Hitel, 1943 (8. évfolyam, 1-12. szám)
1943 / 5. szám - Mályusz Elemér: A magyarság a középkori Erdélyben
278 Mályusz Elemér nek^o a Barcaságon, a mai Marienbiurg helyén ugyancsak Földvár s Brassó mellett a Cenk-heg^ erődítmény, melyben Szent István korában Szent Lénártról elnevezett kápolna épült fel.s‘ Főleg a barcasági Földvár-Marienburg neve tanúskodik a magyarság korai megtelepüléséről. Ez ugyanis a német lovagrend központja lett, s mert a lovagok nem földből építették várukat, bizonyos, hogy őket megelőzve, magyarok voltak a hely első lakói. (Marienburg román neve Feldioara, a magyarból való átvétel.) Ha így kétségtelen, hogy az erdélyi védővonalat nem két évszázad alatt fokozatosan tolta ki a magyarság, hanem azt a királyi hatalom egyetlen átgondolt intézkedésével vitte ki a Kárpátokig, akkor lehetetlen Délerdély betelepülését, a fatörzs növekedéséhez hasonlóan, évgyűrűszerűnek képzelni el. Sokkal valószínűbb, hogy a magyarság, miután békés munkáját a határvárak biztosították, egyszerre ellepte az előtte szabadon feltáruló egész területet. Tehát a Küküllő és az Olt völgyeit épp úgy, mint a köztük húzódó dombos vidéket, vagy a Barcaságot. Az a tény, hogy már a XI. században a déli védővonalig magyar telepek vannak szétszórva Erdél5mek ^ész déli részén, egyszerre megérteti a középkori egyházi szervezetnek és a megyerendszernek méltán feltűnő nem egy jelenségét, valamint azt is, hogy a szász helyneveknek igen jelentős része miért alakult régi magyar helynevekből, azok eltorzulásával. A fehérvári főesperességhez tartozott a XIV. században Szászsebes vidéke, a NagyküküUőtől délre eső földsáv, valamint a Bar- caság — kivéve Brassó környékét — s a székely Sepsi-szék, plébániáinak száma pedig 148 volt, holott ugyanekkor a tordai főespe- rességben 40, a küküUőiben 45, a kolozsiban 41 plébánia volt."*- Ilyen nagy aránytalanság nem állott volna elő, ha lépésenként, félévszázadonként halad előre a magyarság. Akkor minden új rész egyenként egyházi szervezethez jutva, önálló főesperesség lesz. Ellenben azzal, hogy a gyulafehérvári ispán hatásköre egyszerre egész Brassóig kiterjedt, természetesnek látszott, hogy az egész nagy, de kezdetben még gyéren lakott terület, amely csak később jutott templomokhoz, az ispánnal együttműködő főesperes hatáskörébe kerüljön.Az ugyanis, hogy a fehérvári ispán hatalma ily óriási területre érvényesült, nem feltevés. Fehér megyénk az silakja, amint a XIX. századi nagy megyereform idejéig fennmaradt, szintén tanúskodik mellette. Múlt századi térképeink jól mutatják, hogy csak a Gyulafehérvár környéki területe volt egységes, egyébként keleti része számtalan szigetből tevődött össze, amelyek sz^z és székely székek közé ékelődtek. Egyedül az Olt és Nagyküküllő közt valami 13 enclavét számlálhatunk össze. S ami a legfontosabb, Fehérvárhoz “ Zimmermarm—Wemer; Urkundeabuch zur Geschichte der Deutschen In Siebenbürgen I. k. 12. 1. E. Jekelius: Das Burzenland (Kronstadt, 1928), HI/1. 39. és 7. 1., Sie- benbürgische Vierteljahrschrift 1934. 38. s köv. 1., 1935. 85. 1. (Treiber, ^bes- tyén, Perenczi cikkei), Sebestyén J.: A cenk-hegyi Brasovia-vár temploma. Erdélyi Múzeum, 1940. 269. s köv. 1. Ortvay i. m. 628. s köv. 1.
