Irodalmi Szemle, 1963
1963/3 - Vítězslav Nezval: Manon Lescaut (dráma részlet)
A világi örömökről lemondok szívesen, s nem fog csöppet sem fájni, csupán egy kis szívességre kérem. TIBERGE: Csak kis szívességre, milyen kár! DES GRIEUX: Nos, nagy szívességre, barátom! Az amiensi órásnál hagytam egy ékszert! Talizmánom volt, gyerekkorom óta viselem. Ön ismeri az óriást. Arra kérem, hozza el nekem! TIBERGE: Mily csekély szolgálat s mennyi szót veszteget rá az én kedves barátom. Máris indulok Des Grieux, s talizmánjával térek vissza. Egyébként nincs messze az a nap, mikor nem lesz már szüksége talizmánra. S mint egyetlen ékszerére fog nézni a hét- fájdalmú Szűzanyára a Golgota képein, templomok gótlve alatt. Hamarosan a kereszt s a glória oltalmában állhat, hová szenvedély, betegség nem érhet, lehullik önről minden földi bánat és mennyei magasba emeli a lélek. Nos megyek s azt a talmi holmit elhozom, mely védte eddig égi fény helyett. DES GRIEUX:* Köszönöm. Üdvözöltetem az öreget s körmére nézzen, mert kapzsi ám nagyon! TIBERGE (még mondana valamit, de aztán inkább meggondolja magát és távozik.) Harmadik jelenet Des Grieux, jogadós, Manón, Pierre DES GRIEUX (az asztalhoz lép, s poharát csendítve hívja a fogadóst): Fizetek. A barátaim számláját is kérem Nos, hogy megy sora! FOGADÓS: Hol így, hol úgy, a szőlőnek sincs egyforma bora. A feleségem főz. Én az italt mérem. Többnyire átutazó vendégekre vagyunk utalva, szolganépségre, s elfáradt urakra. S bár panaszra nincs okom, az uraság ne vegye zokon, de pendelyes korára szívesen emlékszem ma is, mikor édesapjánál voltam még kocsis, és megvallom ma 'ugyancsak meglepődtem. (Kocsi érkezik) Hisz kész lovagként áll előttem! DES GRIEUX: És abbé leszek nemsokára... FOGADÓS: Abbé? Hát az meg mire jó? A reverenda anyámasszonynak való. DES GRIEUX: Nos mennyit tesz ki a számla? FOGADÓS: Abbé? Hát az meg mire jó? A reverenda anyámasszonynak való. Ki fogja elcsavarni akkor a szép lányok fejét, ha oly délceg legényt, mint ön csuhával csalnak lépre? DES GRIEUX: Legalább sok csalfaságtól megóvom lelkem végre. FOGADÓS: Nem hiszem. Nem én! Nem válik vízzé a vér. Útjába majd egyszer egy macska jő, s egy mosolya mindennél többet ér. DES GRIEUX: Fogat érkezett, a számlát rendezni van idő. FOGADÓS (a fogat elé siet): S a szépségért életét dobja majd cserébe... (Manón jelenik meg a színen, Pierre kíséretében a kosarát hozza.) DES GRIEUX: Nicsak Arrasból jött e Szépek Szépe... 1 MANÓN (Pierrehez gyöngéden s dúdolva): Pierre, Pierre még egy festett fülű kosár hiányzik Hozd ide már! Ott van az én . . „ (fülébe súg valamit) az én ... (fülébe súg valamit) az én (fülébe súg valamit) Pierre! (Pierre távozik.) Negyedik jelenet Des Grieux, Manón DES GRIEUX (megbűvölten bámul Manonra, aki mozdulatlanul áll és rámosolyog. Zavarban van. Végül erőt vesz magán és Manonhoz lép): Kisasszony... MANÓN: Manón vagyok... DES GRIEUX: Manón ... MANÓN: Manón Lescaut... DES GRIEUX: Manón Lescaut... MANÓN: És ez Pierre, a kosaracskámat hozza. DES GRIEUX: Pierre .. . Kosaracska ... Hódolatom. (Halkan dudyrászik, mintha csak mellékesen jutna eszébe a dallam.) Meghalni a szépért, meghalni őérte ... (Üjból természetes hangon) Mi járatban van itt Arras szöszke szépe? MANÓN: A franciskánus nővérekhez megyek apám és anyám tanácsára, hogy e tiszteletre méltó rend tagja legyek én is mint apáca. A szabad életből számomra nincs sok hátra, este már vár rám a rácsos zárda. DES GRIEUX: Már este? Reggelig baj, hogyha marasztalom? MANÓN: Éjjel már a zárda cellájában alszom. DES GRIEUX: Ha Amiensre majd az alkony lehull és rózsaillat száll a parkból, senkise segíthet rajtam akkor, sem szent Demeter, sem maga az Űr. MANÓN: A gálánsága uram megható... DES GRIEUX: Gáláns lett volna ajkamon a szó?
