Hungarian Press Survey, 1991. szeptember (8110-8127. szám)

1991-09-17 / 8119. szám

Magyar Nemzet, 1991. szeptember 12.

Magyarország bevonása Csehszlovákia megszállásába

Nem a Krímben döntötték el

A Magyar Honvédség Központi Irattárának zárt okmányai tartalmazzák azokat a leleplező adató* kát, amelyek Magyarország bevonását dokumentálják az 1968-as csehszlovákiai megszállásba. A szerző a vezérkari főnök engedélyével kutathatott a fontos iratok között.

1968. augusztus 20-án, pontosan éjfélkor a zalaegerszegi 8. gépkocsizó lövészhadosztály felderítőcsoportjai, majd mintegy negyedórával később elővédjei három helyen - Balassagyarmatnál, Ipolyságnál és Letkésnél - átlépték a csehszlovák határt. A menetirányt a szlovákiai határőrsöket néhány perccel korábban elfoglaló magyar határőrök mutatták. A Léva-Nyitra főirányba előretörő 31. rétsági harckocsiezred parancsnokát összetört csehszlovák határsorompó látványa fogadta. Beérve Ipolyságra, két csendőr ment oda hozzájuk: „Eltévedtek! Ez már Csehszlovákia." Legrosszabb álmaikban sem merült fel eddig az a gondolat, hogy fegyverbarátaik, akikben bíztak, egyáltalán nem tévedtek el, hanem nagyon is céltudatos parancsra léptek idegen, egy addig barátinak mondott ország területére. Az volt a cél, „hogy határozott segítséget adjunk a szocializmus híveinek, és velük együtt hárítsuk el az ellenforradalmi veszélyt, határozott katonai és politikai fellépéssel segítséget nyújtsunk a valóban haladó csehszlov ák erőknek a konszolidálódáshoz, pozícióik megőrzéséhez...” E szavakat először július 29- én, a kora reggeli órákban hallották a hadosztály tisztjei, amikor felolvasták előpük a miniszteri parancsot. Amikor közölték velük a feladatot: a hadosztályuk a Varsói Szerződés Egyesített Fegyveres Erőinek, a „szövetséges haderőnek” részeként, a Magyarországon állomásozó szovjet Déli Hadseregcsoport alárendeltségében, Provalov vezérezredes parancsnoksága alatt, a közeli napokban részt fog venni Csehszlovákia megszállásában. A több mint háromhetes időeltérés nem tévedés. A „szövetséges hadseregek" - köztük a magyar hadosztály, valamint a légierő kijelölt öt vadászszázada 104, akkor korszerű MIG-21-es és MÍG-15-ös harci gépe már július 29-én hajnali három órától teljes készenlétben állott .a feladat megkezdésére, azaz Csehszlovákia megszállására

Csehszlovák történészek szerint az intervenció katonai tervezése minden valószínűség szerint már március végén megkezdődött a szovjet vezérkarnál. Egyértelműen a katonai vezetés - ebbe beleértem Brezsnyevet is, aki egyetlen lépést sem tett marsalljai nélkül - volt a kezde*. ményező. Bár Walter Ulbricht is kitörő őrömmel fogad-' háttá esküdt ellenségének, az „emberarcú szocializmust" hirdető „prágai tavasz” eltiprásának gondolatát.

A magyar katonai felső vezetés az 1968. június l8-án Csehlovákia területén megkezdődött Sumava fedőnevű gyakorlaton került szembe a ténnyel, hogy ott valójában már Csehszlovákia megszállásának főpróbája zajlik. Czinege Lajos mindezt azonnal jelentette az MSZMP Politikai Bizottságának. Alapos és őszinte beszámolójában kitért a szovjet katonai vezetők túlkapásaira, a csehszlovákok sorozatos megaláztatására. Megállapította, hogy a Sumava célja elsősorban politikai, „hatással lenni a csehszlovákiai eseményekre". A katonai cél csak fügefa,- • levélként szerepel. Jelezte, hogy egyértelműen beavatkozásról volt szó. A Politikai Bizottság július 9-én tárgyalta a miniszter jelentését, és észrevételeinek lényegéi figyelemre sem méltatva, Czinege Lajost marasztalta el, mert „a miniszteri látogatás zavarokhoz vezetett. A jövőben az ilyen látogatások ügyében körültekintőbben kell eljárni.”

»

Időhúzó válasz•' .lo

A magyar részvételre vonatkozó igény már másnap megérkezett. 1968. július 10-én 13 óra 10 perckor megjelent Czinege Lajosnál - aki, mivel nem tudott oroszul, ily esetekben mindig hivatta Csémi altábornagy vezérkari főnököt - Tutarinov vezérezredes, a Varsói Szerződés akkori magyarországi képviselője, és közölte, most beszélt VCS-vonalon - ez volt a katonai „forró drót” - Grecskó marsallal. A marsall tájékoztatja a magyar minisztert, hogy még júliusban sor fog kerülni egy hadgyakorlatra hazánktól északra, és kéri, hogy a Magyar Néphadsereg három hadosztállyal vegyen rajta részt. Bár „gyakorlatot” említett, mindenki tudta, miről van szó. Egyébként... .ßrezsnyev elvtárs már beszélt erről Kádár elvtárssal, aki egyetértett". A gyakorlatot Jakubovszkij marsall fogja vezetni.^

Czinege válaszában kijelentette, hogy pont most érkezett vissza Kádár Jánostól, aki neki erről egy szót sem szólt. Majd jelenteni fogja a szovjet kérést, és választ ad. Ezt követően azonnal tájékoztatta Kádár Jánost és Fock Jenő miniszterelnököt. Állásfoglalásuk birtokában még aznap délután levélben válaszolt Grecskónak. „Úgy tűnik, hogy félreértésről van szó. Kádár elvtárs nem érti a rá való hivatkozást. Arról, hogy gyakorlat van szemezés alatt - az Ön által küldött üzenetből értesült -, ebből következik, hogy előzőleg nem adhatta egyetértését."

Jellegzetes időhúzó válasz. Nem egyenes elutasítás, de uein is beleegyezés. Viszont eleve feltételez egy kompromisszumos megoldást. A másik sajátosság, átolvasva a megszállással kapcsolatos okmányokat, sehol nem találtam egyetlen, közvetlenül a magyar katonai vezetésnek címzett és a témával foglalkozó felső szintű szovjet levelet sem. Minden telefonon és közvetítők - mint, Tutarinov vagy később Provalov - közbeiktatásával zajlott Még szerencse, hogy Czinege Lajos mindenről azonnal feljegyézést készített vagy készíttetett. , . , . _ ..

, :, Önmagától 'adódik a kérdés, elutasíthatta volna-e egyenesen Kádár János vagy akár a magyar miniszterelnök a szovjet igényt? Úgy, mint ahogy Ceausescu tette, aki ezzel a lépésével megalapozta több mint másfél évti-