Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. augusztus (8509-8524. szám)

1993-08-13 / 8517. szám

Élet és Irodaion, 1993.8.6 26 „Jönnek a magyarok és elra­bolják tólünk Erdélyt!" — hallom úton-útfélen immár három éve. Gyakorlatilag mást se hallok. Mintha Erdély egy kitekert nyakú tyúk lenne. Mondjátok meg őszintén: hallottátok ezt a hisz­térikus óbégatást valaha valame­lyik erdélyi románnak a szájá­ból? Aligha. Mert az erdélyi ro­mán Erdélyben él, és nagyon is jól tudja, mlról van szó. Arról van szó, hogy ha Erdélyt vissza­csatolnák Magyarországhoz, ak­kor Magyarországnak lenne egy hatmilliós román kisebbsége. Nektek is illene már tudomásul venni azt a tényt, hogy felelős magyar politikus szájából még csak célzásképpen sem hangzott el soha egy esetleges visszacsa­tolás igénye. És 73 év után azt is tudomásul kéne már vennetek, hogy a trianoni döntéssel nem­csak Erdélyt csatolták Romániá­hoz, hanem a városait, falvait, vasútjait, országútjait, hídjait, bányáit, ipari létesítményeit — és most jön a java! —, magyar, szász, sváb és zsidó lakosságát is. A szászokat, svábokat és a zsidókat a magyarok fogadták be Erdélybe, és a románok cb­­rudalták ki őket egy nemzeti­ségi végkiárusításon. Azt hiszi­tek, hogy ez hőstett? Nem! Ez merénylet volt a román lakosság ellen. Tegyük fel, hogy a világot ép­pen az érdekli, hogy Fanus Nea­­gu román író mennyire hazafi. Akkor a Tőkés Lászlót rágalma­zó, a magyarokat arcátlan gőg­gel gyalázó cikkek írása helyett tessék adakozni az árváknak, az egyházaknak, az iskoláknak, az öregek otthonának; tessék be­tömni a félméteresre mélyedt gödröket az utakon és az orszá­gutakon, tessék leváltani a kor­rupt tisztviselőket, tessék meg­menteni a halódó román ipart és mezőgazdaságot, tessék kivenni a kereskedelmet a nemzetközi szélhámosok kezéből, tessék végre stabilizálni a lejt, gátat vetve annak a gazdaságilag telje­sen irracionális inflációnak, amit ostoba felelőtlenségből zúdítot­tak román, ismétlen: román köz­gazdászok Románia lakosságá­ra, többek között az erdélyi ma­gyarokra is. A teendők ezreit so­rolhatnám még, de az bennete­ket szemmel láthatóan úgysem érdekel. Ti más népek követke­zetes gyalázásábán látjátok a ki­utat Románia számára. Nektek a szabadság kizárólag a gyalázko­­dás szabadságát jelenti. Rágondolni is rossz, hogy mi lenne Magyarország jövője, ha bármely sajtótermékben szalon­képesnek tekintené azt a hang­nemet, amelyet ti használtok a magyarokkal szemben, s amit eddig csak a nád hóhérok en­gedtek meg maguknak a zsidók­kal szemben. Ha ti a Völkischer Beobachter nevű szennylappal akartok versenyre kelni, igyekez­zetek gyorsan feliratkozni a vesztesek listájára. Döbbenetes az a süketség és vakság, amivel nem veszitek ész­re, hogy a magyarok nem veszik fel a kesztyűt. Mintha a holdnak kukorékolnátok. Ehhez csak nektek van fületek, a világ népei­nek nincs. Azt pedig bűnösen hiú ábránd lenne hinni, hogy Moszkva, Párizs, Bonn vagy Washington valaha is meg fog benneteket tapsolni. Azt kell hinnem, hogy mindezt önmaga­tok igazolására csináljátok — amikor ezt senki nem kéri tőle­tek —, saját gyönyörűségetekre. Egy-két kérdésemre talán vá­laszolhatnál is. Ha Erdélyben kétmillió „sátánfajzat" él — hogy a legmakacsabb szóhasz­nálatotokat idézzem —, miért özönlenek az egykori Román Ki­rályság területéről — elsősorban Moldovából — az emberek Er­délybe mind a mai napig? Miért alázzák meg Bukarestben és má­sutt az erdélyi románokat azzal a magyaroknak szánt minősítés­sel, hogy „bozgor"? Miért köve­telnek bukaresti köztisztviselők arcátlanul magas csúszópénze­ket arcátlan nyíltsággal erdélyi román vállalkozóktól az export­import engedélyek kiadása felé­ben? Ugye mégiscsak vannak az életnek olyan bugyrai^ ahol nem tesznek különbséget román és magyar között?!... Aztán: miért jó a magyar esztergályos, és miért nem jó az, hogy magyar? Miért jók a magyar nők, és miért nem jó az. hogy magyarok? Miért jó a magyar forint, és miért nem jó az, hogy magyar? Miért jó a ma­gyar bor? (Ezt neked illene tud­nod.) Miért jó a magyar fordító, ha éppen a te könyved fordítja, és miért nem jó az, hogy ma­gyar. Miért járnak át a románok Magyarországra ámulni-bámul­­ni, és azon csodálkozni, hogy így is lehet élni, miközben a magya­rok a végsőkig elégedetlenek az életszínvonalukkal? Miért kere­sik színtiszta románok ezrei a módját annak, hogy áttelepülje­nek Magyarországra, vagy leg­alább dolgozhassanak Magyar­­országon? És egyáltalán, miért vannak utalókban a magyarok a Nagy-Románia párt székházá­ban, vagy a Nagy-Románia nevű lap szerkesztőségében? Egész Nyugat-Európa szigorú vízumkényszert vezetett be Ro­mániával szemben. Miért nem gyalázzátok az osztrákokat, né­meteket, franciákat, belgákat? A végtelenségig sorolhatnám még kérdéseimet, de két okból nem teszem; egyrészt veled, ve­letek ellentétben, én tudom a mértéket; másrészt, ezekre a kérdésekre nem fogok választ kapni, sem én, sem a magyar közvélemény. Meggyőződésem, hogy még a román sem. Ha nek tek már Iliescu sem elég jó ro­mán hazafi, kár is rátok a szót vesztegetni, v

Next

/
Oldalképek
Tartalom