Hungarian Press Survey, 1992. április (8233-8249. szám)
1992-04-27 / 8247. szám
MAgyar Nemzet, 1992.ápr.22. Nyolc nap a pokolban Égy vajdasági magyar tartalékos vallomása Magas, keménykötésű férfi a negyvenéves Kudlik Gábor. A postán dolgozik távközlési technikusként. Szabadkán él, a Vajdasági Magyarok Demokratikus Közössége körzeti szervezetének alelnöke. Nős, két fia van, az idősebbik, Gábor Zalán második osztályos tanuló a szabadkai gimnáziumban. Most éppen nem volt otthon, amikor édesapjával otthonukban beszélgettlink.- A mi családunkat is - kezdte Kudlik Gábor higgadtan, a poklokat megjárt ember méltóságával, hiszen mi jöhet ennél már borzalmasabb az éleiben - alaposan felbolygatta a háború. Én már megjártam a hadak útját. talán a fiamra, Zalánra nem kerül sor. Megviselt bennünket, hogy amikor betöltötte a tizenhetedik életévét, nyomban külön nyilvántartásba vették. Hadkötelessé vált szinte gyerekemberként. Az itteni törvények szerint egy általános mozgósítás esetén bármikor elvihetik katonának, és kiképzés után azonnal a frontra dobhatják. Méghozzá úgy, hogy Szerbiában mind a .nai napig hivatalosan nincsen háború... Szerb betelepítés- S akkor apa és fia akár egy lövészárokban feküdhetne...- Annál is inkább, mert ezen a hét végén eltávozáson vagyok itthon a seregtől. Január 27-én kaptam a mozgósítási parancsot, amelynek körülményei meglehetősen furcsák. Az elmúlt tizenhat évben mint tartalékos századost évenként behívtak hét-tíz napra a területvédelmi egységhez. Ezt tavaly átszervezték, fölöslegessé váltam, le is adtam az otthon tartott felszerelésemet. Januárban mégis mozgósítottak, s ez nem volt véletlen. Már látszik, hogy a hatóságok tudatos hajszát indítottak a VMDK körzeti vezeiJi ellen. Ez időben küldtek behívót az adai, zombori, szabadkai, temerini, bácstopolyai elnököknek, alelnököknek is. Először nem akartam eleget tenni a mozgósításnak, de húsz óra múltán a belügy és az államvédelem (ez egy kategória!) körözést indított ellenem. A gyakorlat azonban eltérő - helyesebben # nyilvántartás „minősége” mert akad olyan, aki három hónapja aláírta a behívó átvételét, de nem ment be. Azóta sem keresték. Persze van, aki önként megy, főként egyedülállóak. Egy hónapra harmincezer dinárt kapnak, s abból meg tudnak élni. Sok munkanélküli választja ezt a megoldást Ehhez tudni kell, hogy aki nem i tesz eleget a katonai behívónak, annak a munkahelyén az ötödik napon automatikusan fölmondanak.- Ott tartottunk, hogy január 27- in behívót kapott...- A következő nap beöltöztettek, de a kaszárnyában egyszerűen nem tudtak velem mit kezdeni. Nem .volt szükség ilyen képzettségű tisztje. Világossá vált a céljuk: négy hónapra hivatalosan kivonni a forgalomból egy ellenzéki párt, a VMDK középszintű vezetőjét A sorozóbizottságok a szerbiai hatalmi párt meghosszabbított kezei, s ott ütnek az ellenzéki pártok aktivistáin, ahol tudnak. A VMDK-sokon kívül így kaptak behívót a Reformpárt, a horvát szövetség szabadkai vezetőségi tagjai, de a rendszert támogató harcos szövetség, a Bunyev ac-Sokác Párt aktivistái természetesen nem. Hasonlóan a hírhedt Seselj vajda szabadkai szervezetei vezetőinek sem küldtek.- Május végén szerel le, a négy hónapnak már több mint a fele eltelt...- Ebből a hetven napból nyolc olyan volt, amelyet örökre szeretnék kitörölni az emlékezetemből. A baranyai-szlavóniai frontra dobtak át bennünket, amely maga volt a pokol. A tűzszünet csak papíron létezik, a valóság - a gyakran céltalan - állandó lövöldözés. 1 Apátiánál keltünk át a Du- i nán a Drávaszögbe, és au{ tóbusszal vittek bennünket ! le Almás községig, ahol a Dráva a Dunába ömlik. Itt a két folyó összefolyásánál j fekszik a híres kopácsi rét, ; egy tízszer tizenöt kilométeres terület, amelynek egy része Szlavóniába is átnyúlik. Központja valaha Kopács volt, az ősi magyar halászfalu, Árpád-kori eredetű. Keresztülmentünk rajta, « közaég házai megrongá-i lódtak, sok belösést kaptak, lakóinak egy része elmenekült... ... " ■' _ ": 1 -1Mit tapasztalt h többi magyar■ lakta drávaszögi településen?- A kopácsi réttől északra, á magyar határhoz közel, 2 horvát oldalról állandóan lőtték Pélmonostőrt, mint! egy válaszul a „szövetségi”, vagyis a szerb hadsereg Eszéket nyugtalanító lövedékeire. Az ősi drávaszögi magyar községeket - Csúza, Hercegszőlős, Karancs, Vörösmart, Laskó - ma már csak néhány öreg lakja, a magyarokat elűzték ősi szülőföldjükről. Először szerb férfiak költöztök az épen maradt házakba, februárban azonban már családostul jöttek a szerb telepesek. Tudatosan változtatják meg a nemzetiségi összetételt Csak a hatóságok tudják, ki az új jö; vevény, és számukat gondosan . titkolják. . - Ott tartottunk, hogy a Dráva-Duna-torkolatig, Almás községig autóbusszal utaztak. Azután mi tör-tint? . ’ - Itt hajóra raktak bennünket, és Eszék alatt i.égv kilométerre a kopá-Ícsi rét nyugati szélén a komphajóból > partra szálltunk. Kísérteties tájba csöppentünk, ahol előzőleg már nagy púsztítást végeztek aknavetőkkel. Tudni kell, hogy a kopácsi rét Európában egyedülálló természeti ritkaság volt - itt megakad a hangja -, mocsaras ősnádas, páratlan állat- és növényvilággal. A kapitális szarvasok, őzek nagy része elpusztult a lövöldözésekben, az ősnádas egy részét felégették, pusztasággá vált a valamikori nemzeti park. Területének nagy része mocsár, ebbe ugráltunk partra teljes fegyverzetben a kompról. Rögtön térdig ragadtunk a sárba, amely az elkövetkezendő nyolc nap alatt megkeserítette az életünket. Éjszaka megfagyott, nappal felengedett, és
