A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 21. Pomázi Flóra - Baranya Sándor (BME): A Dráva antropogén és természetes hatásokra bekövetkező medersüllyedésének becslése a kisvízszintek trendelemzése alapján
Folyómeder oldalirányú mozgása A Dráva-torkolat vándorlásában a tektonikai mozgások mellett a folyó oldalirányú mozgása (kanyargózása) is szerepet játszott. Ez újfent csak közvetett módon okozhat medersüllyedést. A Duna aktívan és jelentősen befolyásolja a torkolati szakasz mederváltozásait, így a Duna - mint erózióbázis - medersüllyedése a Dráván is bevágódási folyamatot indít meg. Erózióbázis megsüllyedése A Dráva Drávaszabolcs alatti, torkolati szakaszának folyamatait jelentősen befolyásolja a Duna, miáltal a Duna (mint erózióbázis) mederváltozásai aktívan kihatnak a Dráva medrére is. A Duna érintett szakaszára a dinamikus mederváltozás a jellemző. Magyarország területére fentről hordalékszegény víz érkezik a vízlépcsők miatt, ami medereróziót okoz. A medermélyülési folyamatokat a magyar szakaszon végzett intenzív kotrási tevékenység tovább erősítette. Ezzel szemben az eséscsökkenés következtében természetes feltöltődés jellemző a szakaszra. (DanubeSediment 2019) A Duna magyar-horvát határtól a Vaskapuig tartó szakaszára mindent egybevetve tehát csak enyhe erózió jellemző az utóbbi évszázadban. A Dráva 1.00 fkm-énél (Bijelo Brdo) mért vízállások alapján - noha az idősor helyenként hiányos - szintén dinamikus mederváltozások, s hosszabb távon (1964-2013) pedig medersüllyedés (1.32 cm/év) figyelhető meg. Antropogén hatások Területhasználat A Dráva vízgyűjtőjének alsó részén már évszázadok óta alapvetően mezőgazdálkodással foglalkoznak, nem változott túl jelentősen a beépítettség aránya sem (Lieb és Sulzer, 2019 alapján). A Dráva menti Natura 2000-es élőhelyek védelmére nagy hangsúlyt fektet a Duna-Dráva Nemzeti Park Igazgatóság, az így megőrzött parti növényborítottság aktívan gátolja az eróziót, lassítja a lefolyást. így - noha a felszíni lefolyás, illetve a talajveszteség alakulásáról nincs információ - a területhasználat változásai feltehetően nem eredményeznek jelentős mederváltozásokat a Dráván. Folyószabályozás Közel 250 éve, természetes állapotában a Dráva alsó szakaszán (Őrtilostól a torkolatig) meanderezve, medrét dinamikusan építve és pusztítva haladt (Mantuánó 1976, Bognar 2008, Schwarz 2019). A 18. század végétől az elsődlegesen a hajózási útvonal javítására irányuló folyószabályozási beavatkozások (kanyarulat-átvágások, mellékágak elzárása, keresztgátak, partbiztosítások) hatására kb. 40%-kal csökkent a folyó hossza, jelentősen egyszerűsödött a medre (csökkent a kanyargóssága, egyszerűsödött a formakincse), s intenzív bevágódási folyamat indult meg a vizsgált szakasz teljes hosszán (Petric et al. 2019). A kisvízi vízszintekben bekövetkezett változások elemzése alapján az 1975 előtti időszakban (amikor is feltehetőleg csak a folyószabályozási beavatkozások hatásai érvényesültek) a Barcs fölötti szakaszon átlagosan 0.50 cm/év, a Barcs alatti szakaszon 2.08 cm/év medersüllyedés következett be. A vízlépcsők üzembe helyezése és a kotrási tevékenység megkezdése után azonban már nehezen különíthetők el az egyes tényezők hatásai. A folyószabályozások hatásai jellemzően lokális jellegűek, a folyó válaszadása a beavatkozást követően azonnal, de időben és térben röviden jelentkezik, az új egyensúlyi állapot hamar (néhány éven belül) kialakul. A Dráva medrében,
