Hiradó, 1953. július-december (32. évfolyam, 27-53. szám)
1953-10-01 / 40. szám
CARTERET, WOODBRIDGE, FORDS, KEASBEY, METUCHEN, RAHWAY, SOUTH RIVER, STATEN ISLAND PERTH AMBOY HERALD JJvl Only* <HiuiqcüüjcuL TlewAfiafiQ/L fcdiisuL wntL (puMiAhsucL itl (p&Aih. Chtibßif-VOL.' XXXII. ÉVFOLYAM — NO. 40. SZÁM. Ára 10 cent. PERTH AMBOY-, NEW JERSEY THURSDAY 1953. OKTÓBER 1. Eisenhower adminisztrációja igyekszik megtartaná a szervezett munkásság barátságát Nem hinnénk, hogy ezen a földön van még egy ország, melyben a szervezett munkásság barátságát annyira keresné a kormány, mint ahogyan azt Eisenhower adminisztrációja teszi. Legalább is ezt igyekszik demonstrálni az Elnök, amikor az American Federation of Labor St. Louisban tartott konvenciójára elküldte Nixon alelnököt, hogy a konvención olvassa fel mintegy 1500 szóból álló üzenetet, ami előtt Nixon maga is tartott egy igeiji meleg hangú beszédet. Azt hihetné az ember, hogy ez a képletes baráti ölelkezés igen meghatotta a konvención jelenlevőket. Éppen ellenkezőleg történt. Már előzőleg nagy erőfeszítésébe került a konvenció vezetőségének, hogy a Nixon beszéde előtt nagyszámban kivonulni akaró delegátusokat sikerült a teremben tartani. Azonban valami nagy előny ebből nem származott. Ugyanis mennél jobban erőlködött Nixon, hogy a munkásság iránti barátságát bizonyítsa, annál erősebben nevettek a delegátusok. Mivel Nixont az AFL vezetősége nem hívta meg a konvencióra, hanem ő csak Eisenhower utasítására ment oda, hogy az Elnök üzenetét felolvassa, azért a vendéggel szembeni udvariatlansággal nem lehet a delegátusokat vádolni. Mindenesetre nagyobb méltatlankodásról olvashatnánk a sajtóban, ha véletlenül a gyárosok és nagyiparosok gyűlésén egy munkásvezért nevetnének ki. Azonban mivel az amerikai politikai életben szereplők hozzá vannak szokva a nyilvános kritikához, még ha az kinevetés formájában is nyilatkozik meg, azért Nixon sem nagyon törődött azzal, hogy komoly igyekezetét a hallgatóság meglehetős komolytalanul fogadta. Főkép akkor mosolyogtak a delegátusok, mikor Nixon a volt munkaügyi mini szternek, Durkinnek lemondását “félreértésre” alapított szükségtelen lépésnek minősítette. Miért késik a Taft-Hartley törvény módosítása Ez a “félreértés” Durkin lemondásának az indokolására vonatkozott, ő ugyanis azért nem akart Eisenhower kabinetjében bentmaradni, mert az Elnök nem tartotta be azon állítólagos ígéretét, hogy a munkásságra nézve sérelmes Taft-Hartley törvény 19 pontjának megváltoztatását a Kongresszusnak ajánlani fogja. Ezzel szemben Eisenhower az AFL konvenciójára küldött üzenetében azt állítja, hogy ő semmiféle ígéretet nem szegett meg, mert a Taft-Hartley törvény sérelmes pontjainak tanulmányozása céljából kinevezett bizottság, melynek Durkin is tagja volt, még nem fejezte be a munkáját és igy a Kongresszushoz terjesztendő ajánlata csak e miatt késik. Azonban az Elnök annak a reményének adott kifejezést, hogy a jövő év elején összeülő Kongresszus elé már januárban alkalma lesz előterjeszteni nemcsak a bizottság által ajánlott, hanem más forrásokból jövő módozatokat is a Taft-Hartley törvény kifogásolható pontjainak a megváltoztatására. Ha elismerjük is, hogy az Elnök igen barátságos hangú üzenetnek belpolitikai érdekek voltak a fő indító okai, ugyanakkor azt is meg kell állapítanunk, hogy* sehol a világon nem képes egy rendszer sem megvalósítani azt, kivéve talán a Skandináv államokat és Svájcot, hogy a társadalom minden rétegét olyan egyenlően igazságos elbánásban részesítse, mint ahogyan azt az Egyesült Államok kormányai teszik. És amint a fenti példa is igazolja, e tekintetben az sem tesz különbséget, hogy a republikánus vagy a demokrata párt van az uralmon. $1100.-t hagyott hátra Vinson, az U.S. Supreme, Court volt elnök-birája Magas közhivatalokat viselő egyének, ellentétben azokkal, kik magán pályákon elhelyezkedve a vagyon-szerzést tekintik végső célkitűzésnek, — ez utóbbiakkal szemben anyagi tekintetben sokkal hátrányosabb helyzetben vannak. Igaz, hogy életükben a közpályákon szereplők nagyobb megtiszteltetésben részesülnek, mint a pénz utáni nagy hajszában meggazdagodott milliomosok, azonban a hátramaradottakra a megtiszteltetés csak egy lassan, de biztosan elhomályosodó emlék marad, melyből megélni nem lehet. Ezt az elméletet látszik igazolni az U.S. Supreme Court nemrég hirtelen elhunyt elnök-birájának, Fred Vinsonnak az esete is, kinek hagyatékát a napokban hozták nyilvánosságra. Tanulmányainak ^befejezése óta Vinson állandóan közpályán szerepelt és 1948 óta mint a Supreme Court elnök-birája, évi $25,- 000 fizetést kapott. A. magas adók, a hivatalával járó különféle kötelezettségek, lakás és megélhetési drágaságok Washingtonban, teljesen felemésztették Vinson jövedelmét. Mindez hagyatékának rendezésekor lett nyilvánvaló, még pedig meglehetős megrökönyödést keltve, mert 7,100 dollárt kitevő vagyonnal szemben 6,000 dollárra rugó adósság terheli Vinson örökségét. Mivel a törvény - egy 500 dolláros “családi jutalékon” kivid özvegyének nyugdijat nem biztosit, férjének egész életén keresztül kifejtett munkájából neki valóban csak a dicsőség emléke marad. Indokolatlan a nagy drágaság A munkások és munkaadók között több nagy iparágban kötött szerződés szerint a munkabérek megállapítása a drágaság emelkedése vagy csökkenése alapján történik. Ennek hivatalos kifejezést a Szövetséges Munkaügyi Minisztérium statisztikai osztályának időnként kibocsátott adatai nyújtanak. A legutóbbi adatok szerint habár csak 0.3 százalékkal is, de egymás-SAJTÓ-BÁLUNK SZEREPLŐI Távollevők szavazása GYPSY RÓZSIKA ÉS LÁSZLÓ a New York-i Zimmerman’s Hungária mulatóhely állandó sztárjai fellépnek az amerikai magyar sajtó centennáriuma alkalmából 1953 október 31-én este New Brunswickon, a Szent 'László Hall-ban rendezendő Sajtó Bálunkon. Gypsy Rózsika, a hires női cigányprímás és férje Deutsch László, a kiváló zongorista televízión és rádión is sok sikert arattak már s az elmúlt nyáron a Catskill-hegyekben levő jónevü Casimir-nyaraló mulatójában muzsikáltak esténként olyan sikerrel, hogy aki egyszer hallotta őket, folyton az ő művészi rnüzsikájuk után vágyott... A nagy Sajtó Bálra jegyek elővételben már kaphatók szerkesztőségünkben és a szokott helyeken. A törvény megengedi, hogy azok a katonai szolgálatban levő, vagy veterán kórházakban ápolt személyek, akik szavazni óhajtanak az 1953 November 3-iki Általános Választásokon, a “Távollevők Szavazólapján” (Absentee Ballot) szavazhassanak. Az ilyenek, vagy hozzátartozóik, vagy barátaik kérhetik a szavazólapot a megyei jegyzői hivataltól (County Clerk) a katonai széria-szám, név, lakhely (otthoni cím) valamint jelenlegi tartózkodási helyének: közlése mellett. A legújabb törvény államunkban megengedi azt is, hogy civilek, beregisztrált és szavazásra jogos személyek, ha az állam területén kívül lesznek 1953. November 3-án és erről már most, előre tudomásuk van, szintén kérhetik a távollevők szavazócéduláját (Absentee Ballot) a County Clerk-től, ahová valósiak. Szavazócédulát kérhetnek továbbá azok is, akiket betegségük, vagy más fizikai nehézségük akadályoz abban, hogy személyesen elmehessenek November 3-án a szavazóhelyiségbe. Ezért a szavazólapért haladéktalanul folyamodni kell, a név, lakcím és az akadályoztatás indokának megadásával a • Megyei Jegyzői Hivatalhoz. Magyarok Kongresszusa Washingtonban Az Amerikai Magyar Szövetség október 6-án és 7-én tartja nagygyűlését Washingtonban (D.C.). Ez a szövetség egyetlen szervünk, mely a magyarság érdekében mindig felszólal az illetékes kormánykörökben és ameiy megvédi a magyarság igazát minden nehéz kérdésben, ahol a magyarságot háttérbe igyekeznek tolni ellenségei. Az egységben az erő s igy kívánatos, hogy elismerésünket az A- merikai Magyar Szövetséggel szemben erőteljesen hangsúlyozzuk azáltal, hogy e nagygyűlésen minél nagyobb számban jelenünk meg. után már hatodszor emelkedtek az árak, s' igy a vasúti munkások fizetést ennek megfelelően heti 3 cent órabérrel emelték. Ez a csekélynek látszó 3 cent az ország vasúti munkásainak fizetését összesen évi 100 millió dollárral növeli, hacsak időközben annyira le nem mennek az árak, hogy ennek' következtébe^ a munkások fizetését a szerződéses megállapodás szerint csökkenteni kellene. A drágaság emelkedését a hivatalos statisztikai jelentés úgy világítja meg, hogy az 1947 és 49 közötti időszakban az alapul felvett lOOas átlag árral szemben 1953 aug. 15-én pontosan 15%-kai többet, vagyis 115-öt kellett fizeni. Tehát akinek most 15 százalékkal több jövedelme van, mint 5 évvel ezelőtt volt, az a drágaságot nem érzi. Hogy bírják azonban a drágaságot azok, kik megtakarított kis pénzecskéjükből, nyugdíjból, Social Security segélyből, s más nem emelkedő jövedelemből kénytelenek megélni? Ezeknek — ha nem is megnyugtatásul, —- de mégis jól esik tudomásul venni azt a (Folyt, a 4-ik oldalon) A nagygyűléssel kapcsolatban a Szövetség az amerikai magyar sajtó százéves fennállását is ünnepeli. Az amerikai magyar sajtó e száz év folyamán nagy érdemeket szerzett. Hová lett volna zengzetes szép nyelvünk, ha az itteni magyar sajtó nem ápolta volna a már-már feledésbe merülő magyar nyelvet? Ha vannak is köztünk, amerikai magyarok közt ellentétek, amit sajnálattal be kell vallanunk, — ebben a kérdésben a sajtó érdemeinek elismerésében a nyelv ápolása érdekében, mindynájunknak egyet kell értenünk. Általában nem azt kellene folyjon hangoztatnunk, ami elválasztja a magyarság egyes csoportjait egymástól, hanem azokat a pontokat kellene keresnünk, ahol azt nemzeti érdekink megkívánják, hogy egységesek legyünk. Mert mi tekintélye lehet egy népnek Amerika vezetői előtt is, ha minden oldalról másféle beszédeket hallanak, magyarok vádjait magyarok ellen? Példát vehetnénk e tekintetben Amerika más nemzetiségeitől, amelyek éppen erős összetartásuknak köszönhetik befolyásukat, — sokszor a magyarság rovására. Mikor például pár héttel ezelőtt a szerbek szövetségi napjukat tartották Pittsburghban, nagy számmal sereglettek össze össze Detritból, Denverből, Milwaukeeból, St. Louisból, sőt Kanadából is; több mint négyezren jöttek el Amerika különböző részeiből. Szívleljük meg e példát és minél nagyobb számban menjünk el az Amerikai Magyar Szövetség kongresszusára és az amerikai magyar sajtó százéves fennállásának ünneplésére. A. látogatóknak azért is érdemes eljönniök, mivel a szép főváros ezernyi látnivalóit is alkalmuk lesz ugyanekkor megcsodálni. BENCZE JÁNOS a Verhovay Segély Egylet elnöke. Készül a Perth Amboy-i Automata Telefon-Központ Október 10-én, szombaton éjfélkor üzembe helyezik az uj Perth Amoby-i önműködő (diai) teelfonközpontot, amely közvetlen tárcsázható közelségbe hozza Amboy-al egész észak-Jersey-i és New York mind az öt kerületét. Az uj automata-központ szerelési munkálatai befejezéshez közelednek s kedden volt a “sajtóbemutató,” a környékbeli lapog kiküldöttei számára. Harold V. Collard, a N. J. Beil Telephone Co. amboyi managere meghívására ezen a bemutatóköruton jelen volt Diénes László, lapunk szerkesztője is, akinek a fenti képen látható ellenőrző szerkezet működését magyarázza Lester Taylor “wire-chief.” Nagy Sándor, Leininger Károly, Pöltemberg Ernő, Török Ignác és Vécsey Károly tábornokokat felakasztották. Ez a nemzetet sújtó tragikus esemény a történelem legszégyenteljesebb jelenete volt. A hősök, a nemzet mintaképei, rablógyilkosok sorsára kerültek, kik utolsó perceikben is a gyilkosaik föl éemelkedtek. Utolsó szavukkal is az elesett nemzetet vigasztalták. Damjanich, írtnellette térdelő és elszálló lelkűkért sírva imádkozó paphoz szólva ezeket mondotta: “Ugyan miért sir, tisztelendő barátom, hisz azt, akit a kezében tart, szintén az igazságért akasztották fel.” Pöltenberg, pedig igy kiáltott fel: “Szép deputáció megy Istenhez, a magyarok ügyében representálni!” A magyar nemzet minden honszerető fia könnyes szemmel, porig alázva, gyászolt e napon. A szabadságért, az ország függetlenségéért lángoló hévvel küzdő sziveket a 'szégyenfára vitték, hogy elrenttentsék az utódokat. De az aradi fegyvertüzek és bitófák nem hogy megfélemlítették, de egybekovácsolták a szabadságáért tovább küzdő nemzetet. A kivégzett mártírok évszázad múltán is példaképei maradtak nemzetüknek, a maF; rabszijon vergődő,'" á-szabadságát elveszett magyar millióknak. A 13 hős előtt lobogó örökmécses a honszeretet lángjával világítja be a Vértanuk útját, mutatva az utat, amelyen minden magyarnak haladnia kell. De nemcsak a magyar szív rendült meg e gyalázatos tett felett, hanem a kivégzésben részt-;, vett osztrák tisztek is mélyen a hatása alatt voltak e gyilkosságnak. Nem is lehet dicső katona az, aki az ellenség hősiességét gyilkossággal torolja meg. E- gyik osztrák katona, e tett hatása alatt,a kivégzett tábornokok kezdőbetűiből egy jelmondatot állított össze: “Pannónia! Vergiss Deine Todten Nicht, Als Klaegern Leben Sie!” (Pannónia! Ne feledd halottaidat, mint vádlók élnek ők!) ígérjük, nem feledjük őket! Ahogy egy évszázadon át nem feledkeztünk meg róluk, úgy az elkövetkezendő századok során is emlékeinkben maradnak, mert nem adhatott volna stfent hazánk különb küldöttséget Isten trónjához, mint e 13 hőst, kiknek lelke a hazaszeretetben szentté magasztosult, ok adtak erőt és ők mutattak utat eddigi harcunkban ... Október 6, e gyászos évforduló, az uj történelmi eseményeink sokaságévan egy újabb eseménynek lett emlékezetes napjává. E napon, 1945. október 6-án nevezte ki a pápa Mindszenty Józsefet Magyarország hercegprímásává. Egy pillanatig sem tétovázva, tudta teendőjét, mert már régen felismerte, hogy az akkori politikai színfalak mögött az ördög készül megvetni lábait. A mártírok utolsó sóhaja fogant meg szivében és felvette azt a zászlót és fegyvert, amely ott Világosnál kihullott a kezekből... Magasan lobogtatva harcolt az újabb gyalázat ellen, mig ő is az aradiak sorsára nem jutott és növelte mártírjaink szá-, mát. És amig a földön magyar (Folyt, a 4-ik oldalon) A nemzet függetlenségéért vívott szabadságharc folyamán elért kezdeti sikerek fellelkesitették a magyarságot, melynek hatásaként, 1849. április 14-én, az akkor Debrecenben székelő magyar kormány kimondta a Habsburg-ház trónvesztését és Kossuthot Magyarország kormányzójává választotta. E lépés a Bécstől való teljes elszakadást jelentette, amely tényt a nemzet nagy többsége v örömmel fogadott, de a királyság hívei között aggodalmat váltott ki. Az elszakadás kimondását tartalmazó “Függetlenségi Nyilatkozat” a hadsereg tisztikarában is zavart okozott és csak Görgeynek volt köszönhető, hogy komolyabb következményekre nem került sor. Az ország, minden külső segítség nélkül, a saját erejében és hitében bízva, utolérhetetlen lelkesedéssel folytatta a harcot. 1849. júniusában 157 ezer szabadságharcos vívta gigászi küz| delmét a császáriakkal. Az osztrák sereg ekkor 170 ezer, jól felszerelt katonából állt, de többsége ellenére hátrálni kényszerült a szabadságáért küzdő magyar titánok elől . . . Bécs, látva szégyenteljes kudarcait, az orosz cártól kért se. gitséget. I. Miklós cár 200 ezer embert indított Magyarország ellen, Paskievics fővezérletével. Ez a felmérhetetlen csapás, salamoni erővel összetörte a reményeket. A túlerővel szemben elvérzett a had és a szabadság zászlója a porba hullott. A nagy veszteségben a hadsereg száma 30 ezerre csökkent és ezzel a nemzet elbukott .. . Kossuth lemondott és az országból kimenekült. Görgey vette át a hatalmat, de a helyzeten már segíteni nem tudott. Haditanácsot tartottak és úgy döntöttek, hogy leteszik a fegyvert. Ez 1849. augusztus 13-án meg is történt. Világosnál letették a 1 fegyvert, lerakták a tépett zászlókat, melyek még nemrégen a diadal fényében a magasban lengedeztek. A szabadság és az ország elveszett, a tiszavirág életű függetlenség szerte foszlott, a magyar nemzet újra fogoly lett. Mindenki félt a jövőtől s rettegte az elkövetkezendőket. - É- rezték és tudták, hogy most jön a megtorlás, az egyoldalú harc, melyben a bécsi udvar fogja bosszúját kitombolni. Nem váratott sokáig magára. Haynau, a császári vezér, példátlan kegyetlenséggel hajtotta végre bosszúhadjáratát, kijelentve, hogy örökre elveszi a magyarok kedvét a további lázadástól. Összefogatta a vezető férfiakat, a diadalmas hadvezéreket és börtönbe vettette. Kíméletlenül Ítélkezett felettük. így halálra ítélte a szabadságharc hős tábornokait is, annak ellenére, hogy Paskievics, de maga a cár is kegyelmet kért számukra. A vérengző haramia kérlelhetetlen maradt. Egyedül Görgey kapott kegyelmet, kit száműzetésre Ítéltek, de a többieknél nem volt irgalom. így került sor 1849. október 6-án, Aradon, a 13 szabadsághai'cos tábornokok kivégzésére. Közülök négyet: Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid és Lázár Vilmos tábornokot agyonlőtték, mig kilencet: Aulich Lajos, Damjanich János, Knézich Károly, Lehner György, AMERICANIZATION AND POLITICAL £ HUNGARIAN WEEKLY POLGÁROSÍTÓ és független POLITIKAI MAGYAR HETILAP — Lapunk számára irta: Jenőfy Csaba —