Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-06 / 8035. szám
Romániai Magyar Szó 1991. Április 26 Za A NEMZETI KÉRDÉS ROMÁNIÁBAN Király Károlynak, Románia Szenátusa alelnökének beszéde az European Movement fórumán A Romániai Magyar Demokrata Szövetség parlamenti csoportját rendkívül nehéz helyzetbe hozták, olyannyira, hogy mármár úgy döntött, kivonul az Alkotmányozó Gyűlésből. Parlamenti csoportunk már az Alkotmányozó Gyűlés, első plénumain, a lengyelek, cigányok, csehek, oroszok, ukránok, szerbek, örmények, törökök, zsidók fórumával, valamint az ellenzéki politikai alakulatok más képviselőivel együtt építő jellegű javaslatokat és módosító indítványokat terjesztett elő a Románia alkotmánytervezetének megszövegezését megalapozó Irányelvekhez. A módosító indítványok a leendő alkotmány demokratikus jellegének kihangsúlyozására vonatkoztak, ide értve a nemzeti kisebbségeket védelmező alkotmányos garanciákat is, úgy. amiként azok az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi szerződésekből és megállapodásokból fakadnak, amelyekhez Románia is csatlakozott. Tapasztaljuk, hogy egyes körök és erők fokozzák a múlt év márciusi tragikus események megismétlését célzó erőfeszítéseiket, feszültséget és etnikumközi összetűzéseket szítanak. Az effajta izgatások visszhangja az alkotmányozó testületben is jelentkezett az új alkotmány irányelveinek vitája során anélkül, hogy a többség a tolerancia és kiegyezés álláspontjáról visszavágott volna. A túlhajszolt nacionalizmus és sovlnizmus a nemzetiségi jogoknak még azokat a morzsáit is fel akarja számolni, amelyeket a totalitárius csausiszta rendszernek nem sikerült teljesen megsemmisítenie. E politika végső célja ugyanaz, amire Ceaujescu a román nemzeti egység jelszavát követve törekedett, vagyis egy nemzeti szempontból egységes, egyetlen nemzeti közösséggel bíró Románia megteremtése, melyben a nemzeti kisebbségeknek felkínálják az „esélyt“ az asszimilálódásra vagy Románia végleges elhagyására. Elegendő milyen 'sorsth jutőtía {o.' talitarizmus éveiben, és milyen helyzetben van ma a zsidó és a német nemzeti kisebbség. A háború után mintegy 450 ezer zsidó élt Romániában; több mint 95%-uk elhagyta az országot, összesen mintegy 20 ezer zsidó maradt Romániában, túlnyomó többségükben öregek. Hasonló a helyzet a német kisebbség tekintetében is, amelynek lélekszáma közvetlenül a háború előtt 850 ezer volt, jelenleg a német etnikumhoz tartozó lakosság létszáma alig haladja meg a 100 ezret, a többi, több mint 700 ezer ember elhagyta Romániát. Hajdan virágzó erdélyi szász és sváb falvak és helységek tönkrementek, vagy éppenséggel elnéptelenedtek. Megemlítendő még, hogy erősen csökkent az olyan kisebb létszámú nemzeti kisebbségek számaránya, mint a görög, az örmény, a lengyel vagy éppen a szerb, az orosz, az ukrán és a török kisebbség. A háború utáni Románia kisebbségi lakossága részarányának érezhető csökkenése az exodusnak és a többé-kevésbé leplezett asszimilációnak tulajdonítható, a természetellenes apadás abból fakad, hogy hiányzanak a* reális garanciák a nemzeti önazonosság megőrzésére, híjával vagyunk a nemzeti kisebbségeket oltalmazó politikának. Nem téveszthetjük szem elől azt sem, hogy a totalltarlsta Romániát a romák kisebbségének a társadalom peremére való szorítása jellemezte. Egy több mint kétmilliós nepizett kisebbségről van szó, az anyanyelvi iskolákat és anyanyelvi nevelést nélkülöző nemzeti kisebbségről. Miközben az utóbbi évtizedekben más európai országokban, köztük a volt szocialista tömb egyes országaiban Is társadalmi integrációs, nevelést, és kulturaüzáló programokat fogadtak el, Romániában elhallgatták a súlyos problémákat, aminek következtében toyább súlytabodqU a „-.temákmargfnélízéclója, a vélblT szemben ma is fennáll az elutasító magatartás, melyet még ösztönöznek Is. A fő célon kívül — melyet be is vallottak a nemzeti szempontból homogén, egységes nemzeti állam formulájának hirdetésével, illetve azzal a régebbi vagy újabb keletű állítással, hogy a román népnek vagy román nemzetnek részel az összes nemzeti kisebbségek, ami Implicite tagadása a kisebbségeknek mint különálló nemzeti entitásoknak — - a kisebbségellenes politika a totalitárius diktatúra idején diverzió volt, amely belenyúlik Jelenlegi politikai életünkbe. A súlyos gazdasági, társadalmi és erkölcsi válsághelyzetben' léteznek olyan politikai csoportok és politikai erők, amelyek ma Is politikai dtverzióra használják a nacionalista uszítást azzal a céllal, hogy eltereljék a figyelmet a mindennapi élet nehézségeiről. Azt terjesztik, hogy a nemzeti kisebbségek veszélyt jelentenek a többségi román nemzetre, hogy a románokra törve veszélyeztetik létüket és biztonságukat. Nacionalista és sovén propagandájukban a szélsőséges erők a Veszélyben Erdély! jelszóba foglalt diverziót, használják előszeretettel. A külső ellenség, a fenyegető veszély sztálini típusú diverzíóját hintik el a tudatokban. Egyes — egyébként társadalmi alapként eléggé elszigetelt — megnyilvánulásokat felmagasztalnak, jelentéktelen állásfoglalásokat -úgy tüntetnek fel, mintha azok általános románeilenes hangulatot tükröznének. El a gyanakvás szelletbe, nagyítóval keresik az ellenséget ott, ahol voltaképpen nem is létezik. A nacionalista és sovén politikai erők és politikai körök által gyakorta használt másik dlverzió egyetlen szóba sűrítődlk; szeparatizmus. Ezt, a nemzeti kisebbségek elleni vádat a proletár internacionalizmusra alapozott megbonthatatlan egység hamis elméletének fegyvertárából szedték . .“•• S<-'V.'k7V;5,. ; „'jf b J , »», "• (Folytatása a 3. oldalon)
