Hitel, 1942 (7. évfolyam, 1-9. szám)
1942 / 1. szám - Magyar Figyelő - Szabó István: Magyarország tehetségtérképe
58 Magyar Figyelő tehetséget adott a magyarságnak és hogy ez miként függ össze a táj jellegével. Somogyi József a Társadalomtudomány legújabb számában közli Magyarország tehetségtérképét. Munkáját a Révai Lexikon adatainak felhasználásával készítette a Trianon előtti Magyarország egész területére kiterjedően. Feldolgozta a XV. századtól a XX. századig összesen 3864 tehetség adatait, minőségi szempontból négy csoportba osztva: tudományos tehetség, művészi tehetség, politikai és katonai tehetség, gazdasági tehetség. Térképén a születési hely mellett mindenegyes tehetség-csoportot külön megjelölt. Minthogy pedig a tehetségek száma nagyban függ a népsűrűségtől, a helységek neve mellett a viszonylagos tehetségbőség jelzésére feltünteti az illető helység lakosainak számát (1910) és ugyanakkor jelzi a helységnevek mellett a lakosság nemzetiségi jellegét is. A Somogyi-féle tehetségtérképet a népsűrűségi térképpel egybevetve, kitűnik, hogy a népsűrűség és tehetségsűrűség nem mutat teljes egyezést. Tehát a tehetségsűrűség egyéb tényezőktől is függ. Ilyen volna például a faji tényező. Megfelelő faji térkép hiányában azonban Somogyi vizsgálatai erre a tényezőre nem terjedhettek ki. A tehetségsűrűségnek nemzetiségi, néprajzi, anyanyelvi tényezőkkel való összehasonlítása már könnyebben volt véghezvihető. E térképeket tehetségtérképével összehasonlítva Somogyi József úgy találta, hogy aránytalanul kevés tehetség származik a szerb,*ro- mán és rutén területekről, A legnagyobb relatív tehetségbőséget azonban nem a tiszta magyar településű alföldi részek mutatják, hanem a nemzetiségüeg kevert lakosú területek, mint a Dunántúl, a Felvidék és Erdély egyes részei. Természetesen az iskolák sűrűsége is jelentékeny mértékben befolyásolja a tehetségsűrűséget. A relatíve legtöbb tehetséggel dicsekvő városok általában régi kultur- központok, sok régi híres iskolá- lával, számos hivatallal, iparos és kereskedő lakossággal és nagyszámú művelt, nagyobb kulturigényű családdal. így a 10.000 lakosra eső tehetségek számának helységenkénti táblázatában a Felvidéken Késmárk 28.51, Lőcse 21.25, Eperjes 17.50, Rozsnyó 14.06, Komárom 14.09, Kassa 10.40, Selmecbánya 10.53, Léva 11.36 százalékkal szerepel, tehát az országos átlagot messze fölülmúlja. Erdélyben Kolozsvár 11.67, Nagykároly 13.12, Nagyvárad 9.35, Dés 8.73, Zilah 8.75, Nagybánya 7.76 és Nagy- enyed, az ősi Bethlen-kollégium városa 21.25! százalékkal szerepel, elárulva azt, hogy e sokat vitatott és részben ma is elvitatott magyar területek a magyarságnak nemcsak ősi szálláshelyei, hanem iskoláik és művelődési intézményeik folytán mindenkor legdúsabb te- hetségtermö vidékei. Somogyi József magyar tehetségtérképét szemlélve, azonnal feltűnik, hogy a magyar tehetségsűrűség a történeti Erdélyben, a Felvidéken és a Dunántúlon a legnagyobb. Somogyi József vizsgálataiból kiderül, hogy az átlagalatti tehetségszámú helységek között egy sincs olyan, amely régebbi kultimköz- pont volna, sőt az újabb települési helyek is kevesebb tehetséget adnak, naint a régi, évszázados múltú művelődési központok. Vájjon nem arra mutat-e ez, hogy a művelődési alkalmakon és biológiai tényezőkön túl elhatározóan játszik közre, mint tehetségformáló tényező a hely szelleme is, a — genius loci. Szabó István
