Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 7. szám - Ruisz Rezső: Ipar és kereskedelem az erdélyi városokban
Ipar és kereskedelem az erdélyi városokban 407 Erdélyben viszonylag kevés üzlet volt, ezek azonban az alkalmazottak számában erősek és forgalmuk viszonylag nem éppen kielégítő. Vessük össze azonban ezeket az adatokat azzal a megállapítással, hogy olyan időszak adatai, amelyben az alkalmazattok számát a sok behívás, a forgalom mértékét pedig az általában zavaros időszak rendkívül befolyásolta. Minthogy az alkalmazottak száma kétségen kivül 1940-ben alatta maradt az átlagosnak és a forgalomra is rendkívül bénítólag hatott a mozgósítás és a fegyverben állás, kétségtelen, hogy az erdélyi városokban lévő üzletek sokkalta számottevőbbek, mint az ország más városaiban lévő üzletek. A vonatkozó viszonyszámok sok tekintetben megerősítik ezt a megállapítást. Így például országos átlagban egy üzletre 1.8 alkalmazott esett a városokban. Az erdélyi városokban az arány 2.1 főben állapítható meg. Egy üzlet bruttóforgalma a városokban 45.000 pengő volt 1940-ben, az erdélyi városokban a fentforgó sok nehézség ellenére is 40.000 pengő. Ezer lakosra a városokban országos átlagban 10.7 üzlet jutott, az erdélyi városokban csak 6.2. Ezek azonban mind nagyobbak voltak, mint már az alkalmazottak számából is látjuk, tehát végeredményben egyenértékűek. Az ezer lakosra eső üzleti forgalom a magyar városokban általában 478.000 pengő volt, az erdélyi városokban csak 400.000 pengő. Itt is természetesen szélső végletekből alakulnak ezek az értékek. Az egy üzletre eső átlagos alkalmazotti létszám tekintetében például Marosvásárhely 3.6 és Sepsiszentgyörgy 3.0 alkalmazottas értékével szemben Felsőbánya 1.2 és Bánffyhunyad, Máramaros- sziget, Nagyszalonta egyaránt 14-es értéke áll szemben. Az egy üzlet átlagos bruttóforgalmi értéke Gyergyószentmikló- son a legnagyobb. Itt 80.000 pengő mutatható ki. Kolozsvár és Marosvásárhely alatta maradnak ennek, mert 62, illetve 67 ezer pengő bruttó üzleti forgalmat mutatnak csak ki. Az üzletek bruttóforgalma rendkívül kicsiny volt Szilágysomlyón, ahol mindössze 11.000 pengőt ért el üzletenként. Húszezer pengő alatt marad a forgalom Felsőbányán, Máramarosszigeten, Nagyszalontán és Zilahon. Ezer lakosra a legtöbb üzlet Szászrégenben esett: 13.8. Magas volt az üzletek aránya ezenfelül Bánffyhunyadon, Máramarosszigeten, Nagyváradon, Kézdivásárhelyen és Désen. A legkevesebb üzlet az erdélyi városok közül Felsőbányán, Gyergyószentmiklóson és Sepsiszentjgyörgyön volt, ahol 5.3—5.7 üzlet esett csak ezer lakosra. A legnagyobb üzleti forgalmat a lakosság számához viszonyítva Kolozsvár mutatja ki, ezer lakosonként 614.000 pengőt. Ezekhez viszonyítva Marosvásárhely 520 ezer és Nagyvárad 500 ezer pengős forgalma ezer lakosonként már kevés. A legkisebb üzleti forgalmat Felsőbánya és Szilágysomlyó bonyolította le 92 ezer, illetve 97 ezer pengővel. Az ipar és kereskedelem révén a városok lakossága általában nagyobb jövedelemre és tekintélyesebb vagyonra tesz szert. Ennek az adóstatisztika már említett fejezeteiben kifejezésre kell jutnia, ezért nem érdektelen mégegyszer annak adatai alapján az erdélyi városokat különválasztani és megnézni, hogy a fejlettebb iparoso-
