Hungary Today Media News and Features Digest Press Survey, 1993. február (8406-8422. szám)

1993-02-08 / 8410. szám

Magyar Nemzet, 1993.jan.28. 58 ben: a svábok Mária Terézia idején történt betelepülésükkor olyan pri­vilégiumokat kaptak, ami még a hu­szadik században is előnyösebb helyzetbe hozza őket a magyar pa­rasztsággal szemben. Trianon előtt az erdélyi szászok is prívilégizált csoport voltak, sőt még a románok is, mivel bankokkal a regálból átu­talt pénzen felvásároltak magyar földeket és románok számára nem piaci, hanem kedvező politikai áron parcellázták, hogy erősítsék a ro­mánság pozícióit Erdélyben. A Zétényi-Király B. kezdemé­nyezés esetében lényegében ez jele­nik meg, újra azzal kezdi, hogy fel­veszi a harcot a kisebbségek többlet­jogigénye ellen, ami oda vezet, hogy a „magyarság" részére követel többletjogokat, ami megvalósulása cselén már a kisebbségek jogegyen­lőségének csorbulását jelenti. A ma­gyarságot sértő megnyilvánulások nem azonos a magyarság megsérté­sével. A magyarságnak, mint szub­jektumot nem alkotó közösségnek nincsen megsérhető személyisége. Nem rendelkezik egységes nemzet- j tudat-képpel és artikulált nacionalis- ■ ta ideológiával. A nagy igazságtevőknek, akik jogi kérdésekkel foglalkoznak, vilá­gosabban kellene tudatosítaniuk azt, hogy bizonyos állampolgári maga­tartások - melyeket egyébként egyetlen parlamenti párt sem sorol saját eszméi körébe - nem üldözhe­tő bűncselekmények, hanem (esetle­ges hirdetésük) a szabadságjogok­kal való élés körébe tartoznak. Jog­gal minősítette alkotmányellenes­nek, a vallásszabadság megsértésé­nek a Kisgazdapárt egy kilépett kép­viselője a Torgyán-kisgazdik prog­ramjának kitételét, amely harcot hir­detett az ateizmus ellen. Amikor Torgyán doktor ezt azzal indokolta, hogy pártjának jelszava: az „Isten, haza, család” értelemszerűen tartal­mazza az ateizmus elleni harcot, fel­tehetően nem gondolta végig, hogy nehezen lehet néppárt egy párt, amely eleve lemond a nép akkora részéről, mint amekkora az ateisták és vallásilag közömbösek tábora. Nem engedik meg a szabadságjogok azt sem, hogy bármelyik politikai erő üldözendőnek nyilvánítsa a koz­­mopolitizmust, a pacifizmust, a sza­badkőművességet vagy a polgári ra­dikalizmust. Más a helyzet az anti­szemitizmussal, amely eltérően a felsorolt eszmékkel maga a szabad­ságjogok korlátozásának programját tartalmazza. (Egy kisgazda képvise­lő nemrégiben egy Zétényiékéhez hasonló magyarságvédő szövegben azt is mondotta: vajon ki tudná meg­határozni, hogy mi az antiszemitiz­mus. A magyarságvédelem ügyének előmozdítása végett kísérletet te­szek rá: antiszemitának azaz egyed tekinthető, aki zsidó származású embertársa emberi fogyatékosságait összefüggésbe hozza annak szárma­zásával, miközben nem zsidó szár­mazású embertársa esetében annak személyes rossz jellemére gondol, minden csoportösszefüggés nélkül.) A magyarságvédelem úgy akar rendőri és hatalmi védelemben ré­szesíteni egy ideológiát, ahogy azt egy szocialista eszmetanács tenné a szocialistaellenes megnyilvánulá­sok esetében. Vagy pedig, ha egy li­berális vérszövetség felszólítana mindenkit, hogy jelentsék be neki a liberalizmusellenes megnyilvánulá­sokat. A kezdeményezés minden­esetre nem javítja amúgy sem békés politikai légkörünket. Mindezért I részvéttel gondolunk Mikó Imre ! grófra, aki valóban Pilátus ebben a Crédóban. Szabó Miklós országgyűlési képviselő (SZDSZ)

Next

/
Oldalképek
Tartalom