Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 5. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái I.
KALOTASZEG NÉPESEDÉSI PROBLÉMÁI A LÁZAT NÉLKÜL a legkisebb probléma sem oldható meg. Alázat alatt itt a probléma nehézségeivel való szembenézést kell értenünk. Nehéz a feladat először is azért, mert nem magam választottam a témát, hanem felkértek reá; mintegy megrendelték*. Ahhoz pedig, hogy igazán jól megoldjuk a feladványt, töviről-heg3Úre ismernünk kellene a tájat, amelyről szó van. Néhány községnek elég felületes ismerete kicsi jogcím ahhoz, hogy az ember az olyan sok szálból egybeszőtt és éppen ezért bonyolult kérdést, mint amilyen egy geográfiailag és ethnikailag egységesnek tekintett táj népesedése, szervesen, tehát oknyomozólag nézzen és láttasson. Igaz, hogy a színről-színre való s egyéni tapasztalatokon nyugvó nézést sokszor pótolja és általánosabb érvényűvé teheti a könyvből, a számok törvényein eligazodni igyekvő látás. Hiszen itt van a statisztikus létjoga. Ámde a számok salakjából a valóság és kivált az igazság aranyát és ezüstjét kiolvasztani még akkor sem könnyű, hogyha a számok feldolgozása és közlése a tömegszerű megismerés elemi feltételének a respektálásával történik. Ezalatt azt értjük, hogy a társadalmi tömegjelenségek ismérveik szerint kellőképpen tagoltassandk, kombináltassanak. Vagjús ahhoz, hogy a számból érvényes törvény vagy akár csak tétel teremjen, mindenek előtt az szükséges, hogy ú. n. homogén tehát egynemű tömegek állíttassanak viszonyba. A statisztika lelke az összehasonlítás és az összehasonlítás előfeltétele a homogenitás. A példa jobban magyaráz: ha valahol feltűnőbben esik a születések száma, mint egy másik területen, akkor az ezen folyamatot jelző számpárok még csak tünetek lesznek; érdemleges értékelésre azonban még semmiképpen sem alkalmasak, mert hiszen a születések gyakorisága függ a nők életkorától, családi állapotától és attól is, hogy a fogamzásképes korú nők a különböző népességeknek hányadrészét teszik. Éppen így a halálozás mértékét is teljesen csak akkor ismerhetem meg, ha a halottak számát nemcsak az élők összességéhez viszonyítom, hanem egyben az elhalálozási veszély szempontjából korántsem indifferens életkor szerint is tagolom az elhaltakat és természetesen az élőket is; így kaphatok — a megfelelő korú élőkhöz arányítva az elhaltakat — homogén viszonyszámokat. Máskülönben előfordulhat az, hogy két különböző tömeg születési vagy halálozási arányszámát egészen tévesen hasonlítjuk össze; lehet ugyanis, hogy valahol csak azért kevés a születés, mert valamely okból kifolyólag alacsony a szülésre képes korú, fiatalabb férjes nők arányszáma és másrészt lehetséges, hogy csak azért látjuk esetleg nagynak a halandóságot, mert az életerős és re* A Kolozsvári Magyar Diákok Szövetsége által rendezett Hét alkalmára készült előadás. Kalotaszeg;!
