Hungarian Press Survey, 1992. március (8212-8232. szám)

1992-03-25 / 8228. szám

Magyar Hírlap, 1992.márc.21. Or A magyarság sohasem volt antiszemita, ma sem az. ezen vissza kell utasítani azokat az ismét felbukkant nezeteket. amelyek szerint ez a nép kőitekben felelős a hazai zsidóság tragédiájáért — állítja Karsai László a magyarorszagi holocaust kezdetének 48. évfordulóján. A 42 esztendős történész szerint a legfőbb veszély mégis egyes hatalmi tényezőknek az a próbálkozása, hogy ..kilúgozzák'' a kóztudatbol a maguk ideológiájába be nem illeszthető tény eket, megszépítsék vagy elhallgassak azokauhogy azutan sajat politikai céljaiknak megfelelően tölthessék meg az így létrehozott „vákuumot . — Ön nemrég egy tanácskozá­son elmondotta: történelmi és tár­sadalmi tudatunk féloldalas ma­radna, ha a holocausttal kapcsola­tos nyugati kutatások eredményei kimaradnának a magyarországi tankönyvekből. Milyen eredmé­nyekre gondolt ön? — Elsősorban arra. hogy a holocaust tényét európai kontextus­ban kellene tárgyalni, azaz világos­sá kellene tenni az összefüggést a nácizmus kül- és belpolitikája, vala­mint a fajelmélet között. Ugyanis nem egyszerűen arról van szó. hogy Hitler fanatikus antiszemita volt. Lényegesebb, hogy ez a politika be­leágyazódott a nácizmusnak az egy éb ..emberfajokkal" kapcsolatos álláspontjába. Az eiműlt 45 eszten­dő során nálunk jószerével elmu­lasztónak kiemelni, hogy a zsidóság a nácik ideológiája szerint nem tar­tozott az „emberfajok" közé. A zsi­dó ebben az értelmezésben nem egyszerűen „Untermensch", tehát alacsonyabbrendű ember volt. ha­nem „gegen mensch", azaz meg­semmisítendő féreg, kártékony pa­razita. A Mein Kampfban Hitler rendre a természetből vagy az orvo- : si szótárból vett hasonlatokat hasz- j nál. amikor a zsidókat említi. Vér- j szívó piócának, tuberkulózis- vagy j pestisbacilusnak nevezi őket. ame- | Ivek ellen kizárólag „fertőtlenítés­sel”, kiirtással lehet küzdeni. A ná­cizmus elméletében ugyanakkor fontos szerepet játszónak az úgyne- ) vezett alacsonyabbrendű „fajok”. I elsősorban a szlávok, amelyeket a rabszolga és szolganépek kategóriá- í jába „osztottak be". Ma már tudjuk: i ha a nácik győztek volna, kiirtották volna ezeknek a népeknek az értei- j miségét. és a szlávok jelentékeny részét áttelepítették volna más terü­letekre. És itt a hiánylista második tétele: például a lengyel értelmiség módszeres pusztításáról sincs szó a tankönyvekben. Nem csupán arról kellene beszélni és írni. hogy Len­gyelországban milyen kegyetlen volt a német megszállási politika ál­talában. hanem arról is, hogy papo­kat. mérnököket, tanárokat, katona­tiszteket azért gyilkoltak le tömege­sen. mert értelmiségiek voltak. Pon­tosan kellene bemutatni, mi volt a nácik konkrét programja a meghó­dított keleti területeken. A zsidókat ki akarták irtani — ez világos. De a szolga- és rabszolga népek kategó­riájába beletartoztak a szlávok, s nem csupán ők! Igaz. egyes ma­gyarországi „szakértők", nép-nem­zeti gerincű mélymagyarok úgy gondolják, nem is lett volna olyan rossz a nemzetiszocialista rendszer győzelme a második világháború­ban. E téveszme cáfolatául akár azt is jelezhetnék a tankönyvek, milyen mérhetetlenül rossz véleménye volt Hitlernek a magyarokról. Úgyneve­zett asztalibeszélgetéseiben — ame­lyek Nyugaton már többször megje­lentek, hazánkban azonban még egyszer sem — gyakran adta jelét a magyarság iránti megvetésének. Tu­datosítani kellene, hogy minden olyan területet, ahol németek — vagy németek is — éltek. Hitler a birodalomhoz akart csatolni, és Ma­gyarország határát a Dunánál sze­rette volna meghúzni. — Sőt, ha jói tudom, azt a Vee­­senmayer-jelentést sem ismeri köz­véleményünk. amely szerint a ma­gyarok különlegesen tehetségtele­nek, legjobb íróik, művészeik svá­bok vagy németek voltak, nemde? — így van, de Veesenmavemek Szálasból sem volt hízelgő vélemé­nye. In meg kell jegyeznem: Szála­sból gyakran emlegették politikai ellenfelei, hogy örmény származá­sú.. Mostanában az Új Magyaror­szág, a Szent Korona, a Hunnia és a Magyar Fórum elevenítette föl ezt . az undorító hagyományt, időnként egyes cikkekben zárójelesen tüntet­ve fel az eredeti, tehát még nem magyarosított nevet. Persze ezek a népnemzeti-fajnemesítési szándék­tól hevített, leszármazási táblázato­kat böngészgető emberek engem I valójában mulattatnának, ha nem : történt volna meg a holocaust tra­gédiája. — Mennyit árulnak el a leg­­' újabb ny ugati kutatások arról a fo­lyamatról. amelynek során az anti­szemitizmus népirtásba torkollott? — A kutatások nyomán kiderült, de a tankönyvekből hiányzik, hogy a nácik folyamatosan keresték a zsidókérdés „megoldásának" legra­cionálisabb, leghatékonyabb mód­ját. A zsidók elüldözésével kezd­ték. Az 1989 előtti gimnáziumi tan­könyvben volt egy megjegyzés: a náci párt programjában szerepelt a zsidók fizikai megsemmisítésének szándéka. Nos. ez így nem igaz. A parlamenti választásokon induló náci párt nem vehetett programjába ilyen passzust, annál is kevésbé, mert ez a weimari demokráciában elképzelhetetlen lett volna. Az sincs a tankönyvben, hogy 1939—40-ig a nácik a kitelepítés­ben látták a zsidókérdés „megoldá­sát". Bár Hitler gondolatvilágában már jóval korábban is jelen volt. csak a körülmények hatására a há­borús viszonyok között. 1941-ben adott parancsot a tömeges megsem­misítésre. — Fel-felbukkan az a nézet, amely szerint a nácik „szelektív módon" kezelték volna a zsidókat, egyesek származása fölött szívesen hunytak szemet. Ismeretes egy tör­ténet, amely szerint Gönng ezekkel a szavakkal vette volna pártfogásá­ba kedvenc operakarmesterét. Leo Blechet: „hogy ki a zsidó, azt én döntöm el!" Mítosz-e ez csupán, vagy valóság ? — Az idézetet valóban Göring­­nek tulajdonítják, de a mondás va­lójában a századelő kedélyes bécsi antiszemitáitól származik. Nyilván­való. hogy Himmlernek. az SS bi­rodalmi vezetőjének jóval nagyobb szerepe volt a zsidókérdés kezelé­sében. mint például bármely kúlü­­gyémek. gazdasági szakembernek vagy akár a Luftwaffe irányítójá­nak. Himmlert pedig nem hatotta meg, ha egy-egy zsidó ügyében protekcióért fordultak hozzá. Es ne feledjük: egy erősen központosított, egypártrendszerű országról van szó. amelyben Hitlert ilyen nagy­ságrendű kérdéssel nem lehetett volna megkerülni. Más kérdés, hogy. amint már említettem. 1941- ig a kitelepítést részesítették előny­ben. noha már 1938-ban kiderült, hogy a nyugati demokráciák nem hajlandók befogadni a zsidókat. A totális fizikai megsemmisítés 1941- ben kezdődött. Nos, a tankönyvek­ben nem volt és ma sincs szó példá­ul a Szovjetunióban működő úgy­nevezett Einsatzgrup­­pékról, gyilkolócsopor­tokról. Ahogyan nincs szó az 1940—ti-ben végrehajtott Euthanasia­­programról sem, amely azt bizonyította: a nácik nemcsak a zsidóságtól. SZOMBATI MII-EXTRA Karsai I r->'« történésszel hcs/.c^ct Lcnf^yel András György Gyomnövények a magyar mezőn — az antiszemitizmus I _ CT

Next

/
Oldalképek
Tartalom