Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. március (8424-8442. szám)
1993-03-19 / 8434. szám
Új Magyarország, 1993.márc.16. r V> V» „A belső erőkre kell építeni" Antall József tegnapi televíziós interjúja RIPORTER: - Miniszterelnök úr, 1848 dicsőséges és vértelen forradalma, majd az azt követő szabadságharc, a magyarság egyik legnagyobb élménye. Március 15-e talán legnagyobb nemzeti ünnepünk. A megemlékezések során azonban aligalig esik szó a forradalmat előkészítő reformokról, amikor a magyar kultúra kivirágzott, amikor a költészet, az irodalom nemzeti közszükségletté vált, kialakult az európai szintű, sajátosan magyar klasszicista építészet, amely meghatározta a kor Pest-Budájának a képét Milyen volt az a város, amelyet 1848-ban eléri a forradalom? ANTALL JÓZSEF: - Különleges város volt Pest-Buda. Pest elindult a nagyvárosi fejlődés útján, de Buda, a királyi székhely, kisvárosi hangulatot árasztott. Nem szólva a később hozzá csatolódó Óbudáról. Az építészetben, egyáltalán a tárgyi kultúrában, az irodalmi és a zenei élet kibontakozásában mindenütt jelen van a romantika, a kor jellemező szellemisége, az építészetben tovább él és kibontakozik a sajátos magyar klasszicizmus, s ugyanakkor a polgári életben megjelenik a biedermeier. Tehát a magyar biedermeier és az egész korhangulat együttesen alkotja azt, amit a politikában egyszerűen reformkornak nevezünk. Különleges volt Pest-Buda abból a szempontból is, hogy a magyarság mellett, itt lévő magyar hivatalnokok és a nemesség mellett a lakosság nagy része német volt: a polgárság német volt Budán és Pesten is; azon kívül pedig a Tabánban például a görögöktől a rácokig mindenféle nemzetiség élt. Működött az egyetem, a Helytartótanács, a Kamara, tehát a kormányszervek, míg Pozsonyban az Országgyűlés.- A magyar klasszicista építészet jelentős alkotásainak nagy részét is generációkkal korábban Magyarországon letelepedett osztrák és német mestercsaládok leszármazottai tervezték akik már magyarrá váltak. Amint miniszterelnök úr mondja, a lakosság nagy része német ajkú volt, s a '40-es évekre feltehetően többségük magyarrá lett Valószínűleg az a lelkes hangulat a közhangulat - mindenféle erőltetett asszimiláció nélkül -, magyarrá formálta őket- Ez mindig különleges út a népek életében, amikor bekövetkezik az integráció, amikor a különböző nemzetek elfogadják egymást. A másik út az asszimiláció, amikor az idegen eredetű lakosság valóban beolvad. Ez természetesen lehet rokonszenves, de azt hangsúlyoznunk kell, hogy ebben az időszakban szó sem lehetett erőszakos magyarosításról, hiszen nem szuverén Magyarország élt itt. Hogyan magyarosíthatta volna erőszakkal a Habsburg-uralom alatt éló Magyarország például a németeket? Ez önmagában véve képtelen dolog. Azért asszimilálódott Magyarországon, Pest-Budán a német polgárság mert olyan volt az atmoszféra. Az asszimiláció valójában mindig csak önkéntes lehet, csak akkor tud lélekben és akaratban asszimilálódni a betelepült lakosság, amikor imponál neki, vonzó számára a befogadó nemzet- Nagyon jó példa Elzász-Lotharingiában például a német lakosságnál a francia befolyás, s ugyanúgy megfigyelhető a 19, században, a nemzetek emelkedő korszakában, hogy a magyai köznemesi elit olyan európai és magyar szellemiséget képviselt, amelyhez idomulni kívánt mindenki, aki itt élt Pest-Budán, (Egyébként nyugodtan mondhatjuk Budapestet is, hiszen mát ezt a nevet is használták ebben a korban.) Így lettek a Schedelekból a Toldyak, s Bockokból a Bókavak, a híres orvosdinasztia satöbbi. A pesti és a budai német eredetű polgári ifjúságnak, a polgárság értelmiségi tagjainak imponáltak azok, akik a jurátus nemzedékhez tartozva képviselték itt a magyar nemesi elitet.- A német ajkú lakosság hogyan vett részt a forradalomban?- A német polgárság nagy tömegeiben, ha úgy tetszik a magyar lakossággal azonos vagy hasonló arányban vett részt a forradalomban és a szabadságharcban. Közismert, hogy az aradi vértanúk között osztrák és német származású tábornokok adták életüket a magyar szabadságért. A német polgárság tehát támogatta a magyarságot, ami olyan külsőségekben is jól megmutatkozott, hogy a Bach-korszakban sokkal inkább hordták a magyar ruhát, mint a színmagyar családok tagjai. Semmelweis is például szívesen fényké-. peztette magát magyar ruhában.- Miniszterelnök úr vonzalma köztudott a 19. század iránt Egyszer arról nyilatkozott, hogy: „A reformkor, a szabadságharc, az abszolutizmus elleni küzdelem, az 1867-e9 kiegyezés a lelkivilágom része. Nem egyszerűen történelmi ’ tanulmány ez számomra, hanem meghatározója életszemléletemnek." A19. század nagy formátumú politikusai közül kit tekint példaképének? Ki az, akire az elmúlt három esztendőben a legtöbbet gondolt akitől valamiféle eszmei támaszt kapott?- Dicséretként és vádként egyaránt elhangzik, mintha ódivatú 19. századi jaolitlkus lennék. Természetesen' nem erről van szó. A 20. század történelmével való foglalkozás az elmúlt évtizedekben válaszút elé állított minden történészt. Vagy olyant kellett írnia, amivel nem értett egyet, vagy kompromisszumot kötött: mindig a lehetséges minimumot írta, amivel nem értett egyet. 20. századi történetírásunkban a legjobb szándékú munkákon is átsüt a korábbi történelemszemlélet. Arról van tehát izó, hogy aki 20. századi érdeklődésű volt, a 19. századtól kezdte el tanulmányozni korunkat, és rendszerint meg is állt a 19. században, mert azokról az eseményekről még tisztességesen, kompromisszum és elhallgatás nélkül lehetett írni. Nyugodtan mondhatom, hogy történészként 19-20. századi érdeklődésű vagyok, s ez szorosan összefügg politikai érdeklődésemmel. Történészi munkásságom főként az 1825-tól 1875-ig tartó fél évszázadot fogja át. Ekkor Magyarországon ugyanaz a történelmi folyamat ment végbe, mint a német egység- vagy az olasz egységmozgalom esetében. A reformkorral induló szakasz az 1848—49-es forradalom és szabadságharcban csúcsosodott ki, majd ennek elbukása után az önkényuralom, a neoabszolutizmus időszaka következett 1867- ig. A kiegyezéssel 1848-ból annyit igyekeztek megvalósítani, amennyit lehetett, Az 1875-ös fúzióval, amikor Tisza Kálmán korszaka következett, fejeződött J be a reformkorszakkal induló foj lyamat. Kérdés, hogy ennek az 50 évnek a három szakaszában mit lehetett tenni az önálló, független Magyarországért, s ez hogyan szolgálta a magyar modernizációt, s alapozta meg a dualizmus korát. A reformkornak ez a valódi jelentősége. ■ —' Ezzel alapozódott meg a modem magyar társadalom.- így van. S hogy ki a példaképem ebből a korból? Ennek megválaszolásához túlságosar történész vagyok. Nem tudok egy személyt kiválasztani. Mindig az volt a célom, hogy Széchenyit, Kossuthot, Deákok Eötvöst vagy akár Görgeyt (én rendeztem Görgey Artúr levéltárát 1953-ban) ne egymással szembeállítva mutassam be. Ezek a nagy államférfiak vagy katonák egymás mellett cselekedtek, kinek ekkor, kinek máskor, nézetei, alkata szerint volt nagyobb szerepe, de a történelmet, főként ilyen korszakot nem szabad egyoldalúan nézni. Van, aki csak Széchenyire esküszik, van, aki Kossuthra, s egyiket a másikért kiakolbólítaná a történelemből. A pesti forradaíom 1848. március 15-én meggyorsította, egy pillanat alatt átlendítette a történelem folyamatát, s ez az 1825-tól és '30-tól kezdődő időszak betetőzése volt, s részét képezte Európához és a világhoz való viszonyunknak.- Az európai népek megbecsüléssel és nagy rokonszenvvel figyelték a büszke magyar | szabadságharcot Mi volt a magyar forradalom és szabadságharc jelentősége?- A reformkornak a magyarság rendkívüli európai érdeklődése adott különleges jelentőséget. Az már közhely, hogy Széchenyi István és mások Nagv- Britanniában tanulmányozták az angol életformát; s hogy midyén róodellt jelentett a’ magyár arisztokrácia számára Anglia. Érdemes megemlíteni Bölöni Farkas Sándor Utazás Észak-Amerikában címq, azóta angolul is megjelent könyvét, amelyet 1834-ben tettek először közzé. (Tanulmányt írtam róla, megjelent 1966-ban.) Bölöni Farkas amerikai útikönyve a magyar középnemesség, s a köznemesi ! elit bestsellere volt. A pozsonyi Országgyűlésen egymás kezéből kapkodták ki. Ebből tanulták meg, mi az amerikai demokrácia. Egy másik világhírű könyv, A. de Tocqueville-é (Tocqueville Eötvösnek volt levelezőpartnere). A „Demokrácia Amerikában" azt is megírta, hogy a 20. században az oroszok és az amerikaiak fogják nagyhatalmakként a világot irányítani. Ez a könyv 1835-ben jelent meg Párizsban, 1838-ban Amerikában, és 1841-43-ban, Fábián Gábor fordításában Magyarországon. Tehát Európában szinte páratlan volt a magyar köznemesi elitnek Amerika és az amerikai demokrácia iránti érdeklődése. Ezzel függ össze az emigráció későbbi Amerikába vonulása és a Kossuth-emigrációnak az amerikai polgárháborúban való kiemelkedő szerepe. A márciusi ifjak, tudjuk, hiszen Petőfi napló-
