértése érdekében idéznünk kell ebből a Petőfit dicsőítő versből: Szabadságot, boldogságot, s a szépet a költő nem dalolja csak egy népnek, de a nagy világnak. S mit a költő ajka zeng: a szép dalok, mint napsugár bejárják a világot, s tova-tovaszállnak. Igaz példaképpen, kit elfed a hant, dal-harmóniád véled nyugszik alant, hangod már nem felel, s kebled, honnan zokogott a fájdalom varázsos-ezüstös-büvös hangokon a bánat ölte el. De él szellemed, nem pusztul el soha, emlegetni fog ükapa, s unoka, tisztelni s csodálni fognak. Ha sors játszik velünk; míg egy szív dobog, zengjük dalod, s az emberiség érzésével fog e dal egyesülni. Szeretlek, mint szívem kedves dalnokát, kedves költőm, követlek egy élten át, példádat követem. Szellemeddel lényem olvadjon egybe, mit daloltál, mindegyik dalom zengje: szabadság, szerelem. Az idézett részletből nemcsak az tűnik ki, hogy az ifjú Banšell Petőfi költői programját igyekezett követni, hanem azt is elismerte, hogy Petőifi nemcsak egy népnek dalolt, („Poet, je poetom sveta“), és szabadságköltészetének internacionális jelentősége is van. „Túhy mladosti“ címen már maga Banšell is megjelentette költeményeit 1886-ban. Az új válogatás átveszi a már közölt versek nagy részét, kiegészítve prózai írásokkal, vitacikkekkel, néhány költeménnyel, mely a régi kötetben nem volt benne, s teljesen elhagyja a fordításokat. A fordítások elhagyása és a számos ideológiai tévedést, elfogultságot tükröző vitacikkek közlése a legfeltűnőbb különbség a Banšell összeállította és a M. Gašparik válogatta („Túhy mladosti“) között. A vitacikkek egy részének kevés köze van az irodalomhoz. (A Hurbanról írottról ezt M. Gašparik is megállapítja). A fordítások azonban nemcsak mint lírai teljesítmények értékesek, hanem az is megállapítható belőlük, mi érdekelte az ifjú költőt elődeinek műveiből, s milyen színvonalon tudta tolmácsolni a világirodalmi alkotásokat. Ehhez még hozzá kell tennünk azt, amit az új kiadásban nem mondanak meg, hogy az eredeti Túhy mladosti élén egy Petőfi-fordításé áll, s abban a kötetben még több is található.