Irodalmi Szemle, 1963

1963/3 - Vítězslav Nezval: Manon Lescaut (dráma részlet)

DES GRIEUX (magának):

Nekem legelőször ma gyűl...

PIERRE: Kisasszony, most jól beestem a pácba. Mit fog mondani a főnöknő apáca?

S amit otthon kapok, abban sem lesz hiány, Manón kisasszony, ön bűbájos leány, de őrizni magát háládatlan dolog.

DES GRIEUX: Mit fél? Hisz veszélyben itt senki se forog.

Arraszba nyugodtan, békén visszatérhet. Manón kisasszony meg itt tölti az éjét, reggelig a zárda nélküle is állhat, nézze meg szegénykét, mily törődött fáradt. PIERRE: Ily könnyelműségtől menten kővé válók.

DES GRIEUX (pénzt ad neki):

Igyon! S a bácsimnak minden jót kívánok. MANÓN: Pierre, Pierre, a kosaramat vigye fel, bizonyos,

hogy akad egy hercig és csinos szoba, vigye oda.

Különben jó utat és isten áldja.

DES GRIEUX: Ah meghalni a szépre vágyva! (Miközben Pierre távozik)

0, nem feledem soha el, köszönöm neked, szent Demeter ... MANÓN: Ég veled, komor zárda, köszönöm neked, szent Borbála.

FOGADÓS: Fizetni óhajtott. Kész a számla! DES GRIEUX: Meggondoltam magam. Itt alszik a hölgy,

két személyre legyen vacsora.

FOGADÓS (lehajlik és csigát emel fel a földről )

Nicsak, elhagyta házát a csiga ... (Elmenőben):

Nem hiszem, nem én, nem válik vízzé a vér! MANÓN: Nézze, macska fut át az udvaron, DES GRIEUX: S egy mosolya az életnél is többet ér.

MANÓN: A kocsi elment.

FOGADÓS: A számla várhat, gondolom! MANÓN: Oly boldog vagyok lovagom.

A bájos véletlen s egy földi angyal megtoldotta szabadságom a mai nappal. DES GRIEUX: Csak egy nappal? Miért nem néggyel?

MANÓN: Oly boldog vagyok lovagom, igazán boldog, szívből mondhatom, megtoldotta szabadságom egy éjjel... DES GRIEUX: Csak eggyel, miért nem négygyei?

(Pierre, visszajön.)

MANÓN: Pierre, Pierre.

az arrasi postakocsit most szalasztotta el. A következővel akar menni?

PIERRE: Kisasszony, minek úgy sietni? eddig még semmit el nem késtem, tudom, mi a kötelességem, a főnökasszonyhoz kell kísérjem reggel. MANÓN: Egyedül elengedni tán nem is mer? PIERRE: Nem mérésről van szó, eh, más Pierre gondja,

ki pucolja ki holnap a cipőjét, hogyha könnyelműen máris faképnél hagyom? MANÓN: Pierre, ön valóban az őrangyalom... Jöjjön hát hétre... De ideje lesz-e? Nyolckor még korán van. Jobb ha jön kilencre.

Hej Pierre, maga minden lében kanál, egyetlen titkom sem maradhat így rejtve. Tudja mit Pierre, jöjjön tizenegyre! PIERRE: Ha pont tízkor jövök, az is elég talán!

MANÓN: Jól van, jó van Pierre, jöjjön hát tíz után.

PIERRE: Jó éjt kisasszony. S ha valami kell... MANÓN: Tizenegykor.

PIERRE: Fertály tízkor, Uram.

(Meghajlik, távozik.)

DES GRIEÚX (sóhajt):

0 szent Demeter!

MANÓN: Des Grieux, most nekünk is búcsúzni kell.

Az ablakomat rejtő függöny lesz a jel, ha meglibben majd az ablakon, jöhet bókolni, várom lovagom. (Mosolyogva elszalad.)

DES GRIEUX (egyedül):

0 nem feledem soha el, köszönöm neked, szent Demeter!

Des Grieux abbénak úgy látszik a kyriét már nem kell énekelnie,

Kyrie,

ki-kyrie — ki kyrie!

Hatodik jelenet

Des Grieux és Tiberge

TIBERGE: Gregorián korálist próbál, kedvesem?

DES GRIEUX: Igen, egy kicsit kukorékoltam Tiberge.

TIBERGE: Csak nem öntött fel a garatra?

DES GRIEUX: Nem ittam. De részeg vagyok, s aligha lehetnék részegebb.

TIBERGE: Nem értem, mi a beszéd veleje? DES GRIEUX: Magamat se értem, más hogy értene?

De hullámverésként áramlik testemben a vér.

Büszke lettem a máltai keresztre. Gyorsul bennem a szívdobogás.

Kardot forgatnék. Az öröm szinte szívembe se fér.

Terhes lett számomra az önmegtagadás. TIBERGE: Látom, hogy titkolt szándékot forgat a fejében, amit leplez előttem.

DES GRIEUX: Köteles vagyok szándékaimról számot adni önnek?

TIBERGE: Nem, de eddig barátként beszélt velem, s mint barátja rászolgálok a bizalmára.

DES GRIEUX: Nem rejtettem eddig semmit ön előtt

s most se állnék titkom magamba fojtva némán,