Hungarian Press Survey, 1991. május (8034-8049. szám)
1991-05-27 / 8047. szám
A Világ, 1991.V. 15. Hegedűs Géza ÚJ EZ A POLGÁRSÁG? Amikor a »történelmi menetrend" előírja, akkor megjelennek mindazok a társadalmi osztályok és rétegek, amelyekre az adott korszaknak szüksége van, így a polgárság is. A modem polgárság már megvan. A polgárosodás még a Kádár-korszakban elindult Megjegyzem, nem szeretem a Kádár-, Illetve a Horthy-korszak meghatározást, ugyanis mindkét esetben több korszakról van szó: Horthy első két évének rémségei nem emlékeztetnek a bethleni idők konszolidációjára, majd a Gömbös-kormány fasizálódására; úgyszintén a kádári időszak első két éve sem hasonlít a 60-as évek viszonylagos prosperitására, és semmiképpen sem a 70-es évtized közepétől mutatkozó csődre és bomlásra. Tehát a szocializmus talaján, a reformtörekvésekkel párhuzamosan elindul egy társadalmi réteg a polgárosodás útján. Igaz, hogy ezt szényenlősen elhallgatták vagy éppen tagadták, de akarva nem akarva, ez a polgári réteg megteremtődött Emellett egy másik tendencia is érvényesült jelesül az, hogy az egykori polgárság túlélte a szocializmust Életem egyik fontos munkájának tartom a tizenöt kötetből álló Európa közepén ciklust Ebben éppen ezt írtam meg, vagyis azt, hogy a szocialista viszonyokat milyen mimikrivel élte túl ez a polgárság, hogy most újraéledhessen. A történelmi viszonyok erre késztették. Ebben is eltér a magyar polgárság akár a keleti, akár a nyugati burzsoáziától A polgárság nálunk Mátyás idején jelenik meg, ekkor még a nyelv mellékes, hiszen a nemzettudat még nem alakult ki A mohácsi tragédia elvágja a polgári fepődés hazai útját Eltűnik a polgárság. A történelmileg szerencsésebb országokban közben a kapitalizmus már virágzik: Hollandiában 1581- ben létrejön az első polgári állam. A magyar polgárság majd a XVUL században bukkan fel újra. A hajdú városokban megtaláljuk a magyar paraszt-polgárt, a cívist És megjelenik a Felvidéken a német, Erdélyben a szász, Komáromban a - görögnek nevezett - szerb polgárság. A vákuumba betör a sváb és a zsidó polgár, ez utóbbi németül vagy jiddisül beszél. Az igazi polgári fejlődés még várat magára, noha a polgári eszmények, a felvilágosodás, amely két évszázadon át uralkodó eszmeáramlat Európában, ha mar eljut hozzánk. A szellemi fogékonyságban nincs hiány, mégis a polgári törekvések rendre kudarcot vallanak, mert nincsenek meg a gazdasági-politikai feltételek A kiegyezés hozza ezt meg. A kiegyezés egyaránt hoz nagyon jót és nagyon rosszat, irdatlan fejlődést és irdatlan ellentmondásokat Nálunk ez az eredeti tőkefelhalmozás kora, ez játszódik le 1867-1896 között s ez a kapitalizmus virágkora, hatása még az 1910-es évekig érződik Általánosító és leegyszerűsítő lenne a dzsentroid polgárságot egyértelműen negatívnak értékelni! Igaz, hogy a magyar dzsentrinek van egy dekadens ága, amely önmagát vonja ki a történelemből és válik nemzetfenntartó erőből a nemzet tehertételévé. Nagy íróink, Csiky Gergely, Mikszáth Kálmán és mások is ezt a haláltáncát járó cifranyomorúságos úri svihákot rajzolják meg. De ne feledjük, hogy a magyar dzsentri legértelmesebbjei viszont a polgárosodás vezéralakjai. Ezek közé tartozik például Baross Gábor, „a vasminiszter" és Károlyi Benjámin, akiről ugyan kevés szó esik, pedig a magyar polgárosodásnak és pénzügyi politikának kiemelkedő alakja, nemcsak elméleti, hanem gyakorlati síkon is, hiszen ő volt a monarchia közös pénzügyminisztere. A polgárság jelentékeny része sváb, zsidó és kis részben bunyevác származisdákból rekrutálódik. Eszményük nem a német bürger, hanem a magyar dzsentri. Egyébként is az idegenből ideszármazott polgárságban erős magyarságtudat alakult ki. Amire az első világháború tönkretesz itt mindent, már van olyan indíttatása a hazai polgárságnak, amely több mint felzárkózás Nyugathoz. Vannak tehát olyan polgári hagyományaink, amelyekhez most visszanyúlhatunk Annak ellenére vannak, hogy a két világháború között és utána is sorozatos merényleteket követtek itt el a polgárság ellen. Amikor nálunk azt kezdték keresni, hogy kinek ki volt az apja, a nagyapja, akkor ezek a »kutatások* a polgárság sorsát is megpecsételték Tudvalévő, hogy a nemzettudat társadalompszichikai állapot és szociológiai kérdés. Az a magyar polgár, aki a társadalmat polgárosítja. Nos, mint látjuk, a magyar polgárság jelenté- | kény része zsidó és sváb származású 1943-1945 között a mintegy 800 ezer zsidóból 600 ezret megöltek több mint 100 ezer szükségképpen kivándorolt, maradt néhány tízezer. Utána kitelepítik a másik polgári réteget, a svábokat, azon a címen, hogy ők ölték meg a zsidókat jóllehet nem azokat telepítették ki, akik ezt tették, hanem azokat, akiknek a nagyapjuk sváb volt Mindezt tetézte Rikosiék intenzív polgárellenessége. A Kádár korszakban életre kel ismét a polgárság, de a Németh-kormány idején már készen áll. A rendszerváltás ugyanis mára Németh-kormány időszakában elindul ők csinálják meg mindannak az előjátékát, ami az átalakulással végbement, ők bontották le a pártállamot, az egy párti hatalmat. Ám a Németh-kormánnyal is megtörténik az, ami a polgári átalakulások velejáró”, hogy azok, akik előkészítik a hatalmat, később abból kiszorulnak. A klasszikus példa a gironde bukása. Franciaországban a királyságot nem Robespierre-ék, nem , Danton dönti meg, hanem a girondisták. ók esi- j nálják meg a köztársaságot, ők kezdik meg a polgárosítást, hogy utána sürgősen levágják a fejüket Németh Miklós és kormánya girondista lett Szerencsére a fejük a helyén maradt, de nem lettek a polgárosodás vezető politikusai, a politika szélére sodródtak. Most szembekerült egymással két vezető párt, amely voltaképpen egyaránt a polgárosodást akarja, csak éppen nem kedvelik egymást Ez nem jó, de minden demokráciában megesik. Nagyobb baj az, hogy a polgárosító törekvések ellenében hatnak külső és belső tényezők, olyanok, amelyek saját hibáinkból származnak s olyanok, amelyek világgazdasági konstellációk következményei. Szerencsére nem ismétlődhet meg az, ami 1945 után történt, hogy emigrációból hazatérők kerültek kulcspozíciókba, és a hazai valóságról mit sem tudva idegen példákat kezdtek másolni. Nem azoktól tartok, akik hazajönnek, sokkan inkább azoktól, akik itthon vannak, a sógoroktól, rokonoktól, kártya partnerektől. Tartok attól, ami minden rendszerváltozásnál bekövetkezik, hogy a politikai, ideológiai szempontok, a személyes kapcsolatok és rokonszenverősebbnekbizonyul, mint a hozzáértés. A kérdések kérdése tehát az, hogy lesz-e erő leküzdeni az ideológiai ellentéteket, az ellenszenvet, ha szakértelemről és tapasztalatról van szó!