Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Szabó István: Az asszimiláció a magyarság történetében
44 Szabó István g^arság falvai súlyos csapásokat szenvedtek, egy részük elpusztult s a többiek lakói is nagy mértékben elfogytak. így a megye előbb teljesen magyarokkal lakott síkterületére és tiszavölgyi vidékére a XVII—XVIII. században nagy számban húzódtak le rutének. A rutének előrenyomulása a XVni. század második felében lezáródott s kialakult a terület új népi képe; ha e képet összehasonlítjuk az 1910. évi népszámlálás adataival, a következő tűnik ki: a megye 66 helysége közül a XVIII. század végére kialakult népi képhez viszonyítva, 47 változatlanul megőrizte magyar, rutén, román vagy vegyesen magyar-rutén jellegét, 7 magyar-rutén vegyes jellegű faluból magyar, 4 rutén jellegű faluból vegyes magyar-rutén, 4 rutén jellegű faluból magyar, 2 rutén jellegű faluból román, 1 román jelleg^ű faluból magyar-rutén-román vegyes, 1 magyar-rutén vegyes jellegű faluból pSiig rutén jellegű falu lett. A magyarság nyeresége — bár volt vesztesége is — nyüvánvaló, a magyar nyereség azonban a népi vonalat észrevehetően nem tolta el: a magyarrá vagy magyarokkal vegyessé lett falvak a vonal szélein vagy éppen előre kiugró pontjain találhatók és pedig valamennyi az eredeti rutén-román települési terület vonalain kívül, tehát az eredetileg magyar településű síkföldön és a Tisza völgyében. E falvakat magyarok telepítették s a rutének csak utóbb szálltak rá a pusztuló falvakra, népi gyökerük így a hullámzó néptalajon nehezen kapaszkodott meg. Az előretolt szélek e csekély elmozdulásai mögött az összefüggő népterület egésze érintetlenül állt. A zárt tömeg ellenálló ereje tehát az asszimilációval szemben akkor sem mutatkozott hamarosan leküzdhetőnek, amikor az asz- szimilációnak segítségére volt a magyar nyelv iskolai terjesztésének mesterséges eszköze. A tömeg ereje mellett álltak ekkor is a parasztfalvak zárkózott társadalmi életformájának, a vallásnak és az életmódnak természetes tényezői; ezek jelentőségét a közelmúltra nézve is élesen figyelhetjük meg egy-egy vegyes népiségű vidéken, akár napjainkban is. A magyarságnak múlt századbeli asszimilációs nyeresége elsősorban nem is itt, az ország nemzetiségi népterületein keresendő, hanem a magyarság népterületére került szórványok és kisebb népszigetek körül, melyek a természetes asszimüáció korában is előbb-utóbb felszívódtak, most pedig felszívódásukat az iskolai nyelvterjesztés is siettette. Ugyanakkor azonban, amikor a magyarság javára ilyen felszívási lehetőségek nyíltak meg, a természetes asszimiláció erőinek hatása alatt továbbhaladt a XVI—XVin. században, a magyarság népi hanyatlása s a nem magyar népelemek előrenyomulása következtében keletkezett kis magyar »reservatio«-k elsodródása is. MAGYAROSODÁS A VÁROSOKBAN A magyarság XDC. századi asszimUációs gyarapodását elsősorban mégsem a felszívott, nem magyar szórványok szolgáltatták; itt-ott egy-egy szórvány, különösen pedig egy-egy helyi közösség szigete, sajátos helyzeténél és belső viszonyánál fogva ki is vonta magát a legújabb időkig az asszimiláció alól. A XIX. század-
