Hungarian Press Survey, 1992. február (8200-8211. szám)
1992-02-28 / 8211. szám
Tallózó, 1992.febr.20 és a tisztelt polgároknak van két kerek esztendőjük, hogy átgondolják; csak kedvelnek bennünket, vagy el is hiszik, hogy képesek leszünk valamit lódítani az ország szekerén. F.: — Mi lenne a legelső Fidesz kormányintézkedés? O.: — Hogy a legelső mi lenne, azt nem tudom, de mondanék néhányat, amit az elsők között kellene megcsinálni. Égy új alkotmány előkészületeit meg kellene kezdeni; föl kpUene állítani valami rendes intézményt, ami az európai integrációnak a jogi és gazdasági előfeltételeit próbálná megteremteni. Azt gondolom, hogy a múltat sürgősen le kellene zárni. Az egyházak autonómiáját biztosítani kellene, és ki kellene vonni őket a politikából Nem szabadna, hogy politikai szereplők legyenek, men ez borzalmas következményekkel jár. Az oktatási törvényt nagyon hamar be kellene terjeszteni, nekünk erre vonatkozóan megvan a koncepciónk. A költségvetés szerkezetét sürgősen át kell alakítani, a deficitet mindenképpen le kell szorítani a költségvetésben. Fa — Mi lenne a privatizációs bevételekkel? A költségvetésbe kerülnének, vagy visszaforgatnák a belső gazdaságba? O.: — Belső államadósság törlesztésére használnánk, az infláció leszorítása érdekében. Szó sem lehet arról, hogy folyó költségvetési kiadásokat fedezzünk belűíe. Most is erősen támadtuk, hogy 20 milliárdot a kormány erre a célra óhajt felhasználni. Ezt elhibázott lépésnek tanom. F.: — Maradna-e ez a félig-meddig állami sajtó? O.: — Nem tudom, mennyire állami sajtó az állami sajtó. Fa — Ahol fontos, ott állami O.: — Igen? Ne ijesztgessen. Csinálnánk egy rendes médiatörvényt, mind az írott, mind az elektronikus sajtóra. A sajtóval nem kell semmit sem csinálni, hagyni kell, azt gondolom. B.: — Expo-ügyben mit csinálna? O.: — Szívünk szerint leállítanánk. A kérdés az, hogy 94-bcn lesz-e olyan helyzet, hogy le lehet állítani Ha már nem lehet leállítani, mert nemzetközi kötelezettségek vannak, akkor nincs mit tenni, a legkisebb veszteséggel meg kell oldani Fa.: — Tegyük fel, hogy megnyerik a választást. Milyen posztot szán a rokonainak? O.: — Kinek? F.: — Hallottam, hogy dunántúli parasztgyerek, én is dunántúli vagyok, tebát... Oa — Ma Magyarországon egy törvény még szintén hiányzik. Ez az, ami az ön kérdésére válasz lehetne. Nem lehet tudni, amit minden nyugat-európai országban lehet, hogy melyik az a szint, ameddig, ha kormányzati csere történik, el lehet mozdítani az embereket, az állami alkalmazottakat. Világosan lehet tudni minden országban, hogy ha kormányváltás történik, akkor addig a szintig, államtitkár-helyettesig vagy minisztériumi osztályvezetőig csere van. Az alatt pedig nincsen csere. Azt gondolom, hogy politikai szempontból semmifajta csere nem megengedett. Egy ilyen törvényt kellene hozni, és az alatt a szint alatt nincsen csere, semmifajta politikai megfontolásból. Onnantól kezdve majd a teljesítmény minősít, aki gyeDge kihullik, aki pedig teljesít, az megmarad. Az biztos, hogy nem lesz jó vége annak, ami most itt folyik ebben az országban, hogy rokonok, barátok, meg nem tudom kicsodák kerülnek olyan pozíciókba, ahova szakértelemnek kellene kerülnie. F:: — Antall József erre azt mondta, hogy ez az egész egy komplett szamárság. 0.: — Szerintem Antall József nincs abban a helyzetben, hogy foghegyről azt mondja egy komoly kritikára, hogy ez ostobaság. Antall Józsefnek meg kéne védenie a maga álláspontját Itt tények vannak. Nem elutasítani kellene a tényeket, hanem azt kell mondani: mondja meg legyen szíves, hogy ide meg ide, mién ezek az emberek kerültek. Akkor neki választ kellene adni Könnyű dolog azt mondani, hogy ez olyan butaság, hogy nem is vagyok hajlandó rá válaszolni. Egy miniszterelnök nincs abban a helyzetben, hogy ilyen komoly ügyek .mellett egyszerűén csak elcsusszanjon. B.: — Nálunk olyan a rendszer, bogy a miniszterelnök szerepe óriási a parlamentarizmusban, és neki olyan emberekre van szüksége, akikben feltétlenül megbízik. O.: — Én azt mondtam, hogy minden civilizált demokráciában bizonyos szintig a miniszterelnök lecserélheti az embereket, az alatt pedig törvény védi a közalkalmazottakat. Nem lehet csak úgy belenyúkálni, embereket kivenni meg betenni Fa — Mégis, ha netán ön Fidesz-miniszterelnök lenne, hány millió magyar miniszterelnöke szeretne lenni? O.: — Nyitván arról van szó, hogy az Antall József miniszterelnök úr azt találta mondani, hogy lélekben 15 millió magyarnak a miniszterelnöke. (Egyébként azt kérem, hogy ne beszéljünk rólam, Fidesz-kormányról sem, hanem a problémáról beszéljünk.) A miniszterelnökség az egy jogi kategória és nem lelki ügy. Aki Magyarország miniszterelnöke, az 10 millió magyar állampolgárnak a miniszterelnöke. Mindegy, hogy az magyar, cigány, sváb, román. Ez az egyik. A másik; úgy gondolom, hogy ugyanakkor minden magyar felelős miniszterelnöknek felelősséget kell éreznie a határainkon kívül élő magyarok sorsa iránt. Ez nagyon helyes. Aki ilyet nem érez, az helyes, hogy Magyarországon nem miniszterelnök. De ugyanakkor az ilyesfajta felelősség kifejezésének valamilyen jobb formát kell kitalálni. Nem véletlen, hogy Kohl kancellár — akit nem lehetne megvádolni, hogy nem törődik a Németország területén kívül élő németekkel — még soha az életben nem mondta azt, hogy az elszászi németeknek is miniszterelnöke. Tehát ezek a kifejezések rosszak. Értem a mögöttük lévő érzést, de ezek rosszak, félreértésre adnak okot, nem kell ilyeneket mondani F.: —‘Az előbb egy félmondattal elintézte: ne beszéljünk arról, hogy Fidesz-konnány, ne beszéljünk arról, hogy Orbán Viktor esetleg miniszterelnök lesz. Miért ne beszéljünk róla? Nem akarják elkiabálni? Oa — Magyarországon a politikai szerencse olyan forgandó, hogy most legalább 5-6 millió embernek van arra esélye, hogy két év múlva miniszterelnök legyem De félretéve a humort. Valóban azt gondolom, hogy a Fidesznek a működése révén az embereket meg kellene arról győzni, hogy alkalmas arra, hogy bizonyos mértékű politikai és kormányzati felelősséget vállaljon. Ba — Úgy érzi, hogy ez nincs meg az emberekben? O.:—Azt gondolom, hogy az emberek még nem gondolkodtak erről a kérdésről. Én attól tartok, az előbb is próbáltam ezt mondani —, hogy 94-ben inkább az érzelmeik szennt fognak szavazni. És mert kedvelnek bennünket, mert tetszünk nekik, ezért voksolnak ránk, és értelmükkel nem erősítik meg ezt a döntési Én szeretném, ha nem így döntenének, hanem elgondolkodnának azon, hogy valóban et a jó alternatíva vagy valamelyik más. B.: — Van még olyan érzése, hogy önt agresszív kölyöknek tekintik, és nem érett politikusnak? O.: — Nem, nincsen már ilyen érzésem. Ha valaki az én állítólagos agresszivitásomra és kötyökmivoltomra hivatkozik, az mindig azért történik, mert nem akar érdemi vitába bocsátkozni velem. Az előítélet már lehámlott rólam. Már nem tartanak egy kapkodó, idegbeteg politikusnak. Korábban volt erre kísérlet, az MSZMP és az MDF is próbálkozott, hogy beszorítson egy ilyenfajta szerepbe. Fa.: — Nagyon reménykedtem, hogy eltörlik a korhatárt. Nagyszerű dolog, ha egy liberális néppárt megengedi, bogy szavazhatok rá, de nem léphetek be. O.: — Ez egy régi probléma. Én megmondtam; hogy a korhatárt el kell törölni, teljesen ki kell nyitni a pártot minden magyar állampolgár előtt. Ezt úgy kell megoldani, hogy közben ne omoljon össze a szervezet. Mindenkit szeretnék emlékeztetni arra, hogy az SZDSZ nem azért van ebben a kellemetlen helyzetben, amiben az utóbbi időben van, mert most elrontottak valamit,'hanem mert az 1990-cs népszavazási kampány során hihctctlen gyorsasággal, mindenfajta érdemi és politikai azonosulás nélkül áramlott be rengeteg ember, és ez szétverte a pártot. (...) Ba — A Fideszben nincs nagy fcgydmrtlenkedés. Együtt szavaz a frakció, nemhogy át nem ülnek, de át sem szavaznak. Erős vezetőséget sugall ez. On tavaly azt mondta a Magyar Hírlapnak, hogy vigyázni kell arra, hogy ne legyenek kis diktátorok. Sikerűit-«? O.: — Azt gondolom, hogy sikerült. Mit mondanék erre a kérdésre? Hogy kis dikiáior vagyok? Nyilván nem mondanám, még ha igaz lenne is, de nem is érzem így. B.: — Bocsánat, hülyeséget kérdeztem. Történt-e olyan, hogy leszavazták? 0.: — Többször is. Emlékszem számos dologra, amikor én mást képviselem. Azi kell azonban mondanom, hogy a párt alapvető stratégiai lépéseinek meghatározásakor nem emlékszem, hogy kisebbségbe kerültem volna. B.: — Tudja-e, hogy akkor válik el a dolog, amikor azt el tudja az ember viselni. O.: — Gyakorlott alulmaradó vagyok. Van élettapasztalatom. Fa — Tisztában van a Fidesz a megnövekedett politikai felelősségével? Népszerűsége 34-35 százalék között van, de az emberek kiábrándultak a pártok többségéből. O.: — Egy párt sosincs teljesen fölkészülve. Ha azt mondanám, hogy a Fidesz föl van készülve, nem mondanék igazai Két év van előttünk. Addig még rengeteg tanulni valónk van, rengeteg munkát kell elvégeznünk. Sokkal jobbaknak kell lennünk 94-re..Az emberek kiábrándultsága a politikában? Én ettől nem tartok olyan nagyon. Volt egyfajta eufória 90- ben, a szabad választásokkor. Ez az eufória eltűni Van egy nagyfokú érdektelenség. De én nem hiszem, hogy 1994-ben nem mennének el szavazni. Szerintem el fognak menni, az időközi választások kudarcai ellenére is. Ráadásul azt is erősen kétlem, hogy a mostani távolságtartás a politikától, az valamifajta nutoriter rend iránti igényt fejezne ki. Nem hiszem, hogy ismét egy Kádár Jánosra, egy nemzet apukájára várnának az emberek. Azt hiszem, hogy elfogadták a többpárti parlamentet, és 94-re abban a helyzetben lesz a polgárok többsége, hogy belássa vagy elfogadja: egy többpárti demokrácia még mindig jobb, mint a nemzet apukájának állandó parancsait végrehajtani.
