A Magyar Hidrológiai Társaság XXXIX. Országos Vándorgyűlése (Nyíregyháza, 2022. július 6-8.)
1. szekció - Vízkárelhárítás - 21. Pomázi Flóra - Baranya Sándor (BME): A Dráva antropogén és természetes hatásokra bekövetkező medersüllyedésének becslése a kisvízszintek trendelemzése alapján
A DRÁVA ANTROPOGÉN ÉS TERMÉSZETES HATÁSOKRA BEKÖVETKEZŐ MEDERSÜLLYEDÉSÉNEK BECSLÉSE A KISVÍZSZINTEK TRENDELEMZÉSE ALAPJÁN Pomázi Flóra és Baranya Sándor Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építőmérnöki Kar, Vízépítési és Vízgazdálkodási Tanszék KIVONAT A Duna-vízgyűjtő magyarországi részének felülvizsgált, 2015. évi vízgyűjtő-gazdálkodási terve („VGT2") alapján legtöbb folyónkon medermélyülés figyelhető meg, amely magával vonja a vízszintek süllyedését. A legjelentősebb medermélyülés a Dráva folyón tapasztalható (kb. 3-4 cm/év), amit a természetes mederváltozási folyamatok mellett különféle intenzív emberi beavatkozások (hagyományos folyószabályozási beavatkozások, vízlépcsők létesítése, intenzív folyami kotrás) váltottak ki. A folyó különböző hatásokra adott válaszait azonban meglehetősen nehéz elkülöníteni. Vizsgálataink során a kisvízszintekben bekövetkezett változások elemzésén keresztül tettünk becslést az egyes hatások arányára, felhasználva a rendelkezésre álló folyószabályozási, kotrási és hordalék adatokat is. A vízállás-idó'sorokon keresztül a különféle beavatkozások érvényesülési ideje is tetten érhető' - törvényszerűen eló'bb-utóbb a folyómeder elér egy új egyensúlyi állapotot. A fő' kiváltó okok megszűnése óta - az utóbbi évtized kisvízszintjei alapján - a Dráva medre stabilizálódni látszik. KULCSSZAVAK: Dráva, egyensúlyi állapot, folyami kotrás, folyószabályozás, kisvízszint, medersüllyedés, tektonika, trendelemzés, vízlépcső' BEVEZETÉS A folyók morfológiai változásai bekövetkezhetnek természetes vagy mesterséges hatások következtében, amelyek az esés, vagy a víz- és hordalékhozam módosításán keresztül hatnak a meder morfológiájára (Schumm 1977). Schumm (1977) alapján medersüllyedés következik be, ha i) változatlan vízjárás mellett csökken a hordalékhozam, ii) változatlan hordalékhozam mellett nő a vízhozam, iii) növekvő vízhozam mellett csökken a hordalékhozam - vagyis valamilyen módon a medersüllyedést megelőző állapothoz képest hordalékszegénnyé válik a víz. A folyók egyensúlyuk megzavarásakor természetes módon törekednek egy új egyensúlyi állapot elérésére, melynek legegyszerűbb módja saját medrük esésének, illetve alakjának változtatása (Galay 1983, Surian és Rinaldi 2003). Lane (1955) alapján az esés egyenesen arányos a hordalékhozammal és a mederanyag méretével, s fordítottan arányos a vízhozammal. Amenynyiben (adott vízhozam mellett) megindul a medersüllyedési, bevágódási folyamat, az új egyensúlyi folyamat a mederanyag durvulásával vagy a folyó alakjának változásával alakul ki. A medersüllyedés okai A medersüllyedés okai között egyaránt szerepelnek antropogén és természetes hatások is, melyek egyaránt lehetnek közvetlenek és közvetettek is (Kiss 2014). Az egyes hatások azonban általában egymásra tevődnek, így igen nehéz elkülöníteni a rájuk adott válaszokat (Galay 1983, Rumsby és Macklin 1994, Liébault et al. 2005). Az indirekt természetes hatások (pl. klímaváltozás, tektonikai mozgások a vízgyűjtőn) leginkább a vízgyűjtőterületet érintik és a lefolyás módosítása révén megváltoztatják a víz- és hordalékhozamot (Kondolf et al. 2002) - amelyre a folyó morfológiai válasszal reagál. A direkt természetes hatások (pl. tektonikai mozgások a folyó hossz-szelvénye mentén, oldalirányú vándorlás) a mederesést és a meder morfológiáját alakítják (Galay 1983). A természetes hatásokra a folyó válaszadása jóval lassabb, mint az antropogén hatások esetében (Kiss 2014).
