Hungarian Heritage Review, 1987 (16. évfolyam, 1-12. szám)
1987-07-01 / 7. szám
= Hungarian Supplement Molnár Károly A FÉLHOLD ÁRNYÉKÁBAN IV GYŐZTES ROHAM A TÖRÖKÖK ELLEN A Budán székelő pasák tudták, hogy meg kell erősíteni a várat, mert sorozatos ostromra számíthatnak. Csak egyetlen egyet említsünk: Kászim pasa bástyája ötven méter átmérőjű, a falak vastagsága négy és fél méter. A törökök ismételten vissza tudták verni az ostromlók minden kísérletét. Döntő változást csak az 1686- os esztendő hozott, előzőleg újjáalakult Habsburg Lipót német-római császár, Szobieszki János lengyel király és Don Marco Anronio Giustiniani velencei dózse szövetsége. Elhatározták, hogy harcba indulnak az oszmán birodalom ellen, ezért véres harcok kezdődnek, a Buda ellen induló egyik sereg parancsnoka Lotharingiai Károly herceg, a másik parancsnoka Miksa Emánuel bajor választófejedelem volt. Európa sokféle katonája sorakozott a zászlók alá, a többi között brandenburgi, sváb, frank, svéd, bajor, angol és szász harcosok. Az összlétszám: 61.273 ember. És a magyarok? Az ő számukat 20-24 ezerre becsülték a hadtörténelem szakemberei. A budai ostrom idején a magyarok újabb egységei érkeztek a várhoz, és főleg a huszárok jeleskedtek, főleg akkor, amikor a törökök fel akarták menteni Budát. Jelentős tüzérség is felvonult a tekintélyt parancsoló bástyák ellen, az egykori hadinaplók szerint 186 ágyú lőtte a törökök védelmi rendszerét. 1686. június 18. Az egyesült hadak zászlói lengenek Pest tornyai fölött. Június 24. A budai vár alatti Vízivárost keresztények elfoglalták. Június 29. Szombat. A janicsárok heves és kétségbeesett kitörést hajtanak végre a bajor választófejedelem állásai ellen. Mindenképpen előre akarnak nyomulni a közeli árkokba, de Miksa Emánuel ellenük fordíttat néhány ágyút, ellentámadásra vezényli gyalogságát, és a lovasságot. Heves harc bontakozik ki: a törököket visszaszorítják a várkapuig. Kémek, már akkor léteznek, amint ez kiderült. Egy fogoly így vallott — Nem megalapozatlan az a hír, hogy a törökök előzetes tudomással bírtak róla, ha a keresztények valamit terveztek. Ott volt ugyanis a nevezett Schreyer, vagy más néven Lauffer, akinek dobjelzéseiről az ostromlók semmit sem tudtak, a dobolás ugyanis mindig azon a helyen történt, ahol valamilyen akció várható volt. Június 30. Vasárnap: A fővezér futóárkai százötven méterre megközelítik az Esztergom rondellát és befejezik az ágyuk állásainak kiépítését. Az árkokban állandó őrség tartózkodik, tagjait éjjelente látják el élelmiszerrel. Két fiatal török, akik négyszáz juhot őriznek a vár árkában, a bajorok állásai felé lopakodnak és fölajánlják az állatokat Miksa Emánuelnek. A harcok napról-napra hevesebbek, a törökök vakmerőén többször kitörnek, és főleg a janicsárok küzdenek hősiesen. De végnapjuk feltartóztathatatlanul közeledik. Július 3. Ezen a napon regénybe illő eset történik. Estefelé egy janicsár zászlótartó kiszökik a várból. A 35 év körüli férfi elmondja, hogy megölte vetélytársát, akivel ugyanazt a lányt szerették, és a halálbüntetés elől menekült. Felfedi a török aknák helyét, hármat az északi fal előterében, kettőt délen, a vízpart közelében mélyitettek. Állítása szerint a várőrség 5-6 ezer katonából áll. (Valójában a budai pasa legalább tízezer emberrel rendelkezett.) É s eddig négyszáz harcost veszített. Arról is beszámol, hogy a mozsárágyukból kilőtt bombák nagy kárt okoznak. Július 22. Ezen a napon felrobban a törökök nyolc száz tonna puskapora, amelyet Mátyás király palotájában halmoztak fel. „Az egész látóhatár elsötétedett. Föld, kő, és emberi eső hullott alá” — ezt jegyezte fel később Johann Dietz, a brandenburgi katonák orvosa. 1500 török veszítette életét, hatvan tonna ezüst semmisült meg és kiszakadt a vár százhúsz-száznegyven méteres darabja. Abdurrahman pasa, a várvédők parancsnoka gyorsan cölöpgáttal és földtöltéssel igyekszik betömetni a réseket. Eldördülnek a törökök ágyúi, ezzel jelzik az ellenségnek, maradt még puskaporuk. Augusztusban elszántan harcolnak az ellenfelek, a Dunát pirosra festi a katonák vére. Felmentő török sereg érkezik Szulejmán nagyvezér irányításával. Buda közelében heves harc alakul ki, főleg a bajorok és a magyar huszárok küzdenek vakmerőén. A törökök súlyos veszteséget szenvednek, meghátrálnak és sorsukra hagyjákBudát, a megtizedelt sereg elvonul Fehérvár irányába. A Habsburg-csapatok félholdas lobogókat zsákmányolnak és ezeket felmutatják Abdurrahmannak, a várvédök vezérének, hogy lássa: helyzete reménytelen. „Jeruzsálem és Konstantinápoly kulcsa” —, ahogy akkoriban Budát nevezik, még egy hónapig ellenáll. Augusztus 22. A bajor választófejedelem katonái bejutnak a budai palota déli végébe. Szeptember második napján döntő rohamra indulnak Lotharingiai Károly és Miksa Emánuel katonái. E gy szemtanú később az ostrom döntő napjáról ezt mondta a győztes csapat tisztjeinek: ,Azon a napon, amikor a keresztények a várost elfoglalták, a törököknél folyt, a köv. old. 30 HUNGARIAN HERITAGE REVIEW JULY 1987
