Irodalmi Szemle, 1958
1958/1 - CSELÉNYI LÁSZLÓ: Két vers
C S E L É N Y 1 L Ä S Z L Ő SOMORJAI LÁNYOK i Akácfaillatú, sokcsillagos este! Rászagosodott az alkony Somorjára. Harmonika-szárnyon száll mostan az ének, csillagokat ver le szörnyű lobogása. Sej, be csodaszép is ily nagy május-estén fényes csillagokkal versenyben ragyogni, be gyönyörűszép is lelkűnk lobogását hamvas-ajkú lányok közt égre dalolni. Sej, ragyogó szemű somorjai lányok! szépek vagytok, mint a rétek sok virága, mikor így tavasszal feldobog az élet s zúdítja csodáját a szomjas világra. Egyiknek az arca: mint a búzavirág, másiknak az arca: gyöngyharmatos rózsa. Áll a költő kábán.. . soha ennyi szépet! Mindezt eldalolni? . . . nincsen olyan nóta. Búzavirág-szemű somorjai lányok, ha kitartanátok mindvégig velem, hogyha jóban-rosszban körbe-körbe járná szüzességeteknek tánca a szívem, bizony nem dalolnék én keserű nótát, bordáit, bánatokról kényes vallomást, inkább az egeknek kínálnám a kedvem s csikó-dalt robognék mindig, soha mást. Dehát kökényszemű lányok, elmaradtok, éppen úgy, mint mások, mellőlem, tudom. Hányszor álmodoztam én már olyan társról, aki elkísérne vándorutamon egészen a célig. Nem jptt soha senki, megint csak a bánat, megint csak a bor. Mosolyogták fejem körül mind az ágak: Jó fiú, akad-e oly társ valahol? S mégis hittem újra s hiszek mindhalálig, éltető forrásom: páncélos hitem, sej, lobogó szemű somorjai lányok, tápláljátok bőven hűs forrás-vizem, hogy keserű szívem végre megtalálja helyét a világban és mint a madár csattogja az égbolt napsütött mezőin, hogy csodás az élet és hogy szép a nyár.
