Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-13 / 8517. szám

Erdélyi Magyarság, 1993/augusztus

48

Magyarok Horvátországban és Szlovéniában 1

1918 decemberében a történelmi Magyarország területének 6,5 százalékát, vagyis mintegy 21 ezer négyzetkilométert a rövidesen kikiáltott Szerb-Horvát-Szlo vén Királysághoz csatoltak. Az* 1910. évi népszámlálás szerint ott élt 577 ezer magyar több mint egyötöde Horvátországhoz,

kb. egyhuszada pedig Szlovéniához került, a többi Szerbiához, a későbbi Vajdaság autonóm tartományhoz. Jugoszlávia jelenkori felbomlásáig — ha az 1991-es népszámlálás adatait vesszük — mintegy 200 ezerrel (több mint egyharmadával) csökkent a magyar ajkú kisebbség, s arányait tekintve is átstrukturálódott: csupán 6 illetve 2 százaléka él immár az önálló Horvátországban és Szlovéniában. Számuk riasztóan megfogyatkozott: az előbbiek négyötödét, az utóbbiak kétharmadát elvesztették eredeti lélekszámúknak2 Az utolsó két népszámlálás között is 10 százalékot meghaladó a magyar kisebbség fogyása mindkét köztársaságban — kétségtelenül különböző körülmények ellenére csupán komoly erőfeszítések állhatják útját a teljes felszívódásuknak3.

A magyarság Horvátország (jelenleg a szerbek által megszállt) észak-keleti csücskében: a Drávaszögnek, Baranyai-háromszögnek (Pélmonostor/Beli Manastir térsége) nevezett területen4 és az Eszék/Osijek város környékén fekvő néhány kelet-szlavóniai településen élt viszonylagos tömbhelyzetben — ez a populáció mintegy harmadát érinti —, a többiek szórványként, a magyar határ mentén fekvő körzetekben illetve a köztársaság nagyvárosaiban. A szlovéniai magyarok hozzávetőleg 90 százaléka szintén az ország északkeleti régióját jelentő lendvai (Lendava) és muraszombati (Murska Sobota) községek kétnyelvűnek nyilvánított térségének lakója, a maradék szórványt képez, főleg a fővárosban és az ipari központokban.

A negatív pólus: Horvátország

Ami a politikai szervezettségét illeti, a horvátországi magyarság az 1991 óta dúló délszláv polgárháború kitörése előtt a vajdaságiakénál nagyobb szabadságfokkal ápolhatta nemzeti önazonosságát. 1949 óta önálló szervezettel rendelkezik, amely a kisebbségi kulturális autonómia sajátos formáját valósította meg. A Honátországi Magyarok Szövetsége — HMSZ (1969-ig Horvátországi Magyar Kultúr- és Közoktatási Szövetség) a pártállam adta lehetőségek keretei között igyekezett összefogni a magyar iskolák, öntevékeny művészeti csoportok, könyvkiadás, sajtó, a nyelvművelés és az anyanemzeti kapcsolatok ügyét Főbb feladatokat, az 1979. évi összefoglalóban olvashatjuk':

— A nyelvek egyenjogúságának megvalósítása az oktatásban, népművelésben és közéletben. Kétnyelvű feliratok, nyomtatványok, pecsétek, kiadványok alkalmazása a hivatalos életben.

— A gyermekek anyanyelv ápolásának támogatása az óvodákban, általános és szakirányú oktatásban és a fiatalok magyar tannyelvű egyetemekre irányítása.

— A magyar nyelvű tájékoztatás fejlesztése, a Magyar Képes újság népszerűsítése és a magyar nyelv ű könyv - és tankönyv kiadás megszervezése.

— A magyarlakta vidékek könyvtárainak, a pélmonostori Népegyetem központi könyvtárának fejlesztése, kiállítások, irodalmi estek és magyar filmbemutatók szervezése.

— A köztársaságközi és nemzetközi együttműködés keretében színházi vendégszereplések és műsoros estek rendezése, továbbá tanulmányutazások és színházlátogatások szervezése.

— A központi táncegyüttes felszerelésének gazdagítása, az együttes rendszeres gyakorlásának és szerepeltetésének biztosítása Horvátország magyarlakta vidékein. Vajdaságban és Magyarországon.

— Néprajzi és helytörténeti kutatások szervezése, tanulmányok sajtó alá rendezése és a Vörösmarty (Zmajevac) múzeumi gyűjtemény patronálása.

Mivel a HMSZ politikai érdekvédelmi funkciót nem