Hungarian Heritage Review, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
Hungarian Supplement kétszer volt riadó, kétszer készültek a roham elhárítására, de a támadás elmaradt. A mikor aztán délután 2 órakor harmadszor fújtak riadót, a törökök már nem hittek a roham bekövetkeztében, és így súlyos hibát követtek el. Abdi pasát, a vár parancsnokát, a roham során, a sváb ezred egyik ütegéből kilőtt ágyúgolyó megsebezte. A lövedék a pasa bal karját érte és átfúrta a testét. A kérdezett saját szemével látta a pasát holtan heverni, a tetem egy fehér zubbonnyal volt letakarva, a kard még a pasa kezében volt.” Bél Mátyás később így írta le, milyen volt Buda 1686-ban, amikor az egyesült hadak birtokába került „Igen rettenetes, és szinte elképzelhetetlenül mocskos volt a város kinézete. Több ezer holttest hevert az utcákon, s a látványt még az is szomorúbbá tette, hogy nemcsak férfiak, hanem asszonyok és gyermekek sok sebbel megsebesített tetemei is ott feküdtek, amit még azok sem tudtak szánalom nélkül nézni, akik megölték őket. Nem maradt egy ház se , mely ne lett volna átlyukasztva, szétrombolva vagy kiégve. Elsősorban a várpalotát fájlalták, akik hajdani állapotában látták valamikor, vagy a történelemből ismerték. Ebből a ragyogó és a királyi fenség mutogatására készült székhelyből nem maradt más, csak átlyuggatott s romba dőlt falak, beomlott boltívek, paloták, tanácstermek, csúnyán bezúzott lakomázóhelyek, csonka tornyok, összetört sétányok, tátongó cellák, melyeknek mélyéből mindenféle dögvészes lehelet gőzölgött elő. A terület, mely (ha nem is volt túlzottan tágas) hajdanában magán hordozta a királyi pompa jegyét, szinte járhatatlan volt a romhalmazoktól vagy a rakásban heverő temetetlen holttestektől. A többi részt még csak meg se lehetett közelíteni, csak néhány nap múlva — nem is anynyira azért, mert számíthattak a lesvetésre, amihez minden barbár olyan jól ért, hanem a vértől iszamos és ragályt te ijesztő holttestekkel borított romok miatt; s ezek amilyen rettenetes látványt nyújtottak, ráadásul még mindenféle fertőzéssel is fenyegették azokat, akik beljebb merészkednek.” Rengeteg aranyat találtak a győztes katonák Budán, még több kincs eltűnt. Hová? A földalatti folyosó-rendszerben lappanganak talán még ma is, vagy mindent elpusztított a tűzvész. A szemtanúk szerint a török uralom idején Budán legalább annyi kincset, arany- és ezüsttárgyat őrzött a mindenkori pasa, mint amennyi Konstantinápolyban volt. A győzelem hírével elsőként Károly herceg futárai ülnek lóra. Néhány nap múlva már egész Európa tudja a hírt, és önfeledten ünnepel, miközben a török foglyokat megölik, csak azoknak kegyelmeznek, akik megkeresztelkednek. Sok turbános katonát Bécsbe szállítanak, és ott eladják őket a piacon „rabszolgának”. így múlik el a janicsárok dicsősége-Abdurrahman pasa, a védők parancsnoka harc közben veszti életét, az őt körülvevő katonák kérlelik, hogy meneküljön, azonban a török vezér így szól: — Ha nem tudtam megvédelmezni a rámbízott várat, akkor haljak meg itt. Abdurrahman pasa ott nyugszik a budai várban. Síiját ugyanúgy megnézik a turisták, mint Buda többi nevezetességeit. A Mátyás-templomot, a Halászbástyát, a hajdani Városházát, Hadikhuszárgenerális szobrát, a Várszínházát, amelyet a „boszorkánymester”-nek nevezett Kempelen Farkas tervezett és a Bécsi kaput, amely mellett az 1686-os ostrom emlékműve található. Buda különleges része a magyar fővárosnak. Olyan nyitott történelemkönyv, amelyben mindenki találhat tanulságos fejezetet.-VÉGEA budai Várhegy és a Tabán az ostrom után. C. Juvgny rajza utámM. Greischer rézmetszete. JULY 1987 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW 31
