Hitel, 1944 (9. évfolyam, 1-7. szám)
1944 / 6. szám - Schneller Károly: Kalotaszeg népesedési problémái II.
Kalotaszeg népesedési problémái 359 Minden vonalon romlás! Ismét a mindkét végéről ^etett gyertya hasonlatához fordulunk. Ugyanakkor, amidőn a magyar községek születési indexe a környezethez mérten 87-ről 74-re esik, a halálozási jelzőszám 90-röl 94 közelébe emelkedik. Kalotaszeg román községei — melyeknek a mérlege valamikor rosszabb volt a magyar falvakénál — jóformán teljesen azonos relációban maradt a megye többi román községeivel; sőt kétségtelen, hogy az árnyalati javulások eredményeképpen a természetes szaporodás-index e kalotaszegi román községekben érezhetően javult és felébe kerekedett Kalotaszeg magyar községeinek, amely utóbbiaknál a születési többlet ma már csak 2/5-ét teszi ki a vármegye nem kalotaszegi román többségű községeiben észleltnek. A szaporodási arány indexszáma felére apadt. Maga a szaporodás kulcsa még jobban, mivel a román községek szaporodási rátája is lejjebb szállott valamivel. De inkább csak árnyalattal (12.70%o-ról 11.66-ra). A halandósági arányszámok sem vigasztalhatnak, legalább is kevésbbé, mint egy emberöltővel ezelőtt. Az egész kérdés; a sok irányú romlás annyira mellbe-vágó, hogy nem árt községenkint is feltüntetni a népmozgalmi arányszámok változását. Mielőtt azonban a községek népesedési mérlege felett szemlét tartanánk, röviden értékelnünk kell a magyar községek halandósági hányadosát. Tisztáznunk kell, hogy vájjon a halandóság csekélyebb javulása és így a román környezethez mért relatív romlása vájjon tényleg a halandóság színvonalára befolyással levő ú. n. tartalmi okokra vezethető-e vissza, avagy a korö^zetételnek a románokéhoz mért gyorsabb szenilizálódására? A netsdáni tényleges romlás — a közelmúlt gazdasági és politikai beavatkozások kihatásait átgondolván — egyáltalában nem lenne meglepetés. Az említett alternatívát azonban el kell oszlatnunk. Fikción alapuló standardizálás útján ez sikerül. A román népszámlálás korcsoportosításának említett tökéletlensége miatt kétségtelenül csak korlátolt pontossággal. Ha a kalotaszegi magyar községekben 1931—40 közt a halandóság az egyes korcsoportokon belül olyan lett volna, mint Csonka- Magyarországon 1930/31. évek átlagában, akkor ezer lélekre 17.44 haláleset jutott volna; a többi kolozsmegyei (javarészt román községekben) 17.73%o. Tehát nem a magyar, hanem tulajdonképpen a román községek korösszetétele predesztinál valamivel nagyobb halandóságra s így a román környéknek egy halvány ámyalatttal — hogy úgymondjuk — nagyobb halandóságra lett volna „jussa“, tisztán a korösszetétel alapján; ugyanis a nagyobb halandóságot feltűntető kisgyerek-létszám a román községekben sokkal népesebb. Ez a differencia azonban a halandóságinál nem nagy, mindössze 1.49%-át teszi a magyarság „várt“ halandós^ának. Ennyivel lehetne a románság halandósága nagyobb a magyarságénál. Valójában azonban — mint láttuk — (a 18.60%o-es magyar halandósággal szemben 19.88?óo volt a megye többi községeinek halandósága), 6.88%-al nagyobb a román községek halandósága. Mondhatjuk tehát, hogy a románok kedvezőtlenebb helyzete kb. 22%-ban a kedvezőtlenebb korösszetétel számlájára írandó, ellenben kb. 78%-ban a tartalmi okoknak tudandó be.
